Főoldal / Szalézi világ / Stefano Ferrando szalézi missziós püspök,
Stefano Ferrando szalézi missziós püspök,
2019-06-20 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
misszionárius • megemlékezés • India •
Égi születésnapján, június 20-án Tiszteletreméltó Stefano Ferrando püspökre, a Mária Keresztények Segítsége Missziós Nővérek (MSMHC, „ferrandínák”) alapítójára emlékezik a Szalézi Család. „Ne magadért élj, hanem Érte” – mondta a szalézi püspök, akinek példája emlékeztet bennünket arra, hogy ne veszítsük el szenvedélyünket és menjünk a nagy anyagi és szellemi szegénységben szenvedő emberek közé, ahová senki sem akar.
Stefano Ferrando az indiai Shillong szalézi püspöke 1895-ben született Rossiglionéban, Genova tartományban. Kisgyermek korától a szaléziak iskolájába járt Fossanóban, később Torinóban, ahol lenyűgözte Don Bosco életpéldája. 1912-ben szerzetesi fogadalmat tett. Első állomása Borgo San Martino (Alessandria), ahonnan már ekkor levelet írt a rend elöljáróinak és misszióba kérte magát.
Tanulmányait erőszakkal megszakította az I. világháború kitörése, amelyben négy évig tisztként szolgált és helytállásáért ezüst érdemrendet is kapott.
1920-ban leszerelt, folytatta teológiai tanulmányait, majd ezek befejezése után 1923-ban pappá szentelték, és misszióba küldték India északkeleti részére, a Tibettel, Kínával és Burmával határos Asszám államba. Ő lett a szalézi missziós tevékenység egyik nagy úttörője a térségben. Tíz éven keresztül a novíciusok mestere, valamint a filozófiai és a teológiai tanszék vezetője volt, közben a szalézi fiatalokkal járta a környékbeli dombok közt elszórt falvakat, és vasárnapi oratóriumot szervezett a gyerekeknek.
Nagyon meglepődött, amikor XI. Piusz pápa 1934-ben kinevezte Krishnagar püspökének. Ünnepélyes püspökké szentelésére egy évvel később, 1935-ben került sor Shillongban. Stefano Ferrando a szertartás során megcsókolta a földet, és a megfeszített Jézusra bízta a sorsát.
Shillong harmincöt éven át volt minden gyümölcsöző apostoli és evangelizáló akció központja. Azt kérte papjaitól, hogy menjenek a falvakba, az emberek közé és hirdessék az evangéliumot: „Nem tudod átformálni a lelkeket egy autóban ülve. Ahhoz, hogy a közelükbe férkőzz és megoldd a problémáikat, gyalog kell járnod.” Ő maga is folyamatosan úton volt, lelkipásztori munkáját a szalézi lelkiség jegyében végezte, amelyet az öröm, az egyszerűség és az emberekkel való közvetlen viszony jellemez. Odafigyelt a gyerekekre, a szegényekre és a szükséget szenvedőkre, és mindenki felé szeretettel fordult.
Indiai katekista lányok csoportjából 1942-ben megalapította a Mária Keresztények Segítsége Missziós Nővéreit, akiknek Jézus, Szűz Mária, Don Bosco, a missziók és a szegény emberek szeretetét tanította.
1969-ben benyújtotta lemondását, és visszatért Olaszországba. Amikor megérkezett Asszamba, ott 4000 katolikust talált, amikor elhagyta, 500.000-en voltak. 1972-ben négy hónapra visszatért Indiába, mint "apostoli zarándok", és 1973. április 24-én felszentelte Shillong érseki székesegyházát.
Az idős misszionárius a Genova-Quarto szalézi intézetbe vonult vissza, ahol 1978-ban hunyt el. Földi maradványai 1987 óta nővérei shillongi Santa Margherita kolostorának kápolnájában pihennek.
Szaléziak.HU
