Főoldal / Szalézi világ / Ferenc pápa alakja a szalézi rendfőnök meglátása szerint

A levél nem hivatalos fordítását alább közöljük:

Kedves rendtársaim,

közvetlenül a riói Ifjúsági Világtalálkozó zárása után írok nektek.

Az a kitüntetés és megtiszteltetés ért, hogy az Egyetemes Tanács tagjaival, Adrian Bregolinnal, Fabio Attardral, Natale Vitalival, Esteban Ortizzal és Maria Arokiam Kanagával a részese lehettem ennek a találkozónak.

Nagyon boldog voltam, hogy az öt kontinensről érkező küldöttségek kíséretében

számos rendtársamat láttam, tartományfőnököket, vikáriusokat, ifjúságpasztorációs delegátusokat, képzésben levő fiatal rendtársakat.

Bár a nagy földrajzi távolság és a pénzügyi gondok sokak számára korlátozó tényezők voltak, de a sok szalézi és fiatal érkezése, akik eljöttek a találkozóra a szalézi házakból valamint a Don Bosco Nővérek, az Isteni Megváltó Nővérei és a Jézus Jótékonyságának Nővérei házaiból, a Szalézi Ifjúsági Mozgalom több mint 7000 tagját jelentette.

Hiszem, hogy mindenki nevében szólok, aki részese volt, amikor leírom ezeknek a napoknak a nagy örömét és lelkesedését, ami Ferenc pápa karizmatikus alakját körülvette.  A gesztusai, viselkedése és beszédei felvilágosították az elméket, szíveket melengettek és megerősítették mindenki vágyát, hogy "Krisztus igaz tanítványa és misszionáriusa" legyen, akit elküldtek a világba, hogy félelem nélkül szolgálja és átalakítsa azt.

Különösen értékeltem azt, ahogy a három összetevő – a gesztusok, a magatartás és a gondolat – harmonikusan összeállt, hogy segítsen nekünk jobban megérteni Ferenc pápa alakját. Az egész megmagyarázza az erkölcsi erejét, hogy szabadon cselekedjen és beszéljen, a prófétai álláspontját. Csak így tud igaz értéket kölcsönözni mindannak, amit tesz és mond péteri szolgálata során. Csak így tudjuk értékelni annak az Egyháznak a vízióját, amit elénk vetít, és amiről úgy érzi,  arra hivatott, hogy segítse, támogassa. Csak így tudjuk jobban értékelni  kormányzásának módját: onnan kezdte, ahol a dolgok vannak, és nagyon érzékeny a társadalmi dinamikában bekövetkező változásokra,  a párbeszéd kultúráján és a másság tiszteletén keresztül, jól felismerve az Egyház pótolhatatlan szerepét, amit betölt együttműködve ennek a összetört világnak a megbékéltetésében.

Egy olyan Egyházról beszélünk, amit megszabadítottak a világi szellemiségtől, a kísértésről, hogy megszilárdítsa és megerősítse magát egy burzsoá életmódban az intézményes szerkezeten belül, a bezártságba önmagába, a klerikalizmusba. Az Egyház, ami igazából a világ valós, hús-vér teste lehet, mint Ő, aki megtestesült ebben a világban, és ott él a szegényekben és a szenvedőkben. Az Egyház szolgálata az, hogy Krisztust és az evangélium értékeit felkínálja a társadalom szükséges átalakulásához. Az Egyház, amely már nem csökkentheti le magát, hogy egy kicsi kápolna legyen, inkább egy otthon az emberiség számára. Ferenc pápa szívében ott rejlik egy olyan Egyház iránti vágy, amelynek ismertetőjegye a nyíltság és ahol mindenkit elfogadnak, a maga kultúrájának, fajának, hagyományainak és vallásának sokféleségében. Az ilyen nyíltság és elfogadás lehetséges a párbeszéd és találkozás kultúráján keresztül, ami lehetségessé teszi az egységet a sokféleség iránti tisztelettel. Egy Egyház, amely kimegy az utcára, hogy evangelizáljon és szolgáljon, és elérjen a földrajzi, kulturális és egzisztenciális határokig. Egy szegény Egyház, amely támogatja a szegényeket, a hangjukká válik, visszaadja a hangjukat, hogy túltegyék magukat azoknak az önző közönyén, akik többet birtokolnak, csakúgy, mint azoknak a kétségbeesett erőszakosságán,  akik a legkihasználtabbnak és a leginkább becsapottnak érzik magukat. Egy Egyház, amely figyelmet szentel a nőknek és elismeri fontosságukat, akik nélkül maga az Egyház magában rejtené annak a kockázatát, hogy sterillé váljon.

A közel 20 beszéd közül, amit elmondott, számomra a legfontosabb volt, mert a leginkább programszerű az, amelyet a Brazil Püspöki Konferencia és a társadalom vezetői előtt mondott, valamint az üzenet a fiataloknak, az IVT központi szereplőinek.

