Főoldal / Egyház / Megérkezett Rióba a pápa

Rio de Janeiro felé vezető útján Ferenc pápa üdvözölte azt a mintegy 70 újságírót, akik a pápai kísérettel egy gépen utaztak, személyesen köszöntve mindegyiküket. Emlékeztette őket, hogy első nemzetközi útján a fiatalokkal akar találkozni abban a konkrét társadalmi szövetben, ahol élnek. Olyan fiatalokkal találkozik, akik nem szigetelődnek el saját életüktől. Ha mi azonban elszigeteljük őket, igazságtalanságot követünk el. A fiatalok egy családhoz, egy hazához, egy kultúrához, egy hithez tartoznak, nem szabad elszigetelni őket, hiszen ők jelentik egy nép jövőjét.

A Szentatya az idősekről is megemlékezett. Hozzá vagyunk szokva a „leselejtezés kultúrájához”, ami gyakran megtörténik az idősekkel. Ez igazságtalanság, mert mellőzzük őket, ha nincs mit adniuk nekünk, pedig ők közvetítik nekünk az élet bölcsességét és értékeit, a haza és a család iránti szeretetet, mindazt, amire szükségünk van. Ma a fiatalokat is kiselejtezzük – állapította meg Ferenc pápa. A világválság a mai fiatalokat bünteti. Magas a munkanélküliek aránya és fennáll az a veszély, hogy egy munka nélkül élő nemzedék nő fel, pedig a munka méltóságot ad.

Véget kell vetni annak a megszokásnak, hogy „leselejtezzük” az embereket. Elő kell mozdítani a befogadás, a találkozás kultúráját és az erőfeszítést, hogy mindenkit bevonjunk a társadalomba. Egy népnek akkor van jövője, ha a fiatalok és az idősek erejével halad előre. Majd a Szentatya az újságírókhoz fordult: azt kérem tőletek, hogy segítsetek nekem a fiatalok és az idősek társadalmának java érdekében folytatott tevékenységemben.

Ferenc pápa helyi idő szerint délután 4 órakor, magyar idő szerint este 9-kor érkezett meg Rio de Janeiro nemzetközi repülőterére, hogy részt vegyen a 28. Katolikus Ifjúsági Világtalálkozón.

A világtalálkozó megnyitója Rio szövetségi állam kormányzójának palotájában volt. A pápa angolul és portugálul beszélt vendéglátóihoz, élükön Dilma Rousseff brazil elnökhöz. Arra kérte a világ ifjúságát, hogy szerezzenek minél több hívet Jézus Krisztusnak.

„Nincs sem aranyam, sem ezüstöm, de magammal hozom a legértékesebbet, amit kaptam: Jézus Krisztust!” – így kezdődött Ferenc pápa első beszéde brazil földön. A hallgatóság többször is vastapssal szakította meg a Szentatya szavait.

A beszédre a vatikáni és a brazil himnuszok elhangzása után, az elnökasszony üdvözlő szavai után került sor a Guanabara elnöki palotában.

"Elnökasszony, tisztelt hatóságok, testvéreim és barátaim!

Szeretetteljes gondviselésében Isten úgy akarta, hogy pápaságom első nemzetközi útja lehetőséget adjon arra, hogy visszatérjek a szeretett Latin-Amerikába, nevezetesen Brazíliába, abba a nemzetbe, amely büszke az Apostoli Szentszékkel való szoros kapcsolataira, a hit és a barátság mély érzéseire, amelyek egyedülálló módon mindig megtartották egységét Péter utódával. Hálát adok Istennek ezért a jóindulatáért.

Megtanultam, hogy a brazil néphez úgy kerülhetünk közel, ha hatalmas szíve kapuján lépünk be; engedtessék meg tehát nekem ebben a pillanatban, hogy tapintatosan kopogtassak ezen az ajtón. Engedélyt kérek, hogy beléphessek és ezt a hetet veletek tölthessem el. Nincs sem aranyam, sem ezüstöm, de magammal hozom a legértékesebbet, amit kaptam: Jézus Krisztust! Nevében jövök, hogy tápláljam a testvéri szeretet lángját, amely minden szívben él; kívánom, hogy mindenkihez és minden egyes emberhez eljusson köszöntésem: “Krisztus békéje legyen veletek!”

Tisztelettel köszöntöm az Elnök asszonyt és kormányának tagjait. Köszönetet mondok a nagylelkű fogadtatásért és szavaiért, amelyekkel kinyilvánította a brazilok örömét nemzetükben való jelenlétemért. Köszöntöm ennek az államnak a kormányzóját is, aki kedvesen vendégül lát bennünket a Kormánypalotában, továbbá Rio de Janeiro polgármesterét, a brazil kormány mellé akkreditált diplomáciai testület tagjait, a jelenlévő hatóságokat és mindenkit, aki azon fáradozott, hogy látogatásom valósággá váljék.

Szeretnék néhány szeretetteljes szót szólni püspöktestvéreimhez, akikre az a feladat nehezedik, hogy Isten nyáját vezessék ebben a hatalmas országban, továbbá szólok szeretett részegyházaikhoz. Ezzel a látogatásommal folytatni kívánom Róma Püspökének sajátos lelkipásztori küldetését, azt, hogy megerősítsem testvéreimet a Krisztusba vetett hitben, bátorítsam őket abban, hogy tanúskodjanak a reménység okairól, amely Krisztusból fakad és arra buzdítsam őket, hogy mindenkinek kínálják fel szeretetének kimeríthetetlen gazdagságát.

