Főoldal / Magyar Tartomány / Péliföldszentkereszt – Emmanuel örökfogadalma
Péliföldszentkereszt – Emmanuel örökfogadalma
2019-07-28 Vasárnap | #Magyar Tartomány | KIEMELT
Örömteli esemény helyszíne volt július 27-én a péliföldszentkereszti kegytemplom: Ilodigwe Chekwube Emmanuel szalézi szerzetesnövendék, nigériai misszionárius ünnepi szentmise keretében letette szerzetesi örökfogadalmát Ábrahám Béla szalézi tartományfőnök kezébe, ezzel átadva magát az Úrnak Don Bosco Szalézi Társaságában. Külön szépsége volt ennek az ünnepi alkalomnak, hogy a BoscoFeszten résztvevő közel kétszáz fiatal is jelen volt az eseményen.
A szentmise elején a zenei szolgálatot ellátó, nemrég lezajlott Szalézi Zenetábor fiataljaiból álló ének- és zenekar az „Utam a fény” című dalt énekelte. „A refrén egy sora így szól: »Szükségem van rád« – ez így igaz – mondta Ábrahám Béla tartományfőnök a mise elején –, hiszen nekünk szükségünk van Isten kegyelmére, szeretetére, a Megváltó jóságára, hogy fölemeljen bennünket, hogy valóban emberek lehessünk, hogy betölthessük életünk hivatását és értelmes, boldog életet élhessünk, ugyanakkor Jézus Krisztus valahogy úgy találta ki a megváltás művét, hogy emberekre van szüksége ahhoz, hogy ez mindenkor megvalósuljon. Azt mondja nekünk: »Szükségem van rátok! Legyetek a kezem, a lábam, a szívem!« – nekünk szaléziaknak meg különösen azt, hogy ezt a fiatalok felé tegyük.
Majd Emmanuelhez fordulva így folytatta: „Manapság elég nehéz valamire azt mondani »örökre«. Csak a kegyelemmel lehetséges, de azzal igen. Ugyanakkor, jó érzés az, hogy Jézus meghívott, néven szólított és szüksége van rám, hogy szaléziként a megváltás művét tudjam munkálni.”
Ez az ünnepi alkalom a többi szalézi szerzetesnek is lehetőséget kínált arra, hogy felszítsa magában az örökfogadalom kegyelmét, a Szalézi Család tagjainak pedig, hogy elmélyüljenek az elkötelezettségükben, a Don Bosco lelkisége szerinti élet kegyelmét kérve a Jóistentől. Különös szépsége volt ennek az ünnepi alkalomnak a fiatalok jelenléte, hiszen a BoscoFeszten résztvevő közel kétszáz fiatal is együtt ünnepelt a szerzetesekkel.
A tartományfőnök prédikációjában arra a kérdésre is választ adott, hogy miért éppen Péliföldszentkereszten ünnepelik ezt a kimagasló eseményt, hiszen a templom kicsi, és a jelenlevőkkel egy nagy templom is megtelne. Az egyik oka pont a fiatalok, és a szándék, hogy őket is belekapcsolják, legyen eggyé ez az ünnep, hiszen egyértelmű, hogy a szaléziak ott vannak, ahol a fiatalok.
A másik oka, Péliföldszentkeresztnek a magyar szalézi történelemben elfoglalt különleges helye, hiszen minden, ami a magyar salesianumban született, az innen indult el 1913 novemberében. Akkor negyvenen voltak, most csak harmincan vannak a magyar szaléziak, de ugyanaz a lendület és erő uralja a mai szerzetesi közösséget is, mint akkor. Rengeteg szalézi imádkozott, küzdött itt, tett első – hiszen itt volt a novíciátus –, vagy éppen örökfogadalmat. Nagyon sok szalézi készült itt a szerzetesi életre, tanult teológiát – egy időben szalézi teológiai főiskola is működött Péliföldszentkereszten –, és közülük sokan misszióba mentek. A legismertebb magyar misszionárius talán Vándor József atya, aki a közelben, Dorogon született, és pont a novíciátus alatt érett meg benne a missziós gondoltat, amely a távoli Kubába vezette. De nem csak ő, sokan mások is indultak innen, például Végh Bertalan Dominikára, Matkovics atya, aki később vértanú lett, Kínába, és most Emmanuel ide érkezik – mint ahogy őelőtte is ide érkeztek a misszionárius rendtársak. Van ebben egy dinamika, egy kegyelmi erő, amiért hálát adhatunk a Jóistennek.
