Főoldal / Szalézi világ / A fiú, aki kicselezte az ebolát
A fiú, aki kicselezte az ebolát
2014-10-14 Kedd | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Mamadee-t, ezt a tizenegy éves fiúcskát ebola-fertőzés gyanújával vették fel 2014. augusztus 15-én az Orvosok Határok Nélkül menedzsment központjába a libériai Foyába (CMC Foya), ahonnan szeptember 4-én gyógyultan távozott. Miközben maga is harcolt a gyilkos kór ellen, felvidította a betegeket, derűt csempészve mindenki szívébe.
Az ebolával fertőzöttek számára elkülönített területre belépők közül, akik az Orvosok Határok Nélkül foyai központjába érkeznek, mintegy kétharmada nem éli túl az ebolát. Padokon és műanyag székeken üldögélnek egy-egy tranzisztoros rádió körül, amelyből hangos azonto, ghánából eredő tánczene szól. Az emberek gyengék, az ágyukon fekszenek, miközben az immunrendszerük próbál harcolni a halálos kór ellen, amely a testüket támadja.
Egy kivételével: Mamadee egy fiatal, tizenegy éves fiú, aki azonto táncot lejt, míg a tömeg nézi őt. Felugrik, kacsázik, oldalaz, először balra, majd jobbra, aztán ismét balra és jobbra, felugrik, fordul egyet, ringatja a csípőjét és rázza a karját. És nem hagyja abba, nem fárad el.
Nehéz elhinni, de Mamadee is egy a betegek közül. Ebola-pozitív beteg.
Mivel a betegnek a felvételkor minden ruháját és összes holmiját át kell adnia, mert el kell égetni azokat, Mamadee már egy új ingben van, amelybe kétszer is beleférne. Szürke pizsamanadrágot és kék papucsot visel, legalább három számmal nagyobbat a lábánál.
De sem a ruhája, sem az ebola nem tudja megállítani a fiatal táncost. Néhány beteg irigyli őt, míg az ápolók és az egészségügyi dolgozók beleszerettek. Mamadee a CMC Foya sztárja, a története is meglehetősen kivételes.
Amikor Mamadeet először megvizsgálták augusztus 15-én, ebola-negatív volt és nem vették fel. A vendégházban töltötte az éjszakát, mert a faluja, Sarkonedu túl messzire volt. Másnap észlelték rajta a betegség néhány tünetét, így felvették. Émelygés, láz, izomfájdalom, intenzív fáradtság, hasi fájdalom és hasmenés jelentkezett nála.
„Teljesen világos volt, hogy elkapta az ebolát” - mondja dr. Roberta Petrucci. „Csak a sárgaság miatt kételkedtünk.” Az orvosok vitaminokkal, paracetamollal és szájon át történő folyadékpótlással kezelték, valamint antibiotikumokat és malária elleni tablettákat kapott, mivel Mamadee a maláriára is pozitív volt.
Augusztus 20-án megjött a második ebola-tesztjének eredménye, és ahogy ez várható volt, ez már pozitív lett. Az egyetlen dolog, ami nem fért bele a képbe az volt, hogy a fiatal Mamadee időközben már teljesen jól érezte magát és össze-vissza rohangált a körletben.
„Nem tudtuk elhinni” - mondja dr. Petrucci. „Úgy gondoltuk, hogy bizonyára valami hibás volt.” Amikor néhány nappal később az egészségügyi személyzet még egyszer vért vett tőle, rájöttek, hogy nem volt hiba. Mamadee még mindig pozitív volt az ebolára.
„A labor általában nem követ el hibát” – folytatta dr. Petrucci. „És főleg nem kétszer egymás után ugyanazzal a beteggel.” Tehát, bár Mamadee nem mutatta a betegség jellegzetes tüneteit, elvileg megfertőzhetett másokat. „Nem volt más választásunk, csak hogy itt tartsuk őt a CMC-ben, mivel az eredményei még mindig pozitívak voltak” – mondta az orvosnő.
Körülvették a betegek és Mamadee szórakoztatta őket. A napot alvással, evéssel, beszélgetéssel töltötte a többi beteggel - és persze tánccal. Képes volt bármivel játszani, legyen az egy darab papír, üdítős doboz, vagy egy tasak víz.
De a CMC természetesen nem az a hely, ahol egy gyerek szívesen tartózkodik, könnyen unalmassá válhat. „El akarok menni” – mondta Mamadee. „Két hét elég volt. Hiányzik az otthonom, hiányoznak a barátaim és még az iskola is hiányzik.”
Mamadee soha nem panaszkodott és nem kérte a laboratóriumi eredményeket, mint a többi beteg. „A sárga esőkabátos emberek gondoskodnak rólam és segítenek egy csomó más betegen is.”
Sajnos, nem lehetett teljesíteni Mamadee kívánságát, hogy hazamehessen, mert a harmadik tesztje augusztus 30-án még mindig pozitív volt. „Az orvosi eredménye kiemelkedő volt, de nem rendkívüli” – mondja dr. Petrucci. „De a hozzáállása mindenképpen kivételesnek mondható. Ez a fiú minden nap jó hangulatot teremtett a betegek és a személyzet között. Mindig mosolygós volt és vidám. Mindenki szerette, és mind nagyon szomorúak leszünk és hiányozni fog nekünk, ha egyszer elhagyja a körzetet, annak ellenére, hogy azt kívánjuk neki, hogy tűnjön el innen, amilyen gyorsan csak lehet.”
A CMC nem játszótér. Mamadee szörnyű dolgokat látott a betegek között. „Ez a hely tele van halottakkal. Az ebola egy olyan betegség, amitől az emberek hánynak, vérzik az orruk és végül meghalnak” – mondja Mamadee. „Ezt el fogom mondani a barátaimnak is, amikor hazamegyek.”
Egy héttel Mamadee érkezése után felvették a nővérét, Mayant is a CMC-be. A tizennégy éves lány néhány nap után meghalt, csak egy sátorral távolabb az öccsétől. Amikor az anyja elmondta neki, hogy Mayan meghalt, a szeme könnybe lábadt, de erős maradt és egyszerűen azt mondta: „Ne sírj, mama.”
Mamadee negyedik tesztje szeptember 4-én érkezett meg a szomszédos Gueckedouban, Guineában levő laboratóriumból. És ez végre negatív volt. Mamadee kirohant a CMC-ből. „Ma nagyon boldog vagyok” – mondta a fiatal túlélő, nem tudva, hogy most egy halálos játékot nyert meg.
Ezt a játszmát Mamadee ugyan megnyerte, de az ebola könnyedén legyőzött túl sok más embert.
Martin Zinggl - MSF/Szaléziak.HU
