STRENNA 2022: Tegyetek mindent szeretetből, semmit sem kényszerből
2022-01-02 Vasárnap | #Kiemelt | KIEMELT | ARCHIVÁLT
Nyilvánvaló, hogy 2022-ben, amikor megemlékezünk Szalézi Szent Ferenc halálának négyszázadik évfordulójáról, a téma csakis Szalézi Szent Ferenc lelkisége lehet [1], amely Don Bosco szalézi lelkiségének forrása. Atyánk és alapítónk egészen átitatódott ezzel a lelkiséggel, minden pillanatban ezt szemlélte, különösen akkor, amikor az újonnan megalapított Szalézi Társaság nevelési és evangelizációs stílusának meghatározásáról volt szó – ahogy ezt mai nyelven megfogalmaznánk: „Szaléziaknak fogjuk hívni magunkat” [2].
Don Boscót mélyen lenyűgözte Szalézi Szent Ferenc rendkívüli alakja. Hiteles ösztönzés volt számára mindenekelőtt azért, mert igazi lelkipásztor volt, a szeretet mestere, aki fáradhatatlanul dolgozott a lelkek üdvösségéért...
Fiatal szeminaristaként, pappá szentelése előtt Bosco János ezeket az elhatározásokat tette: "Szalézi Szent Ferenc szeretete és kedvessége vezessen minden dologban." És az Oratóriumi emlékiratokban Don Bosco ezt írja: "[Az oratóriumot] mindjárt el is neveztük Szalézi Szent Ferencről [...], mert a mi küldetésünk nyugalmat és rendkívüli szelídséget igényelt, ezért ennek a Szentnek a pártfogására bíztuk magunkat, hogy esdje ki nekünk a kegyelmet, hogy utánozhassuk rendkívüli szelídségében, és képesek legyünk megnyerni a lelkeket” [3].
Természetesen a 2022. évi strenna remek alkalom lesz arra is, hogy felismerjük és megtaláljuk magunkat Szalézi Szent Ferenc lelkiségében, és még jobban értékeljük Don Bosco szalézi lelkiségének csodálatos jellemzőit, valamint a szalézi ifjúsági lelkiség becses értékeit. Kétségtelenül fölfedezzük magunkat majd ezekben, és még jobban érezni fogjuk a felhívást, hogy még jobban „szalézivá” kell válnunk mai Szalézi Családunkban, vagyis hogy jobban átitasson bennünket Szalézi Szent Ferenc lelkülete, amely áthatja szaléziságunkat, mint Don Bosco Családját.
Teljesen Istenhez tartozni, teljes mértékben megélni jelenlétünket a világban
Valószínűleg ez Szalézi Szent Ferenc „leginkább forradalmi” javaslata. XVI. Benedek, emeritus pápa a szokásos mélységével és szépségével fejezte ki ezt, amikor azt mondta, hogy a nagy meghívás, amelyet Szalézi Szent Ferenc a keresztényeknek címez az az, hogy „teljesen Istenhez tartozva, teljes mértékben megélni jelenlétünket a világban és megfelelni saját feladatainknak”. „Az a szándékom, hogy olyan egyéneket akarok oktassak, akik a világban, a családban, a királyi udvarban élnek; […]” (Előszó A bevezetés a lelki életbe, avagy Filótea művében). Az a dokumentum, amellyel IX. Piusz pápa több mint két évszázaddal később az egyház doktorának fogja nyilvánítani, ragaszkodni fog a tökéletességre, az életszentségre való felhívás e kiterjesztéséhez. Azt írja: "[az igazi jámborság] eljutott egészen a királyok trónjáig, a hadvezérek sátraiba, a bírák palotájába, az irodákba, az üzletekbe és még a pásztorok kunyhóiba is […]” (Breve Dives in misericordia, 16 novembre 1877). Így született meg a világiakhoz szóló felhívás, a törődés az időbeli dolgok megszentelésével és a mindennapi élet megszentelésével, amelyhez a II. Vatikáni Zsinat és korunk szellemisége ragaszkodni fog. Kinyilvánításra került a megbékélt emberiség eszménye, amely összhangba hozza a világban való cselekvést és az imát, a világban való létezést és a tökéletességre való törekvést Isten kegyelmének segítségével, ami áthatja az emberit anélkül, hogy elpusztítaná, megtisztítja és fölemeli isteni magasságokba [4].