A napi szentírási szakaszok csodálatos módon egybecsengenek az ünneppel: az olvasmány arról szól, hogy Isten szövetséget köt a népével – az örökfogadalom során hasonló módon Isten szövetséget köt Emmanuellel, lejön hozzá és megerősíti őt, akit meghívott, néven szólított, és most szövetségben elköteleződnek egymás iránt, hiszen Isten az, aki először elköteleződik irántunk, mi csak válaszolunk erre. Isten adja hozzá az erejét és a kegyelmét.
Az evangéliumban, Jézus példabeszédében arról hallunk, hogy együtt nő a konkoly és a búza, ahogy az életünkben is ott lesz a rossz, a bűn, a gyengeség, és nem áll meg a rendház küszöbénél, hiszen itt is gyenge, kiszolgáltatott emberek élnek. Az örökfogadalomban, látva a realitást, igent mondunk a gyengeségekre is, a magunkéra meg a közösségére is, de nem beletörődve és lemondóan, hanem tudva, hogy csak akkor tudjuk a konkolyt legyőzni, ha búzává leszünk, mégpedig az Eucharisztia búzájává, ami Krisztust teszi jelenvalóvá.
Emmanuel sokat köszönhet a családjának, ahonnan indult, tartományának, amely elküldte őt nekünk, és mindazoknak, akik szerzetesi útján segítették. Ugyanakkor, megköszönjük a rendfőnök atyának azt a nagy szívet, amellyel nekünk, magyaroknak ajándékozta őt. Hálát adunk a hivatásoáért és kérjük a rendtársakat, hogy legyenek támaszai Emmanuel igenjének, amit ma kimond. „Mindannyiaótokat pedig arra kérlek, hogy kísérjétek el őt imádsággal, segítséggel, jószándékkal, támogatással, hiszen egy szerzetesi hivatás számára is nagyon fontos, hogy a környezete milyen módon veszi körül. Ezt kérem Emmanuel számra, de az egész Magyar Tartomány számára” – zárta prédikációját Ábrahám Béla.
Emmanuel édesanyja, Juliana asszony az első sorból követte fiát, vele együtt imádkozott és örvendezett a szertartás után. Testvérei sajnos nem kaptak beutazási engedélyt, édesapja pedig már a mennyországból szemléli őt. A felemelő eseményen részt vett a Magyar Szalézi Tartomány számos szerzetese, eljöttek minden rendházból, hogy együtt legyenek ezen a napon, de eljött az anglofón Nyugat-Afrikai Tartomány (AFW), Emmanuel eredeti tartományának tartományfőnöke, Michael Karikunnel szalézi atya, és korábbi ekonómusa, Günther Mayer testvér, valamint Martin Lastarte atya, a missziós dikasztérium tagja Rómából. Sokan eljöttek az óbudai kápolnaközösségből, ahol Emmanuel jelenleg szerzetesi szolgálatát teljesíti, de az örökfogadalom utáni énekes, táncos vigasság főszereplői mégis a fiatalok voltak.
Miután a mise végén az ünnepi menet elhagyta a kegytemplomot, kitörtek az indulatok és valódi örömünnep vette kezdetét. Először a zenetábor résztvevői énekeltek Emmanuelnek, majd a BoscoFeszt fiataljai lepték meg egy parádés átirattal: a Pál utcai fiúk sláger-számának dallamára írtak alkalmi szöveget „Szalézi Grund” címmel, amit teli torokból énekelt mind a kétszáz+ fiatal, majd afrikai körtáncba kezdtek, amelyben Emmanuel édesanyja is bekapcsolódott.
A vidám kavalkádnak az ünnepi fotózás vetett véget, majd a közös ebéd következett, és az ünnepelt véget érni nem akaró köszöntése. Péliföldszentkereszt ismét tanúja volt egy hamisítatlanul szalézi ünnepnek, amelynek középpontjában egy apró, fekete, fiatal szerzetes széles mosollyal, nagylelkűen felajánlotta életét, teljes, egész önmagát Istennek és a fiataloknak. Örökre.
Szaléziak.HU