Mint ismeretes, Brazíliában való jelenlétem fő oka túlmutat az ország határain. Ugyanis az Ifjúsági Világtalálkozóra jöttem el. Azért jöttem, hogy találkozzam a világ minden részéről érkezett fiatalokkal, akiket magához vonzott a Megváltó Krisztus kitárt karja. A fiatalok menedéket keresnek ölelésében, közel Szívéhez meg akarják hallgatni újból világos és erőteljes hívását: „Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet”.

Ezek a fiatalok különböző földrészekről érkeznek, más-más nyelven beszélnek, változatos kultúrák hordozói, mégis Krisztusban találják meg legmagasabb rendű és közös elvárásaikra a választ és ki tudják elégíteni a kristálytiszta igazság és a hiteles szeretet iránti éhségüket, amely egyesíti őket minden különbözőségen túl.

Krisztus teret kínál fel nekik, tudva, hogy nincs hathatósabb energia annál, ami a fiatalok szívéből árad ki, amikor meghódította őket a Vele való barátság tapasztalata.

Krisztus bízik a fiatalokban és rájuk bízza saját küldetését: „Menjetek és szerezzetek tanítványokat”; menjetek túl az emberileg lehetséges határokon és hozzatok létre egy testvéri világot. A fiatalok is bíznak Krisztusban: nem félnek attól, hogy kockáztassák Vele egyetlen életüket, mert tudják, hogy nem csalódnak Benne.

Brazíliai látogatásom kezdetén nagyon jól tudom, hogy amikor a fiatalokhoz fordulok, egyben szólok családjaikhoz, egyházi és nemzeti közösségeikhez, ahonnan származnak, a társadalmakhoz, amelyeknek tagjai, a férfiakhoz és nőkhöz, akiktől nagymértékben függ ezeknek az új nemzedékeknek a jövője.

Gyakran halljátok, hogy a szülők mondják: „Gyermekeink a szemünk fényei” – (a brazil mondás szerint szemünk pupillái). Milyen szép a brazil bölcsességnek ez a kifejezése, amely a fiatalokra a szem pupillájának jelképét alkalmazza. Az az ablak ez, amelyen keresztül a fény szemünkbe lép és nekünk ajándékozza a látás csodáját! Mi lesz belőlünk, ha nem vigyázunk szemünkre? Hogyan mehetnénk tovább? Azt kívánom, hogy ezen a héten mindnyájan nézzünk szembe ezzel a provokatív kérdéssel.

Az ifjúság az az ablak, amelyen keresztül a jövő belép a világba, tehát nagy kihívások elé állít bennünket. A mi nemzedékünk akkor lesz méltó az ígéretre, amely minden fiatalban jelen van, ha képesek leszünk teret kínálni nekik; védelmezzük anyagi és spirituális létfeltételeiket, amelyek átfogó fejlődésükhöz szükségesek; szilárd alapokat adunk nekik, amelyre életüket építhetik; garantáljuk biztonságukat és oktatásukat, hogy lehetőségeikhez képest kibontakozzanak; tartós értékeket adunk át nekik, amelyekért érdemes élni; biztosítjuk számukra a természetfeletti távlatokat, amelyek válaszolnak hiteles boldogság utáni szomjúságukra és kreativitásukra, hogy jót alkossanak; átadjuk nekik egy olyan világ örökségét, amely emberi mértékű; felébresztjük bennük a legjobb képességeket, hogy saját holnapjuk főszereplői lehessenek, akik közösen felelősséget vállalnak mindenki sorsával.

Végül kérem mindenki kedves figyelmét és, ha lehet empátiáját, amely szükséges ahhoz, hogy barátok közötti párbeszédet létesítsünk. Ebben a pillanatban a pápa tárt karokkal magához öleli az egész brazil nemzetet összetett emberi, kulturális és vallási gazdagságában. Amazóniától a pampákig, a száraz régióktól a Pantanal (lapályos) területéig, a kis falvaktól a metropoliszokig senki se érezze, hogy ki van rekesztve a pápa szeretetéből. Holnapután, ha Isten is úgy akarja, mindnyájatokról megemlékezem az Aparecidai Miasszonyunk előtt, fohászkodva anyai oltalmáért otthonotokra és családjaitokra. Már most mindnyájatokat megáldalak. Köszönöm a fogadtatást!"

Brazíliába már rengeteg fiatal megérkezett a 28. Ifjúsági Világtalálkozóra. Közöttük több magyar csoport is, összesen közel 50 fiatal. Idén egy latin-amerikai pápa, aki erről a földrészről származik, jön el a fiatalok közé, hogy megerősítse a hitet, visszaadja a reményt és ösztönözze az új generációkat a misszióra, ahogy az Ifjúsági Világtalálkozó témája is sugallja XVI. Benedek nyomán, aki kijelölte azt: „Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet!”

A nemzetközi ifjúsági programon Ferenc pápa látogatást tesz az Aparecidai Miasszonyunk kegyhelyen és találkozik a létezés „perifériáin” élőkkel: a szegénynegyedek (favelas) lakóival, a kórházi betegekkel és a börtönbüntetésre ítéltekkel.

Forrás http://hu.radiovaticana.va a Vatikáni Rádió honlapja, a beszéd fordítása a Vatikáni Rádió Magyar Műsorának facebook oldalán jelent meg.

Fotó: la Repubblica.it