Főoldal / Szalézi világ / Vatikán – Bemutatták a Positio super virtutibust Felice Canelli ügyében
Vatikán – Bemutatták a Positio super virtutibust Felice Canelli ügyében
2019-07-22 Hétfő | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusának július 19-én bemutatták Isten Szolgája Felice Canelli, a San Severo (Foggia, Olaszország) egyházmegye papja ügyének a Positio super Vita, és a Virtutibus et Fama Sanctitatis kötetét. Felice Canelli boldoggá avatásának egyházmegyei szakasza, aki a szalézi hivatású világi papok jellegzetes, fénylő példája. Az egyházmegyés papság köréből kikerülő lelkes szalézi munkatársakról kevés szó esik, pedig a Szalézi Családban az ő tevékenységük is igen jelentős.
A Positio kurátora Zdzisław Kijas OFM Conv., posztulátora Pierluigi Cameroni SDB, munkatársai Dr. Lodovica Maria Zanet és Francesca Caggiano FMA nővér.
A Szentek Ügyeinek Kongregációja teológiai tanácsadói most megvizsgálják a dokumentumot, amely árnyalt és mélyreható módon bemutatja az Isten szolgájának erényes életével kapcsolatos összes dokumentumot és tanúsító bizonyítékot.
Felice Canelli San Severóban született (Foggia tartomány) 1880. október 14-én, nagyon szegény családban. Csak hétéves volt, amikor 1886-ban elvesztette édesapját, így a gyermeknevelés és a megélhetéshez szükséges anyagiak előteremtésének teljes gondja az édesanyjára maradt.
1892-ben, 12 éves korában pedig bevonult az egyházmegyei szemináriumba. 1903-ban szentelték pappá.
Ebben az időben az Egyház és a katolikus hit nehéz helyzetben volt, de ő úgy döntött, hogy "igazi pap" lesz, szegény és fáradhatatlan, Jézus élő jele az elfeledettek, betegek között, az éhség által sújtott népi tömegek között, akiket feltüzeltek az Egyház ellenségei, a földtulajdonosok és a burzsoá papság.
Szellemileg vonzotta Assisi Szent Ferenc és Páli Szent Vince, de 1905-ben megismerte a szalézi karizmát, amelyet haláláig a magáénak mondott. Elöljárói nagyra becsülték, a szalézi munkatársak egyházmegyei igazgatója volt, és a volt szalézi növendékek, szaléziak és szalézi nővérek papja és lelkivezetője. Ő tette a szalézi karizmát az egyházmegye megújulásának ösztönzőjévé.
A volt növendékekből és a szalézi mű felnőtteiből 1911-ben megszületett a „Don Bosco Kör”, akik részt vettek a Katolikus Akció (GIAC) olasz ifjúságának a rendezvényein, animálták és fokozott működésre késztették a katolikus ifjúsági klubokat. Don Felice volt a helyi és tartományi ifjúsági mozgalom vezetője, az „ifjúság apostola”, San Severo „Don Boscója”, a „kis Szent Vince” az ő határtalan szeretetével a kirekesztettek és elhagyottak iránt.
Ennek az apró termetű, törékeny papnak olyan szíve volt, amely ideális arra, hogy a papságát az apostolok módján élje meg: dolgozni, harcolni, élni és szenvedni akart, felépíteni Isten országát a legutolsók, a nép, a hétköznapi emberek között, tanúságot tenni az élő hitről, szorgalmasan jótékonykodni...
1927-ben a külvárosban található Santa Croce plébánia lelkivezetését bízták rá, ahol életének utolsó 50 évét töltötte. Szinte az első evangelizáció földje volt ez, egy olyan negyed, ahol számos alkalmi munkából élő, szegény család lakott. Atyai és családias stílusával, erényes életével és lelkes apostolkodásával közelebb került az emberekhez, segítve őket alapvető szükségleteikben, hogy közelebb hozza őket az Úrhoz.
Élete alkonyán Don Felice megvallotta: „A fiatalok szeretetét Don Boscótól loptam; Szalézi Szent Ferenctől az édesség utáni vágyat; Assisi Szent Ferenctől pedig a szegénység szeretetét.”
Don Bosco lelkes követője, Felice Canelli atya 1977. november 23-án tért meg Teremtőjéhez, 97 évesen, elégve az irgalmasság tüzében, Isten dicsőségére és a lelkek üdvösségére.
ANS-Vatikán/Szaléziak.HU