Ennek a lelkiségnek a forrását megtaláljuk az evangéliumban Urunk sok gesztusában és szavában, valamint Don Bosco fiai számára tett javaslatának egyszerűségében, a XIX. század nyelvén és egyházi kontextusában.
Így tehát hogyisne figyelnénk arra, hogy ez számunkra is az ihlet forrása legyen, valamint lelkipásztori és lelki javaslat korunk számára?
A szív központisága
Párizsi tanulóévei alatt Ferenc megtért, mélyrehatóan tanulmányozva az Énekek énekét egy bencés atya irányításával. Számára ez egy fény, amely színezi Isten és az emberi életről szóló felfogását, mind az egyéni útját, mind a másokkal való kapcsolatait.
Még abban a szimbólumban is, amelyet a Vizitációs rendhez választ, láthatjuk, hogy a szív az emberi és lelkiségi örökségének legbeszédesebb jele: egy szív, amelyet két nyíl szúr át: Isten szeretete és felebaráti szeretete. Ezeknek megfelel az a két értekezés is, amelyek minden gondolatát és tanítását sűrítik. Az első - Az Isten szeretetéről szóló értekezés - a Vizitációs Nővérek első csoportjának szánt türelmes képzési munkájának gyümölcse: ezek könyv formájában írt és újraszerkesztett konferenciák. Ez az alapja Alacoque Mária Margit képzésének is, aki 51 évvel Ferenc halála után olyan kinyilatkoztatásokat kap, amelyek megnyitják az utat az Egyházban a Jézus Szíve iránti tisztelet felé. A másik értekezésből a felebaráti szeretetről, csak a tartalomjegyzék maradt meg Ferenc korai halála miatt, ami 1622. december 28-án, 55 éves korában következett be.
Ferenc humanizmusa, vágya és mindenkivel való párbeszédre való képessége, a barátságnak tulajdonított nagy érték, amely annyira fontos a személyes elkísérés szempontjából, Don Bosco majd megérti ezt ..., minden a szív szilárd alapjaira épül, amint azt Ferenc meg is élte.
A Gondviselés és szeretetteljesség között
Két gondolat arról, ahogyan Szalézi Szent Ferenc Isten szívét érzi és megnyitja saját szívét testvérei előtt, amelyek szoros kapcsolatban állnak egymással, az isteni Gondviselés érzése, valamint az egyes személyekhez való közeledés és azokkal való kapcsolattartás módja, vagyis közmondásos szelídsége vagy kedvessége.
A Gondviselésbe vetett bizalom gyökerei Párizsban és Padovában alakultak ki: a „szent közömbösség”: Feltétlenül bízom Isten szívében, és ez arra késztet, hogy minden részletet felöleljek, amit az események és körülmények sorozata nap mint nap bemutat számomra. Nincs „semmi, amit kérnem kell, és semmi, amit vissza kell utasítanom” abban a meggyőződésben, hogy mindenképpen Isten kezében vagyok.
Pál is ebbe az irányba fordította tekintetét: “Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. 29Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között.” (Róm 8,28-29).
A szív szelídsége, még mielőtt a felebarát felé fordulna, még akkor is, ha barátságtalan és bármi más, mint kellemes, ugyanannak a bizalomnak a tükröződése, ezúttal az emberi szív tekintetében, amely mindig nyitott Isten cselekvésére, és mindig az élet teljességére irányul. A szelídség és a szeretetteljesség missziós megközelítések, amelyek célja, hogy a lehető legjobban megkönnyítsék ezt a találkozást minden körülmény között a kegyelem és a szabadság között az előttem álló szívében. Ezért tehát nem csak a jó modor kérdése.
