Főoldal / Magyar Tartomány / Szolnokon Sándor István vértanúságának 60-ik évfordulóján

Szolnokra érkezése után a posztulátor bejárta a templomot és a plébániát, ahol Sándor Istvánt megkeresztelték, megtekintette az altemplomban az emlékhelyet, amelyet nemlétező sírja helyett alakítottak ki számára a szolnokiak.

Szentbeszédében Pierluigi Cameroni kiemelte, hogy mindenekelőtt Sándor István hitbeli tanúságtételének értékét szeretné megosztani. Felidézve gyermekkorát és fiatalságát, kihangsúlyozta azt a tényt, hogy ő a családjában és a plébániáján kapta meg és érlelte hitének magját, amiről aztán a mártíromságig menően tanúságot tett. A szülői házban István gondos nevelést kapott. Ekkoriban minden katolikus családban természetes volt a keresztény életre való felkészítés, így az elsőáldozás és a bérmálkozás is... 

Don Cameroni kiemelte, hogy Sándor István tanúsága és boldoggá avatásának ajándéka a szolnoki közösség számára különösen erőteljesen hordozza azt az üzenetet, hogy meg kell erősíteni a család lényegi szerepét a hit átadásában, hiszen nem gondolhatunk új evangelizációra anélkül, hogy ne éreznénk felelősséget az evangélium családoknak való hirdetéséért és ne támogatnánk őket a nevelés feladatában.

Sándor István alakja hatvan évvel a halála és húsz évvel a vallásszabadság magyarországi visszanyerése után hatalmas emberi és keresztény dimenzióval bír. Ő kora ifjúságától arra vágyott, hogy Isten és testvérei szolgálatának szentelje magát a fiatalok nevelésének nagylelkű feladatában Don Bosco lelkisége szerint. Ezért képes volt erős, Istenhez és testvéreihez hű lelket ápolni magában, ami a próba percében először ahhoz segítette hozzá, hogy ellenállhasson a konfliktushelyzeteknek, majd hogy kiállja élete odaadásának legnagyobb próbatételét. Boldoggá avatása, ahogy azt számos tanú is megerősítette, vigasztalást és bátorítást jelent ahhoz, hogy a keresztény hitélet újjáéledjen a magyar nép között - emlékeztetett a posztulátor.  

A szentmise végén don Cameroni átnyújtotta Márthé György szolnoki plébánosnak Sándor István positiójának egy díszkötésű példányát. A plébános felhívta a hívek figyelmét arra, hogy a város szülöttének boldoggá avatása már eddig is események sorát váltotta a Szolnokon, és ez után is több helyi kulturális eseményre kerül majd sor - a helyi festők arcképeket készítenek, amelyek minden templomban méltó helyen hirdetik majd az új boldog hírét, utcát neveznek el róla, szobrot  szeretnének felállítani a templom előtti téren. A szolnoki Szigligeti Színház művészeti vezetője színdarabot ír, melyet a színház novemberben mutat be, ezzel tisztelegve a város szülötte előtt. A plébános örömét fejezte ki, hogy a város vezetősége is felkarolta az ügyet és sok mindenben segíti a plébániát, például abban is, hogy az október 19.-ei boldoggá avatásra különvonattal utazhassanak a helyi hívek.

A szentmise után a helyi Vivaldi Keresztény Kamarazenekar adott rövid hangversenyt, bemutatva Tomaso Albinoni és Antonio Vivaldi egy-egy művét.

Útban Budapest felé 21 óra 10 perckor - Sándor István kivégzésének időpontjában - a szaléziak küldöttsége megállt az autóút mentén, ahol don Cameroni röviden emlékezett a vértanú szalézi testvérre, majd imával köszönték meg őt Istennek.

Szaléziak.HU