Főoldal / Magyar Tartomány / Szalézi szavak - „Hadd lássuk a történteket!” - pásztorok miséje
Szalézi szavak - „Hadd lássuk a történteket!” - pásztorok miséje
2020-12-22 Kedd | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
karácsony • prédikáció •
Szentendrén állandó kiállítás látható Kovács Margitnak, a közelmúlt évtizedek nagy keramikus művészének kerámia-szobrairól. Ezek között van az öt figurából álló „Pásztorok” című kompozíció. Egy reprodukción láttam először ezt a művet, amelyben maga a művész írt néhány mondatos magyarázatot, kommentárt, kísérő szavakat. - „Hová mennek az öt pásztorok? Magam se tudom. De bizonyára valami szép csoda felé tartanak. Látom rajtuk.” Én is láttam rajtuk, nemcsak a reprodukción, hanem a valóságban is a szentendrei múzeumban, s nehezen váltam meg a „szép csoda” felé tartó pásztoroktól, s a többi szebbnél-szebb kerámia-szobortól: a Szűz Máriától, a magyar hitélet és népélet nagyon találó, sikerült ábrázolásaitól.
A pásztorok miséjén azt olvastuk az evangéliumban, hogy a Születés meghirdetése után az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok pedig így biztatták egymást: „Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr hírüladott nekünk” Az angyali szó elhangzott tehát, és a pásztorok elindultak Betlehembe. Nem zavarta őket az éjszaka, legyőzték fáradtságukat, esetleges kedvtelenségüket. Tegnap este: „Hogyan győznéd meg a pásztorokat, hogy elmenjenek?” S Betlehemben valami végtelenül egyszerűt találnak: „Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet.” Ez a látvány tökéletesen megegyezik avval, amiről hírt kaptak: a jászolról és a jászolban fekvő Kisdedről. S ez nekik elég, egy pillanatig sem kételkednek. Meglátják azt „a szép csodát”, amit az angyalok meghirdettek nekik. Számukra nem az volt a fontos, hogy valami szenzációsat lássanak. Hanem az, hogy híradást kaptak az Üdvözítőről, a Messiás születéséről. S ott volt bennük elevenen a fogékonyság „a szép csoda” iránt. Itt a szép csodán van a hangsúly, ami éppen azt jelenti, hogy valami nagyon csendes, nagyon szegény, sőt szegényes külsejű, mégis megrendítő látvány tárul eléjük. S valóban, lehet-e „szebb csoda”, mint Isten Fia, a kis csecsemő, mellette a mélységesen mély szemű édes anya, és a zavarában, csodálatában hallgató fiatal férfi, aki az apa szerepét fogja betölteni az újszülött gyermek felnevelésében.
A pásztorok valami nagy isteni tettről kaptak híradást, és elindultak, hogy megkeressék, láthassák a szép csodát: s amit kerestek, megtalálták.
Mi is fölkerekedtünk, hogy megnézzük az isteni jelet. S legalább ma látni szeretnénk szeretnénk – a pásztorok szemével – amit Isten nekünk is készített. Ez a lehetőség a szentmisében realizálódik, itt válik megtapasztalhatóvá az isteni jelenlét. Mert a szentmise jelenvalóvá teszi, valóságosan jelenlévővé teszi számunkra Jézust, személyét, és egész földi és mennyei életét. Ám ahhoz, hogy így találkozhassunk vele, tényleg föl kell kerekednünk és el kell indulnunk, mint a pásztoroknak, „hogy lássuk a történteket.”
Számunkra a karácsonyi szentmise az a lehetőség, hogy fölfedezzük ezt a világ végéig tartó és meg-megújuló csodát. Szívünk betelik ámulattal, mert igazolva látjuk a Szentlecke örömhírét, „Üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét, megmentett minket.” És a pásztorokkal együtt „dicsérjük és magasztaljuk Istent mindazért, amit láttunk és hallottunk”. Ettől kezdve igazzá válik számunkra is a költő mondása: „Aki méltó látni a Csodát, az a Csodát magában (a szívében) hordja” (Babits.)
A kisdeddel való találkozás átalakít bennünket: kiemel lelki restségünkből, kedvetlenségünkből, és hirdetőivé tesz annak a csodának, amit bennünk végbevisz: kegyelmével igaz életet élhetünk, és hordozói, hirdetői leszünk a Jézus által hozott üdvösség bizonyságának.
P. Szikszay Sándor SDB
Szaléziak.HU
