Főoldal / Magyar Tartomány / Emlékezés a doni tragédia hőseire

A katonai díszjel és a Himnusz elhangzása után az elnökség tagjai meggyújtották az emlékezés gyertyáit, köztük Petróczi Gábor igazgató úr és Andrásfalvy János atya is. Kiss István tanár úr, a Szalézi Szent Ferenc Gimnázium tanára emlékező beszédében a történelmi események felidézésén túl beszélt a magyar családokat ért nagy veszteségekről is. Megrendülten figyelte a közönség Óvári Jánosné személyes hangú elbeszélését Mária néniről, a kazincbarcikai hadiárváról:

„Két szerelmes összeházasodott, majd alig telet el két nap, amikor a férj számára megérkezett a behívóparancs. Az ifjú férjet a doni csatába sorozták be harcolni. A feleség otthon várta a híreket, mikor egyszer megérkezett a tragédia híre, hogy meghalt a férje. Az özveggyé vált vált asszony csak hosszú évek alatt tudta feldolgozni a történteket, és soha nem ment újra férjhez. Időközben Kazincbarcikára költözött, ahol hallotta, hogy az egyháznak új harangra lenne szüksége, de ezt anyagilag nem tudja finanszírozni. A hölgy az összegyűjtött pénztét mind odaadta, és az új harang pedig a helyére került. Később megbetegedett és elhunyt, de nem Barcikán temették el. A harang viszont azóta is a kazincbarcikaiakért szól.”

Ezt követően a gimnázium tehetséges diákjainak műsorát hallgathatták meg a meghívottak. Kórusunk és vendégénekeseink szívhez szóló dalokat énekeltek a doni csata hőseiről, a foglyokról és a szabadságvágyról. A katonák bátorságát idézte a fiúkórus éneke, a verseket és egy, a csatából írt eredeti tábori levél szövegét, meghatódottan hallgatta a közönség.

Marczisné Molnár Erzsébet/Szaléziak.HU