A brazíliai püspököknek: Ferenc pápa azzal kezdte a beszédét, hogy felajánlotta az Aparecida dokumentumot kulcsként az Egyház küldetésének megértéséhez. Az Egyháznak nincs olyan ereje, mint egy tengerentúli óceánjárónak, mert ez egy egyszerű halász hajója. Isten szegény eszközökön keresztül mutatja meg magát, és a pasztorális siker nem függ annyira az emberi hatékonyságtól, hanem Isten kreativitásától. Az Egyházat arra hivatott, hogy lépésről lépésre alakítsa át magát, emlékeztetve, hogy a misztérium az emberek szívén keresztül lép velük kapcsolatba és nem redukálható le egy ésszerű magyarázattá. A Szentatya ezután a jelen és a jövő megértésének kulcsaként Emmaus ikonját nyújtotta a püspököknek, nem egy krisztológiai, hanem egy innovatív eklézsiológiai értékelést kínálva fel nekik. Azt kérte, hogy értsék meg, hogy az Egyház elhagyása ahhoz a tényhez vezet, hogy az annyira leredukálódik, hogy a múlt egy maradványává válik, amely képtelen arra, hogy válaszoljon a ma emberiségének problémáira és kihívásaira. Az Egyház nem menekülhet el az éjszaka elől, ami megtapasztalható, olyan hívőknek a távozása miatt, akiknek valami magasabbat, erősebbet, elszántabbat és gyorsabbat ígértek. Sajnos úgy tűnik, hogy az Egyház elfelejti azt, hogy semmi nem magasabb Jeruzsálemnél, vagy erősebb, mint a Kereszt gyengesége, vagy meggyőzőbb a szeretet kedvességénél, szépségénél, vagy gyorsabb a zarándokok ritmusánál – az Egyháznak lépést kell tartania velük, hogy újra felfedezze a "velük együtt lenni" tempóját, hogy azokkal, akikkel együtt jár, türelemre és a meghallgatás képességére nevelje, felfogva  így sok különböző helyzetet. Végül a pápa megnevezte azokat a nagy prioritásokat, amiknek a brazíliai püspökségnek figyelmet kellene szentelnie.

A politikai és kulturális vezetők felé fordulva arra törekedett, hogy felhívja a figyelmüket a történelmi pillanatra, melyet éppen megtapasztalunk, a felelősségükre a konfliktusok megoldásában, a sürgető igényre, hogy megváltoztassák, helyrehozzák a politikát. Többször hangsúlyozta a találkozás során annak a kultúrának a fontosságát, hogy felismerjék, le kell győzni az idősek kizárását a kulturális eutanázián keresztül, ami lehetetlenné teszi számukra azt, hogy bölcsességükkel és értékrendjükkel gazdagítsák a társadalmat. A találkozás kultúrájának ki kellene küszöbölnie a fiatalok társadalmi elkótyavetyélését, hiszen annyira gyakran tagadják meg tőlük a munka és a jövő lehetőségét.

A fiatalokhoz intézett üzeneteiben mindig volt egy meghívás, hogy az energiáikat pozitív dolgokra fordítsák, amik vannak annyira értékesek, hogy kitöltsék az egész életüket. Különösen Jézus Krisztus az a nagyszerű ügy, ami megéri, hogy az ember az egész életét odaszánja neki. Rábeszélte őket, hogy legyenek merészek és bátrak a választásaikban. Metaforákat használva azt mondta nekik, hogy ők Isten mezői tudnak lenni, ahol a jó mag kicsírázik, növekedik és gyümölcsöt hoz; meghívta őket, hogy menjenek ki Isten csapatával a mezőre és edzzenek, hogy Krisztus sportolói lehessenek; rábeszélte őket, hogy dolgozzanak az átalakítás mezején hogy megújítsák az Egyházat és legyenek ők a társadalom és a világ alakító erői. Végül meghívta őket, mint Krisztus, és Krisztussal együtt, hogy induljanak el félelem nélkül, menjenek és szolgálják a világot és gazdagítsák azt Krisztus ajándékával és az Evangéliummal,elkezdve mindezt a barátaik és társaik szolgálatával, és minden fiatallal, akivel kapcsolatba kerülnek.

Így, Rio de Janeiróban Ferenc pápa kiküldte az Egyházat az utcákra, elvezette a külvárosokba, anyaként beszélt vele, visszaadta azt erejét a gesztusain és hozzáállásán keresztül, megtanított minket arra, milyen Egyházat akar és arra az összhangra, amiben ezzel a világgal lennie kell.

Nyilvánvalóan én ezt a nagyszerű egyházi eseményt a testvéreimmel, nővéreimmel és a fiatalokkal, szaléziként, rendfőnökként tapasztaltam meg, igyekezve jobban megérteni, hogyan lehet ezt az új egyházi mozgalmat elfogadtatni, lefordítani a mi nyelvünkre és a Szalézi Társaságunkban megélni.

És színlelés nélkül el kell mondanom, hogy az az út, amin szeretett apánk és alapítónk, Don Bosco születésének a bicentenáriumára való felkészülés során elindultunk, és különösen a 27. Egyetemes Káptalan, melynek vezető gondolata  "Az evangélium radikális megközelítésének tanúi", tökéletes harmóniában van ezzel a Krisztushoz intézett felhívással, az ő Evangéliumával, az egyszerűséggel, szegénységgel és alázatossággal.

Ezzel a levéllel meghívok minden szalézit és a fiatalokat, hogy ismételten gondoljátok át a Szentatya beszédeit, hogy tegyétek magatokévá és váltsátok életre lelkiségi és pasztorális irányelveit, mint prioritásokat, nem csak az ifjúságpasztoráció számára, de a kétszáz éves évforduló felé vezető utunk részeként.

Mialatt továbbra is imádkozunk Ferenc pápáért, ahogy ő maga is állhatatosan és mindenhol kérte, bízzuk rá az Egyházat és szeretett Társaságunkat a Szeplőtelen Szűzre, a Keresztények Segítségére, hogy azzá váljon, amit az Úr és a fiatalok elvárnak tőle.

Don Boscóban szeretettel

P Pascual Chávez V., sdb

rendfőnök

ANS-Róma/Szaléziak.HU