Látogatóban a vizitációs nővéreknél

2011-01-24 Hétfő   |   #Magyar Tartomány   |   ARCHIVÁLT

Szalézi Szent Ferencnek, a Szalézi Társaság fővédőszentjének ünnepén, január 24-én a tartományfőnök, Manjooran Simon atya  a Vizitációs Nővéreknél mutatott be szentmisét. Ezt a rendet Szalézi Szent Ferenc és Chantal Szent Johanna Franciska alapította. Szalézi Szent Ferenc és Bosco Szent János nagy rendalapítók és hithirdetők voltak, de mindenekelőtt emberek és mély lelkiségű papok voltak. Ez volt életszentségük és sikerük titka.

Alább a tartományfőnök atya prédikációját olvashatjuk:

1844. december 8-án, Don Bosco Torino külvárosában egy Szalézi Szent Ferencről elnevezett oratóriumot szentelt fel. Több mint három éven keresztül, minden vasárnap és minden nagyobb ünnepen Don Bosco összehívta azokat a fiúkat, akikkel a város utcáin és a gyárakban találkozott. Az általa létrehozott “szalézi” mű, amelyet oratóriumnak nevezett, Néri Szent Fülöpnek a XVI. században, Rómában alapított intézményére akart emlékeztetni. A Néri Szent Fülöp által alapított oratórium a fiatalok nevelését szolgálta. A vallásos nevelésen túl, amely Don Bosco számára nagyon fontos volt, soha nem feledkezett meg az emberi és az iskolai nevelésről. Sőt, minden ilyen típusú tevékenységben nagy szerepet játszott a játék, az ének és az egyéb szórakoztatás.

Amikor ezekről a történelmi napokról Don Bosco beszámolt az Emlékirataiban, elmagyarázta a fiataloknak miért Szalézi Szent Ferencet választotta meg patrónusnak. A választás nagyon szerencsés volt. Az első ok rendkívül egyszerű: Szalézi Szent Ferenc képe annak a helyiségnek az ajtaja felett állt, ahol éppen tartózkodott. A második ok sokkal személyesebb és csak bizonyos körülmények között mesélt róla: „Mivel sok a tennivaló és feladatunkhoz nagy nyugodtság és bölcsesség szükséges, ezt a szentet kértük pártfogóul, kérje Isten kegyelmét, hogy mi is őt kövessük bölcsességben és szeretetben a lelkek megmentésére”. Így az a püspök, aki Annecy-Savoya területén született 1567-ben és 1622-ben Lyonban halt meg, Don Bosco műveinek fővédőszentje lett.

Szalézi Szent Ferenc szeretetre méltó, bölcs lelkipásztor volt. Misszionárius a protestáns Genf területén. Két olyan könyv, a Filotea és a Timoteusz szerzője, amelynek sikere nem ismert határt. A fiatalok hitoktatója, keresett lelkivezető és Chantal Szent Johanna Franciskával együtt a Vizitációs Nővérek alapítója.

Amikor Don Bosco a Chieri szemináriumban tanult, mindig elkísérte ez az erős de mégis szeretetre méltó alak. Don Bosco erős temperamentumát próbálta mérsékelni azzal, hogy a szent püspököt követte és így csodálatos módon tudott kommunikálni a másokkal. Egy társa egyszer elmesélte, hogy volt egy másik szeminarista a Chieri szemináriumban, akit Bosco Jakabnak hívtak. Hogy meg tudják különböztetni egymástól őket, úgy hívatta magát piemonti tájszólásban, hogy “bosc d’pouciou” (kemény naspolyafa). Bosco János pedig “bosc d’sales” (hajlékony fűzfának) hívatta magát. A szeminárium végén, a papszentelés előtti lelkigyakorlaton a következő elhatározást tette: “Szalézi Szent Ferenc jósága és szeretete vezessenek engem minden tevékenységben”.

Don Bosco valóban magáévá tette Szalézi Szent Ferenc szívét és értelmét. Minden évben, amikor az oratóriumban megünnepelték Szalézi Szent Ferenc ünnepét, (akkoriban ez január 29-én volt) Don Bosco, aki ezt az ünnepet méltó módon akarta ünnepelni, mindig azt mondta: “Az én lelkem és ennek az oratóriumnak a lelke, Szalézi Szent Ferenc lelke”. Amikor Savio Szent Domonkos először belépett Don Bosco szobájába “az ő tekintete, meséli el Don Bosco, rögtön arra a kis táblácskára tévedt, ahol nagy és vastag betűkkel a következő írás volt olvasható Szalézi Szent Ferencről: Da mihi animas, cætera tolle”. A szaléziak valóban azt a szeretetet és lelkesedést kell, hogy hordozzák magukban, amely fő patrónusuktól származik.

Don Bosco 1872. január 29-én alapította meg a Segítő Szűz Mária Leányainak Intézményét, és nyitotta meg az első egyetemes káptalant Mazzarello Mária anyával együtt. Ahogyan a krónikás mondja:”Mindez Szalézi Szent Ferenc csodálatos napján” történt. Ugyanakkor tudjuk, hogy sok helyen, ahol a Segítő Szűz Mária Leányai dolgoznak Don Bosco Nővéreknek, vagy Szalézi Nővéreknek hívják őket.

Don Bosco nagyon megörült, amikor IX. Piusz Pápa 1877-ben Szalézi Szent Ferencet doktorrá nevezte ki az Egyházban. Erre az alkalomra az Annecy Vizitációs Nővérek megkérték Don Boscót, hogy segítsen nekik elkészíteni “a szeretet doktoráról” elnevezett templom dekorációját. Don Bosco örömmel válaszolt: “Szívemnek nagyobb öröme nem lehet, hogy a szeretet doktoráról elnevezett csodálatos templomban a mi Szalézi Társaságunk oltárt építhessen. Ez a mi tanúságtételünk jele”. És így is lett.

A híres, 1883-as párizsi úton, Don Bosco egy szalézi zarándok utat akart megtenni. Mivel tudta, hogy Párizsban található egy Fekete Szűz Mária oltárkép, melynél Szalézi Szent Ferenc gyakran imádkozott megkereste a templomot és a vendégkönyvbe franciául a következőket írta: “Bosco János atya, a kegyes Szalézi Társaság elöljárója, Szalézi Szent Ferenchez fordul és könyörög, minden Ő róla elnevezett művéről, amelynek fővédőszentje”. Don Bosco 1888. január 31-én halt meg. Két nappal előbb, január 29-én volt Szalézi Szent Ferenc ünnepe. Azon a napon vette magához utoljára a szent útravalót. Mindenki azt gondolta, hogy azon a napon már befejeződtek a látogatások Don Boscónál, akkor is, ha tudjuk, hogy csak később hívta meg magához az Úr. Mintha azt mondta volna: “Szalézi Szent Ferenc eljött őt megkeresni”.

szaleziak.hu

Annecy - Vizitáció bazilika - Basilique de la Visitation – a város déli része fölé magasodó sziklatetőn álló templomot 1949-ben szentelték fel. Ide hozták át Szalézi Szent Ferenc és Chantal Szent Johanna Franciska földi maradványit, így a templom nevezetes zarándokhely lett.

{gallery}albumok/2011.01.25_annecy{/gallery}