Főoldal / Szalézi világ / Vatikán - Augusto Bertazzoni – egy volt oratórista a szentség útján
Vatikán - Augusto Bertazzoni – egy volt oratórista a szentség útján
2019-03-13 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
szentség • Olaszország •
A Szenttéavatási Kongregáció teológiai konzultorainak különleges kongresszusán 2019. március 12-én pozitívan nyilatkoztak Isten szolgája Augusto Bertazzoni ügyében az életszentség hírének megalapozottságáról, valamint a hősies erénygyakorlás bizonyítható megvalósulásáról. Augusto Bertazzoni, Potenza érseke 1876. január 10-én született Pegognanában (Mantua) és 1972. augusztus 30-án halt meg Potenzában. Isten szolgája látogatta a torinói oratóriumot és találkozott Don Boscóval, akinek nagy befolyása volt a formálódására.
A Positiót 2013. szeptember 27-én mutatta be Don Pierluigi Cameroni SDB, szalézi egyetemes posztulátor Rómában; a felszólalók között voltak: Daniel Ols OP, P. Zdzisław Kijas OFM Conv., és mint munkatárs Gerardo Messina, korábbi helyettes posztulátor, akit Dr. Lodovica Maria Zanet, a szalézi egyetemes posztulátor munkatársa segített.
Érdemes megjegyezni, hogy ez az előrelépés az ügyben március 12-én, Szent Luigi Orione halála napján történt, aki a fiatal Augusto Bertazzonival együtt volt a valdoccói oratórium növendéke. Mindketten azok a fiúk közé tartoztak, akik 1887-ben felajánlották életüket Don Boscóért; míg a fiatalok szentje a maga részéről előre megmondta, hogy az ifjú Augustóból püspök lesz.
Mons. Bertazzoni jó pásztor volt és a szegények atyja, igazi Isten embere, a hit és az imádság embere, Isten Igéjének fáradhatatlan hirdetője, aki mindig odafigyelt a hívők, de még a nem hívők lelki szükségleteire is, akiknek az életét szentelte, felajánlva Istennek szenvedéseit, amelyek végül a halálhoz vezettek, templomai javára.
Atyja volt a háború áldozatainak és a Basilicata régióba kitelepített zsidóknak, a fiatalok előrelátó tanítója, aki nagy gondot fordított arra, hogy az egyházmegyéje papjai, a szerzetesekkel és nővérekkel együtt elkötelezzék magukat a fiatalok nevelése mellett, mind az iskolákban, mind a Katolikus Akció keretein belül; mindannyiuknak azt ajánlotta, hogy legyenek „az apaság szelleme” az új generációk számára.
1943. szeptember 8-án éjszaka az Olaszország déli részét ért bombázások során mindenét elvesztette, mégsem akarta elhagyni a nyáját a fájdalom órájában; így nem fogadta el a Szentszék ajánlatát, hogy kinevezzék egy másik, kényelmesebb és rangosabb egyházmegyébe. Részt vett a II. Vatikáni Zsinaton, és 1966. november 30-án átadta az egyházmegye irányítását, visszavonult a csendbe és az imába. Úgy jött Basilicatába, mint "a béke hordozója Isten nevében", ott is halt meg, és azt kívánta, hogy ott temessék el.
E lépés után a Szenttéavatási Kongregáció bíboros és püspök atyáinak rendes ülésén véleményt nyilvánítanak, végül a Szentatya elé terjesztik, akinek egyedül van joga arra, hogy döntsön Isten Szolgája nyilvános egyházi tisztelete kérdésében.
ANS – Vatikán/Szaléziak.HU
