A megszentelt élet alappillérei: az evangélium, a közösség és a misszió
2010-11-29 Hétfő | #Egyház | ARCHIVÁLT
XVI. Benedek pápa november 26-án kihallgatáson fogadta az általános rendi elöljárók kétévenkénti közgyűlésének résztvevőit, akikhez a következő beszédet intézte a megszentelt életről:
Örömmel találkozom veletek most, hogy az általános elöljárók szövetségének féléves gyűlésén folytatjátok a múlt májusban felvetett témát a megszentelt élet európai helyzetéről.
Legutóbbi két konferenciátokon a megszentelt élet európai sorsával foglalkoztatok. Ez egyben saját hivatásotok újragondolása is volt, mely elsősorban nem más, mint „quaerere Deum", azaz Isten keresése. Ti magatok hivatásotok alapján istenkeresők vagytok. Erre szentelitek legértékesebb életerőtöket. Lemondtok a kevésbé fontos dolgokról azért, ami egyedül lényeges, egyedül fontos, határozottan keresitek az Istent, tekintetetek szüntelenül feléje fordul.
Az első szerzetesekhez hasonlóan fontos számotokra az eszkatologikus jelleg. A mulandó dolgok mögöttit, a maradandót, az el nem múlót keresitek (vö. Address at the Collège des Bernardins, Paris, September 12, 2008). Istent keresitek a testvérekben, akiket Isten adott nektek, akikkel megosztjátok az életet és a küldetést. Őt keresitek kortársaitokban, azokban a férfiakban és nőkben, akikhez küldetésetek szól, hogy felkínáljátok nekik életetekkel, szavaitokkal az evangéliumot. Különösen keresitek őt a szegényekben, akiknek elsősorban szól az evangélium (Lk 4,18). Keresitek az egyházban, ahol az Úr mindenekelőtt az Eucharisztiában és a többi szentségben van jelen. S keresitek az igében, mely az istenkeresés legbiztosabb útja, mert elvezet a vele való párbeszédhez, és kinyilatkoztatja nekünk az ő igazi arcát. Mindig legyetek szenvedélyes keresői és tanúi az Istennek!
A megszentelt élet másik alapvető szempontja, amelyet szeretnék kiemelni, a testvériség, a Szentháromság megvallása, (vö. II. János Pál: Vita Consecrata 41) és a tanúságtétel arról, hogy az egyház: közösség. Ezen keresztül történik a Ti konszekrációtok. A testvéri közösség nagyon vonzó a közeletekbe kerülő fiatalok számára. Ezzel az individualista társadalmak számára prófétai jel vagytok. Tudom, mennyi erőfeszítést tesztek ezen a területen, s azt is, hogy vannak nehézségei a közösségi életnek. Állandó, komoly megkülönböztetésre van szükség ahhoz, hogy meghalljuk, mit mond a Lélek a közösségeknek. (Jel 2,7), hogy felismerjük, mi az, ami az Úrtól van, s mi az, ami ellenkezik vele (Vita Consecrata 73). A megszentelt élet imádságos, megfontolt megkülönböztetés nélkül annak a veszélynek teszi ki magát, hogy a világ kritériumaihoz alkalmazkodik, pedig az individualizmus, a fogyasztói szemlélet, a materializmus tönkreteszi a testvériséget és kiirtja a konszekrált életből azt, amire az irányul, és ami miatt vonzó. Legyetek a megkülönböztetés szakemberei, hogy testvériségetek és közösségetek egyértelmű jel lehessen a világ számára! Mint akik a tekintélyt képviselitek szolgálatotokkal, s akiknek feladata a vezetés és a rátok bízott szerzetesintézmény jövőjének tervezése, gondoljatok arra, hogy a lelki irányítás és kormányzás fontos része a közösségépítés, a kölcsönös kommunikáció az igazi kölcsönös szeretetkapcsolatok által.
Kedves általános elöljárók! A jelen kor, különösen Európában, sok intézmény számára számbeli csökkenést hoz. De nem szabad, hogy a nehézségek elfeledtessék velünk, hogy a megszentelt élet eredete az Úrban van. Azért akarta az Úr, hogy legyen, hogy általa is épüljön és megszentelődjön az egyház. Az egyházból soha nem fog hiányozni a megszentelt élet. Ezért arra biztatlak, hogy hitben és reményben járjatok! Kérlek benneteket, hogy újítsátok meg a hivatásokért végzett munkátokat, különös tekintettel a bevezető és a folyamatos képzésre!
Forrás: Magyar Kurír
