Rendfőnöki levél - A szalézi karizma inkultúrálódása

2011-09-13 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A szalézi rendfőnök legújabb körlevele, amely követi az előző körlevélnek a lelkiségről és a küldetésről szóló gondolatát, a szalézi missziónak az Egyházban képviselt egyik rendkívül fontos szempontjával foglalkozik: a szalézi karizma inkultúrálásáról szól.

A levél, amely augusztus 16-án, Don Bosco születésének évfordulóján kelt, felhívja a figyelmet az első korinthusi levélre, melyben Szent Pál kijelenti, hogy "ő szabad akaratából lett szolgája mindenkinek annak érdekében, hogy minél több embernek elvigye a Krisztusba vetett hitet." Szent Pál a modell a misszináriusok számára, aki "teljesen azonosítja magát minden egyes emberrel, akihez küldetése szól, azzal az egyetlen céllal, hogy minél többeket meggyőzzön az ő Ura számára."

A szalézi karizmát napjainkban csakúgy, mint a múltban, hűséggel és kreativitással kell elültetni az emberek szívében. "Ma sokkal nehezebb kihívásokkal találjuk magunkat szemben, hiszen jelen vagyunk minden kontinensen, a legkülönbözőbb kultúrák között" - írja a rendfőnök. "A szalézi karizma csak akkor lesz értelmes és hatékony, és lesz jövője, ha hűek leszünk önmagunkhoz, de ugyanakkor 'otthon érezzük magunkat' abban a kulturális kontextusban, amelyben a végrehajtására sor kerül, azaz ha Don Bosco karizmája - a fiain keresztül - gazdagodik mindenfajta kultúra elemeivel, amelyben befogadják."

Napjainkban a Szalézi Társaság 132 országban folytatja küldetését, így elkerülhetetlenül felvetődik a kérdés a karizma egységes mivoltáról ilyen nagyszámú kultúrában. A "változó kulturális paradigma" a levél második részének tárgya. "A szalézi karizma egy és ugyanaz, érvényes minden egyes személy számára; de nem lehet csak egy úton megélni; ha a gyökerei nem nyúlnak le mélyen a helyi kultúrába, ahol a küldetést végrehajtják, nem lesz képes kifejteni azokat az üdvösségre vezető potenciálokat, amelyeket tartalmaz, se nem tudja kibontakoztatni jelentőségét a mában, sem túlélni a holnapokban." A globalizáció, a vallásközi párbeszéd, az ifjúság helyzete a 'digitális kontinensen' - mindezek tények, amelyeket a rendfőnök felsorolt, és amelyek "a legjobban illusztrálják a lezajló változásokat, amelyek megkérdőjelezik életmódunkat, mint megszentelt nevelők, és küldetésünk végrehajtását."

A levél következő részében a rendfőnök leírja az első keresztény közösségek tapasztalatait a korai egyház modelljében, és taglalja ezek történelmi hátteret.

A negyedik rész Don Boscónak, "a misszionáriusnak" van szentelve. A rendfőnök egyes alapvető elemeket javasol a szalézi karizma sikeres letelepítésére és fejlesztésére, mint például "azonosulni Don Boscóval, az ő megkérdőjelezhetetlen pasztorális céljaival és pedagógiai módszerével."

Az első az Alapszabályok vidám és hűséges gyakorlata, amely alkalmas arra, hogy az adott időben és helyen kifejtse hatását a fiatalok felé, majd az 1875-ben útnak induló első misszionáriusoknak adott "különleges ajándékok", melyekre Don Bosco számos esetben hivatkozik.

Két további fontos pontot lehet kiemelni a levélből:

- a buzdítást a tudás állandó frissítésére a megelőző nevelési módszer területén, mint "a Társaság egyik legsürgetőbb feladata", amit már többször emlegetett a rendfőnök;

- a "digitális kontinens" bemutatása szalézi lelkipásztori szempontból.

 A levél nagyon tömör és teljes anyag, egyszeri olvasata nem lesz elegendő. Számos pontot tanulmányozni kell a közösségekben és személyes elmélkedések során. A szöveg elérhető digitális formában az sdb.org központi honlapon olasz, portugál és angol nyelven.

ANS-Róma/szaleziak.hu