Tweet

"A csapatom egy életvidám négyes! Mind tehetséges gyermek" - mondta el Zsiga Zita tanárnő az Utolsókból lesznek az elsők szalézi ifjúsági vetélkedő nyerteseiről. "A próbákat, a felkészülést a vetélkedőre sokszor nehéz volt összehozni, mert egyeztetni kellett a különóráikkal. Többször előfordult, hogy emiatt nem mentek el ilyenkor különórára, ezzel valóban nagy áldozatot hoztak, mert Julcsi rajongva szeret néptáncolni, Nóri focizni, Cili rajzolni, Lili agyagozni. Emellett mindegyik gyerek kitűnő tanuló, de nem eminensek, egyszerűen megy nekik a tanulás, szorgalmasak, jól vág az eszük. Versenyekre járnak: rajz, matek, helyesírás, kémia.... Mindamellett, hogy mindegyiküknek jó kézügyessége van, ketten közülük - mint kiderült a némajátékból - tehetséges tornászok is. Nem nagyképűségből, de így utólag végigtekintve a csapaton elmondható, hogy hasonlítanak Don Boscóra annyiban, hogy jóeszű, jólelkű diákok, tehetségesek, életvidámak, cserfesek, talpraesettek. Julcsi a néptánc révén sokat foglalkozik a kicsikkel is. Csak remélni tudom, hogy iskolánk névadóját, Don Boscót követve felnőttként is büszke lehetek majd rájuk. Bízom benne, hogy a torinói út megerősíti őket a jó melletti elkötelezettségben, a kitartásban, a szaléziak iránti tiszteletben, szeretetben."
Kértük Zsiga Zitát, a csapat felnőtt segítőjét, hogy magáról is szóljon néhány szót:
"2000 óta vagyok az Albertfalvi Don Bosco Iskolában, hittant és történelmet tanítok. Az egyik hetedik osztály osztályfőnöke vagyok. Kicsit felemás volt a vetélkedőn a drukkolásom, mert az én osztályomból összejött csapatnak  Kiss Anikó szalézi munkatárs volt a segítője, én pedig az iskola másik osztályaiból verbuválódott csapatot fogtam össze. Így volt praktikusabb. Mikor az eredményhirdetést hallgattam, nagyon örültem az első helynek természetesen, de valahol meg sajnáltam is, hogy pont az én lányaim "csak" harmadik helyet értek el. Így az iskolánknak nemcsak egy hatszemélyes csocsóasztalt nyertek, de fantasztikus eredményükkel kettős sikert hoztak az alma materüknek, amiért mindenki nagyon büszke rájuk."
És hogy fogadták őket otthon? Hát így: 
"Amikor iskolába jöttünk, nem győztük fogadni a gratulációkat, mert hogy-hogynem, hétvége ide vagy oda, de rengetegen értesültek az örömhírről. Bár nem vagyunk szalézi iskola, de lélekben - névadónk, Don Bosco révén - mi is a szalézi családhoz tartozónak érezzük magunkat, pláne azért, mert a jelenlegi tartományfőnök, Ábrahám Béla atya a mi iskolánkban tanított az alapítás kezdetétől Hét évig. Az ő általa létrehozott szalézi munkatársi közösség itt Albertfalván erősítette/erősíti az iskolánkat. Ma már sajnos, csak a havi oratórium és az évvégi Vidámság napja őrzi a szalézi hagyományokat nálunk, de bízom benne, hogy ez a kettős siker újabb lendületet fog adni, hogy a szalézi szellem megmaradjon, tovább éljen az Albertfalvi Don Bosco Iskolában."   Zsiga Zita/Szaléziak.HU