Főoldal / Magyar Tartomány / Évkezdés az oratóriumban...

Elkezdődött az ősz és mi, animátorok is beléptünk az iskolába. Elindult a kilenc hónapos munkaidő, az egyetemeken megkezdődött az őszi félév. Minden percünk be van osztva. A maradék szabadidőnket próbáljuk úgy beosztani, hogy mindenre jusson idő. Családra, barátokra, ismerősökre és nem utolsó sorban az Oratóriumra. Nem könnyű ennyi mindent belezsúfolni néhány szabad órába. Ha otthon vagyunk, hiányolnak a barátok, hiányolnak az Oratóriumban. Ha a barátokkal vagy az Oratóriumban vagyunk, otthon hiányolnak. Állandó konfliktussal kell szembenéznünk, nincs jó megoldás, hiába küzdünk érte.

Közben a fiatalok, gyerekek is elkezdték az évet. Hajnalban kelnek, délelőtt-délután tanulnak, különórák, edzések, valamennyi szabadidő, amit jó esetben otthon a családdal vagy a barátokkal töltenek és alvás. El is ment a nap… Jön a hétvége, mit választhatnak? Alsóban leginkább a szülők döntenek, felsőben szeretnénk ezt hinni, gimnáziumban, szakközépben már inkább önállóan választják meg fiataljaink, mihez kezdenek „munkán” kívül.

Azt tapasztaljuk, hogy ritkábban választják az Oratóriumot, a szaléziakat, mint más egyéb szabadidős tevékenységeket. Gyakran feltesszük a kérdést, miért van így? Mi hibázunk? Többet kéne ott lenni? Másfajta programot máshogy kéne nyújtanunk azoknak, akiket szeretnénk a közelünkbe tudni? Részben talán, de nézzük meg pontosan, mit is csinálnak a gyerekek!

Előzőleg beszéltünk már arról, hogy sokuknak zsúfoltabb a napja, mint egy felnőttnek. Ismerünk olyat, akit reggel 7-kor betesznek az iskolába, onnantól kezdve folyamatosan figyelnie, teljesítenie kell, megfelelni a szabályoknak, elvárásoknak, jól viselkedni és talán 5 óra körül érte jönnek, de lehet, hogy csak később jut haza.  A házi feladatot beleszámítva nem ritka a 60 órás „munkahét”. A szülői gondoskodás ehhez még mindenféle külön foglalkozásokat szervez számukra, tanfolyamokat, játékos sportot, külön órákat, és míg ők úgy gondolják, mindent megtettek gyermekük testi- és lelki fejlődéséért, addig ők két lábon járó órarendekké válnak.

Ebbe az időbeosztásba már nem sok minden fér bele. Mi magunk is leginkább arra vágyunk ilyenkor, hogy békén hagyjanak, csöndbe legyünk, rendszerezni tudjuk magunkban a nap során begyűjtött információkat, ne kelljen megfelelni senkinek. Hát még a gyerekek! Nem véletlen, hogy délutánonként sokkal több nevelési gond van velük, hiszen végre elengedhetik magukat, lazíthatnak.

És az idősebbek? Noha a szabadon eltölthető idő iránti igény a kor előrehaladtával inkább csökken, 16 éveseknek is legalább napi kétórányi, szabadon felhasználható idővel kellene rendelkezniük. Eközben az életkorral együtt nő az iskolában töltött órák száma, a követelmények egyre magasabbak. Kevés idő jut a különórákra, sportra és a társas kapcsolatok megélésére.

Ismerős probléma?

Ősszel viszonylag sokáig kitart még a nyári pörgés, de előbb-utóbb mindenki belefárad az iskolai elfoglaltságokba, vagy felgyűlnek a teendők, a tanulnivaló, miközben a családunk is szeretné, ha velük lennénk, és így aztán egyre nehezebb rávenni magunkat, hogy hazafelé, vagy a hétvégén leugorjunk a „szaliba”.

Mégis ott vagyunk fiatalok és gyerekek nélkül. Ott vagyunk hivatásból, a közösség miatt, a fiatalokért, akik nem jönnek el hozzánk, holott mi a drága időnket szánjuk rájuk. Úgy érezzük nem éri meg egy csomót készülni pár gyerek kedvéért. Feleslegesnek érezzük magunkat és a mi lelkesedésünk is szépen lassan lelohad.

Ha nem megyünk el értük, nem hozzuk le nekik a csillagokat, nem jönnek. Jusson eszünkbe, ők is ugyanezt csinálják végig, ugyanannyi feladatuk van hétfőtől péntekig, iskola, tanulás, különórák…

Mivel a gyerekek a tanuláson kívüli időt, a hétvégéket, szüneteket és az ünnepnapokat leginkább a hozzátartozók körében élik, fontos szerepet kap a család a szabadidő hasznos eltöltésében. A felnőtteknél a „hasznos” szón van a hangsúly. Ha őket nem győzzük meg arról, hogy ide érdemes leküldeni a gyerekeket, nem fogják támogatni őket, hiába szeretnének hozzánk jönni. Nem elég a keresztény értékrend és néhány standard játék.

Ezen a vonalon elindulva kell megtervezni az évet, a programokat.  Gondoljuk végig, nekünk milyen tevékenységek nyújtanak kikapcsolódást (mozgásos, manuális, alkotó jellegű, munka jellegű, kulturális, játék, hobbi jellegű és egészséges életmódot szolgáló tevékenységek)? Miért engednek le minket a szüleink? Azok az értékek, amik az Oratóriumban vannak, vajon mások számára is láthatóak, vonzóak? Milyen eszközökkel lehet a fiatalokat, gyerekeket megszólítani?

Don Bosco elképzelésében a nevelő állandó jelenléte mellett a növendékek messzemenő szabadságot kaptak a szabadidő felhasználására, közben elvégezték iskolai feladataikat, munkájukat.  A nevelő figyelembe vette a növendékek egyéni kezdeményezéseit, bevonta őket a mindennapok teendőibe, hiszen az egyéni képességek fejlesztését nagymértékben segíti, ha a gyerekek közreműködhetnek a közös munka megtervezésében.

Elsődleges helyszínünk erre az „udvar”, a négy pillér egyike, de ne álljunk meg itt, mert ha csak edzéseket, kézműves foglalkozásokat, kötetlen szabadidőt ajánlunk, nem vagyunk többek, mint egyszerű szabadidős központ, egy játszótér.

Ne essünk kétségbe, ha csak néhányan vannak, de ne hagyjuk annyiban! Keressük az eszközöket, miközben a saját határainkról sem feledkezünk meg!

Szaléziak.HU