Főoldal / Szalézi világ / Simone Srugi, a modern kor „irgalmas szamaritánusa”
Simone Srugi, a modern kor „irgalmas szamaritánusa”
2019-11-27 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Égi születésnapján, november 27-én Tiszteletreméltó Simone Srugi szalézi testvérre emlékezik a Szalézi Család. „Jöhet-e valami jó Názáretből?” - kérdezte Natánael János evangéliumának egyik versében. A tények azt mutatják, hogy ez lehetséges. A Messiás názáreti származású volt, a Szent Családdal ebben a kis galileai városban élt ... de ez még nem minden! Valamivel több, mint 140 évvel ezelőtt egy Simon Srugi nevű, példás életet élő szalézi szerzetes testvér is megszületett Názáretben!
Don Bosco azt akarta, hogy a szalézi testvérek mindig együtt legyenek az emberekkel, tettekkel és imádsággal hirdetve az evangéliumot. És Simone Srugi egész életében fáradhatatlanul dolgozott Bét Dzsemal oratóriumában és mezőgazdasági iskolájában.
1877. június 27-én született Názáretben, az Angyali üdvözlet bazilikája közelében! Nem messze vannak a ház romjai, ahol a családjával élt. Tíz gyermek közül ő volt a legfiatalabb. Nagyon korán, már hároméves korában, néhány hónap leforgása alatt elvesztette mindkét szülőjét. Ezután a nagymamájára bízták. 1888-ban a Belloni atya vezette betlehemi katolikus árvaházba került. Ez a pap sok mindenben hasonlított Don Boscóhoz, a pápa tanácsára 1891-ben szalézi szerzetes lett, és az árvaház épületeit is felajánlotta a rendnek. Simon olyan jól érezte itt magát, hogy 16 évesen felvételét kérte a szaléziak közé. A Bét Dzsemal-i Mezőgazdasági Iskolába és Oratóriumba küldték, itt végezte tanulmányait és töltötte novícius éveit szalézi munkatársként segédkezve. Itt fogja eltölteni egész életét, fáradhatatlanul dolgozva ötven esztendőn keresztül. Rengeteg munkát vállal rengeteg szeretettel! Tanít a legfiatalabb muzulmán gyerekek iskolájában, akik „Muallem Srugi”-nak szólítják, és azt mondják róla: „Olyan jó, mint egy csupor méz.”
Molnárként is dolgozott, az egész térségből hozzá vitték a parasztok az őrölni való búzát; az egész folyamatot igazságosan és derűsen vezette.
Ápolói tevékenységet is végzett. A környéken nem volt orvos, ötven faluból fordultak hozzá a betegek, majdnem mindig szegény emberek. Olyan volt, mint Jézus példabeszédében az irgalmas szamaritánus: minden szerencsétlenen segített, megmosdatta, ápolta őket, és kíméletesen bánt velük, miközben Jézusról és Máriáról beszélt nekik. A betegek azt mondták róla: „A többi orvosnak nincs olyan áldott keze, mint Srugi úrnak, az ő kezeiben benne van Allah hatalma és kíméletessége.” Olyan kedves és figyelmes volt, hogy a muzulmánok azt állították róla: „Allah után Srugi következik.”
Don Bosco azt akarta, hogy a szalézi testvérek az emberek között élve dolgozzanak, tettekkel és imádsággal hirdetve az evangéliumot. Az emberek néha csak azért jöttek, hogy Simon testvér rájuk tegye a kezét, és anyák azért hozták el gyermekeiket, hogy megáldja őket. Máskor azért fordultak hozzá, mert egy faluban veszekedés tört ki: őt kérik fel bírónak és békítőnek.
Mindenki érezte, hogy Srugi komoly kapcsolatban áll Istennel. Az Eucharisztiából és az evangéliumból táplálkozott. Szabadidejét az Oltáriszentség előtt töltötte. Amikor Rua atya 1908-ban meglátogatta a Bét Dzsemál-i házat, így szólt: „Figyelmesen kövessétek, jegyezzétek fel szavait és tetteit, mert ő egy szent.”
Munkától megfáradtan és maláriától meggyötörten halt meg 1943. november 27-én, 66 éves korában. Temetése felmagasztalás volt. Alázatos teste Bét Dzsemálban pihen, Szent István vértanú dicsőséges sírja mellett. II. János Pál pápa 1993. április 2-án tiszteletreméltónak nyilvánította.
Forrás: dal Covolo-Mocci – Szentek a Szalézi Csaláldban
Szaléziak.HU