Ha arra gondolunk, hogy Don Bosco hogyan értelmezte újra tovább ezt a szeretetteljességet nevelési módszerében, megértjük, mennyire mély motivációk táplálják őt, pontosan úgy, mint Szalézi Szent Ferenc esetében történt.
A missziós gyakorlat Chablais-ban és Don Bosco Da mihi animas-a
1593 (préposti beszéd) és 1596 (karácsonyi misék Thononban) között kemény tapasztalatokat szerzett Chablais-ban az evangelizációról, ahol a misszió adta életének konkrét alaphangját. Rendkívüli nehézségeket tapasztal („itt mindenkinek sértegetés van az ajkán és kövek a kezében”), de ez a válság fejleszti és átalakítja mindenekelőtt a misszionáriust, csak később a címzettjeit.
Érdekes azokat az éveket az eucharisztikus pedagógiaként szemlélni. A látható Eucharisztia, amelyet az emberek nagy részvételével ünnepelnek, felvonuláson viszik ... évekig tartó üresség után (1596 karácsonya ...) egy hosszú sivatagi út célbaérkezése, ahol ő az Eucharisztiából él és rejtett módon van jelen, elsőként ellenséges emberek között, akiket megközelít, és egyesével barátaivá teszi őket.
Figyelembe véve, hogy szalézi jelenlétünk többnyire nem katolikusok körében van, ez az eucharisztikus lelkiség prófétaivá válik: a misszionárius belülről, nagy türelemmel és kitartással jut el azokhoz, akikhez küldik anélkül, hogy lemondana a kifejezett meghirdetésről, de tudva, hogy ki kell várnia Isten hosszú idejét, és nem kell arra várnia, hogy a hívek betöltsék a templomot, hanem keverednie kell a nyájjal, akárhol és akárhogyan...
Az Eucharisztia mellett és ugyanazon a hullámhosszon helyezkedik el a kereszt központi jelentősége és a Máriába vetett bizalom.
Mindez Don Bosco nevelő és evangelizáló szenvedélyéről szól, aki az Úr jelenlétében az Eucharisztiában és Mária erős jelenlétében az Oratórium életében, gyermekei között, minden nap megtalálta az erőt a Da mihi animas, cetera tolle végrehajtására.
De hogyan lehet ezt kommunikálni?
Szalézi Szent Ferenc az újságírók védőszentje. Érdemes megragadni kommunikátori karizmáját, ahol remek egységben van egyfelől a szeretet és érdeklődés a reflexió, a kultúra, a humanizmus legszebb megnyilvánulásai iránt, amit elő kell mozdítani, ösztönözni, harmonizálni kell létrehozni és elősegíteni azok között, akik ebben még tehetségesebbek és gazdagabbak. Szalézi Szent Ferenc a kommunikáció mestere mindenki számára, amit azokkal az eszközökkel és körülmények között terjesztett, amelyekben élt. Gondoljunk csak arra az óriási mennyiségű levélre, amelyek magukba sűrítik püspökként és szentként végzett apostoli munkájának azt a részét, ami bizony nem lekicsinyelhető.
Ebben is egy olyan tanítványra talál Don Boscóban, aki követi a mester buzgóságát, a rendelkezésére álló új eszközökkel (a népszerű "tömegsajtóval"): Don Bosco 40 év alatt 318 művet jelentetett meg ... tehát átlagosan kéthavonta egyet. Ugyanakkor számunkra ez a legnagyobb jelentőségű üzenet és egy igazi kihívás a mai világban, ahol a kommunikáció áll a valóság középpontjában.
