Főoldal / Magyar Tartomány / A munka szeretetére tanít
A munka szeretetére tanít
2013-10-16 Szerda | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Sándor István is - mint az utóbb boldoggá avatott magyarok általában -, vértanú volt. A vértanúk korát éljük, az előző századokban messze nem avattak annyi vértanút szentté és boldoggá, mint napjainkban. Tudomásul kell vennünk, hogy a véres XX. század van mögöttünk, és ma is keresztények százezreit ölik meg a hitükért. Ilyen történelmi korszakban élünk, így a vértanúk tisztelete nagyon is aktuális. Sándor István alakja azért különleges, mert fiatal munkásember volt. Ha azt vizsgáljuk, hogy milyen foglalkozás, élethelyzet szentelődik meg egy-egy ilyen ember életében, akkor az ő esetében azt mondhatjuk, hogy habár szalézi testvér volt, de alapvetően az ipari munka volt az élete és nem papként, hanem szalézi testvérként foglalkozott a fiatalokkal és oly mértékben a hivatásának élt, hogy amikor ezt a tevékenységet betiltották, akkor sem hagyta abba, hanem élete kockáztatásával is folytatta. Az ő esete azért is különleges, mert őt valóban halálra ítélték; valódi koncepciós perben ítélték halálra és kivégezték – a dokumentumok egyértelműen tanúsítják, hogy a hit vértanúja volt.
Mit tanít a mai embernek Sándor István példája?
Taníthatja azt, amiről ma talán újra kezdenek egyesek szólni: a munka szeretetét. Tehát a munka igenis az ember szentté válásának és boldogságának területe, és ebben a tekintetben az ilyen hősök és az ilyen gondos és szeretettel dolgozó emberek a példaképeink lehetnek.
Mit mond ki az egyház Sándor Istvánról most a boldoggá avatáskor?
A vértanúságot. Azt, hogy életével is tanúsította Krisztushoz és az egyházhoz való hűségét, és ennek hősies példáját adja mindannyiunk számára. A boldoggá avatás mostantól liturgikus tiszteletet is jelent, ha a szalézi rend kéri, akkor más országokban is, ahol működnek, de ez azt is jelenti, hogy külön kérésre az ő tiszteletére lehet akár templomot is szentelni, de természetesen most már teljes biztonsággal kérhetjük a pártfogását, segítségét életünk nehéz helyzeteiben, liturgiát fognak a tiszteletére jóvá hagyni – ez néhány könyörgést jelent a vértanúk általános liturgikus szövegeinek keretén belül, mindenesetre a közösségi istentiszteletben is fölvonul a pártfogók és példaképek között.
Habár Sándor István szalézi szerzetes testvér volt, hogyan viszonyul hozzá a magyar egyház?
Természetesen kedves a magyar egyháznak, hiszen magyar szentről van szó, minden magyar szent és boldog a miénk és mindegyikük tiszteletét hangsúlyozzuk, olyannyira, hogy külön a magyar szentekről meg is emlékezünk közösen is az egész országban. Sándor István esete azért is nagyon fontos, mert ő más vidékeket, más régiókat is megszólít, például Szolnokot, ahonnan elindult arra az útjára, ami végül a vértanúsághoz vezetett, tehát vannak az országnak olyan részei, amelyeknek saját szentje talán még nem is volt és most ezek a régiók is kapnak saját, külön védőszentet.
Szaléziak.HU
