Főoldal / Szalézi világ / 130 éve volt Don Bosco nagy sírása
Életének alkonyán, 1887. május 16-án Bosco Szent János az újonnan felszentelt római Szent Szív templom Szűz Mária oltáránál mutatta be a szentmisét, amikor erős sírás vett erőt rajta. Ezt az eseményt életrajzírói „Don Bosco nagy sírása”-ként emlegetik. Vajon miért sírt Don Bosco 130 éve?
A megfáradt, beteg Don Bosco az új Szent Szív templomban misézett a Segítő Szűzanya oltárnál. Hetvenkét év nyomta a vállát. Alig tudott végére jutni a szentmisének, több mint tizenötször fakadt sírva, és a neki segédkező don Viglietti többször volt kénytelen közbelépni, hogy erős meghatottságából kiszabadítsa. A szentmise végén néptömeg vette körül. Mélységes áhítatának és szánalmas ábrázatának láttára a nép is elérzékenyült. A kezét és a miseruháit csókolgatták, úgy kísérték vissza a sekrestyébe. Mikor itt a lábát a küszöbre tette, még egyszer megkérték, hogy áldja meg őket. Föllépett az első lépcsőfokra, a nép felé fordult, áldásra emelte a kezét, s alig hallható, remegő hangon elkezdte: „Megáldalak…megáldalak…” - ám nem bírta tovább mondani, könnyekre fakadt és eltakarta arcát. Úgy kellett onnan levezetni.
Amikor később megkérdezték, hogy mi okozta nagy meghatottságát, így válaszolt: „Olyan világosan láttam szemem előtt azt a jelenetet, amikor 9-10 éves koromban a Szalézi Társaságról álmodtam; oly élénken láttam és hallottam édesanyámat és testvéreimet, amint az álom jelentésén vitatkoznak, hogy nem tudtam folytatni.”
„A maga idejében mindent megértesz majd” - mondta akkor neki a Szent Szűz. Most, íme, földi életének utolsó évében, hatvankét esztendő távlatából a Becchi tanya egykori mezítlábas pásztorfiúcskája megértette, világosan látta, hogy mi volt az a küldetés, amelyet gyermekkorában Krisztus Urunk és az ő áldott Anyja rábíztak.
Forrás: G. Lemoyne – Bosco János élete II.
Szaléziak.HU