Szalézi Szent Ferenc abban a módszerben, ahogyan Don Bosco kíséri el a fiatalokat: a karizmák virágoznak és gyümölcsöt teremnek
Don Bosco nevelésének és lelkiségének művészetében ez egy igazi „szentek közössége”, amely nem a semmiből fakad, hanem mély gyökerekből táplálkozik, a Lélek munkája az Egyház történetében. Ez nem kiegészítés és nem másolat: inkább egy új, virágzó és termékeny gyümölcs, amelyet a Lélek azon munkája táplál, amely megelevenítette az Egyházat olyan szentekkel, mint Assisi Szent Ferenc és Ignác, Domonkos és Avilai Szent Teréz.
Egy gyönyörű meghívás a mai Egyház és kétségtelenül Don Bosco Szalézi Családja számára az, hogy növekedhet, világon élő fiúk, lányok, fiatalok elkísérésének művészetében a hit útján, akik az Istent nem ismerik, ugyanakkor éheznek és szomjaznak rá gyakran anélkül, hogy tudnának erről. Nagyon „szalézi” érezni és igazán hinni, hogy minden embernek szüksége van egy „lelki barátra” [5], akinél tanácsra, segítségre, útmutatásra és barátságra találhat.
Befejezem ezeket a tömör irányelveket, amelyekkel bevezettem a 2022. évi strennát Don Bosco Szalézi Családja számára szerte a világon, XVI. Benedek pápa meghívásával, aki egyik beszéde végén meghív bennünket, hogy „a szabadság lelkével” kövessük Szalézi Szent Ferenc példás tanúságtételét. Ő annak a keresztény humanizmusnak a valódi példája, amelyben érezhetjük, hogy csak Istenben találhatjuk meg az iránta érzett vágy és nosztalgia beteljesülését: „Kedves testvérek! A miénkhez hasonló korban, amely erőszakkal és nyugtalansággal is törekszik a szabadságra, nem kerülheti el figyelmünket a lelkiség és a béke e nagyszerű tanítójának időszerűsége, aki a szeretet valóságáról szóló magával ragadó és teljes tanítás csúcspontján a tanítványainak a ’szabadság lelkét’ adja át, azt az igazit.
Szalézi Szent Ferenc a keresztény humanizmus példamutató tanúja; családias stílusával, olyan példabeszédekkel, amelyek néha a költészet szárnyalásával rendelkeznek, emlékezik arra, hogy az ember mélyen magában hordozza az Isten iránti nosztalgiát, és csak benne találja meg az igazi örömet és legteljesebb önmegvalósítását” [6].
Don Ángel Fernández Artime, SDB,
egyetemes főnök
Róma, 2021. július 22.
Végjegyzetek:
[1] Vö. San Francesco di Sales a Giovanna Francesca di Chantal: “Íme a mi engedelmességünk szabálya, amit nektek nagy betűkkel írok: MINDENT SZERETETBŐL TENNI, SEMMIT SEM KÉNYSZERBŐL – SZERETNI JOBBAN AZ ENGEDELMESSÉGET, MINT FÉLNI AZ ENGEDETLENSÉGTŐL. Rátok hagyom a szabadság lelkét, de nem ám azt, ami kizárja az engedelmességet, mert ez a világ szabadsága, hanem azt, ami kizárja az erőszakot, a szorongást és aggodalmaskodást” (Lettera 234 a Giovanna Francesca de Chantal. 14 ottobre 1604, in Oeuvre de saint François de Sales, XII, 359 cit. in E. Alburquerque Frutos, Una spiritualità dell’amore: San Francesco di Sales, Torino, Elledici 2008, 46).
[2] Cf. P. Chávez Villanueva, Salesiani da centocinquant’anni, Roma, LEV 2019, 40.
[3] G. Bosco, Memorie dell’Oratorio di S. Francesco di Sales dal 1815 al 1855, in ISS, Fonti salesiane 1. Don Bosco e la sua opera, Roma, LAS 2014, 1244.
[4] Benedetto XVI, Udienza Generale, Roma 2 marzo 2011.
[5] G. Bosco, op. cit., 1184.
[6] Ibidem.
