Főoldal / Szalézi világ / 27. Egyetemes Káptalan – Tartományunk küldöttjének beszámolója

Már több mint egy hete, hogy eljöttem Magyarországról, és csak most tudok egy picit leülni és leírni azt a rengeteg élményt, ami percről percre ér.

Valóban a Káptalanon összejöttünk - ahogyan azt ma reggel a Szentlék-hívó misébe hallottuk a rendfőnöktől - a világ különböző pontjairól, hogy egy szívvel-lélekkel együtt legyünk az egész Társasággal.

Próbálom időrendben említeni az eseményeket, remélem, hogy sikerülni fog.
A megérkezésünk utáni napon kora reggel négy busszal indultunk Torino felé.

Sokat gondolkodtam arról, hogy lesz-e valami, ami számomra újdonság a torinói zarándoklaton? Hát, már maga az út egy élmény volt, annak ellenére, hogy több mint 9 órát utaztunk! Rengeteg időnk volt, hogy megismerjük egymást. A kontinens minden pontjáról érkeztek rendtársak. Igaz, hogy eddig azt gondoltam, hogy Havasi atya a legismertebb magyar szalézi, de ebben tévedtem, mert Géza testvért mindenhol és minden formában megemlítik!

Sok rendtársnak ez az első részvétele az egyetemes káptalanon.

Torinóban négy Don Boscóhoz köthető helyet Aldo Giraudo atya vezetésével ismerhettünk meg úgy, hogy még számomra is sok újdonságot tartogattak. Az első állomás Valsalice volt, ahol Don Boscót halála után eltemették. Itt don Giraudo Don Bosco végrendeletéről beszélt, valamint a munkáról és a mértékletességről.

A következő nap első állomása Colle Don Bosco volt. Itt don Giraudo Bosco János életének kezdetét akarta kiemelni, megmutatva, hogy a munkában édesanyjától, Margit mamától mennyit tanult. A délben kezdődő és majdnem kétórás misét a torinói nyugalmazott érsek tartotta.

Délután már Torinóban voltunk. Mindenhol annyi időt kaptunk, hogy lelkigyakorlat szintjén tudjunk elmélkedni, a szervezők időt hagytak arra, hogy valóban magunkba szívjuk Don Bosco helyeinek légkörét.

Hétfőn reggel a Don Bosco által alapított második oratóriumot, a Gonzaga Szent Alajosról elnevezett oratóriumot látogattuk meg. Don Giraudo a munkáról és a mértékletességről beszélt Don Bosco utódaiban, vagyis Boldog Rua Mihály és Albera Pál személyében. A déli misét a Consolátában a jelenlegi torinói érsek tartotta.

Aztán visszatértünk Rómába, ahol két napon keresztül, minden regionális, valamint nagyobb elöljáró fél órában beszámolt az elmúlt hat évről.

A továbbiakban don Juan José Bartolomé, a rendfőnök magántitkára, biblikus professzor egy gyönyörű lelkigyakorlatot tartott a megszentel életről, valamint arról, hogy mint szaléziak, az evangéliumi radikalitás tanúságtévői kell hogy legyünk az Egyházban és a társadalomban. A tegnapi záró Szentmisét pedig Raffaele Farina szalézi bíboros tartotta, ahol kiemelte, hogy folytassuk Don Bosco életét, és már nemcsak az ő életét, hanem az egész Társaság történetét, ez legyen számunkra életünk erőforrása.

Tegnap délután már csak annyi időm volt, hogy kiszaladjak a postnoviciátusba és meglátogassam Áront és Győzőt. Nekik már elkezdődött a második félév.

Hamarosan pedig kezdődik a 27. Egyetemes Káptalan hivatalos megnyitója. Már nem lehet vándorolni a teremben, hanem egy fix helyet kap mindenki. Minden anyag számítógépen érkezik, így könnyebben lehet követni az egész eseményt.

Egyelőre ennyi. Kérem imáitokat és én is gondolok rátok, illetve képviselem hazánkat, országunkat, tartományunkat.

Szeretettel:

P. Depaula Flavio SDB, küldött

Róma, 2014. március 3.