Főoldal / Magyar Tartomány / Tanévkezdő levél
Tanévkezdő levél
2014-09-01 Hétfő | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Nyári levele utána a tanév kezdetén ad lelkesítő gondolatokat a diákoknak Vitális Gábor szalézi atya, tartományi vikárius, kazincbarcikai plébános.
„Ne vesztegessétek az időt, tegyetek nagyon sok jót...” (Don Bosco)
Kedves Olvasó!
A nyár elmúltával egy ismert vicc jutott az eszembe:
Egy nap reggelén, kora hajnalban egy édesanya ébresztgeti fiát. „Ébresztő! Ideje, hogy elindulj az iskolába!” A fia válaszol: „Nem akarok felkelni! Nem akarok iskolába menni!”
„Miért nem akarsz iskolába menni?” – unszolja az édesanya.
A fia csak erőlteti: „Nem akarok iskolába menni és három indokom is van rá:
- az első, hogy unatkozom ott;
- a második, hogy a gyerekek nevetnek rajtam;
- a harmadik, hogy semmi kedvem hozzá.”
Az édesanya szeretetteljesen válaszol: „Jó! Mondok három indokot, miért is kell odamenned:
- az első, hogy ez a te kötelességed;
- a második, hogy már elmúltál 40 éves;
- a harmadik és egyben legfontosabb, hogy te vagy az iskola igazgatója.”
Talán ezzel a viccel sikerül azok arcára is mosolyt varázsolnom, akik még szeretnék, szerették volna folytatni a nyári vakációt…
A tanév végén írt „Nyári levelemben” arra hívtam fel minden olvasó figyelmét, hogy milyen fontos az időt jól kihasználni, és hogy akár minden percünkben helyet kaphat Isten, attól függ, hogyan éljük meg azokat. A nyári szünet kalandjai még élénken élnek emlékeinkben. Ne felejtsd viszont, hogy a tanév is rengeteg lehetőséget rejt magában és a lehetőségekben arra is meghívást kaptál, hogy újabb élményekkel gazdagodj és gazdagíts másokat.
A tanév rejtett kincsei előtted hevernek, elmehetsz mellettük, de megragadhatod az alkalmat és felfedezheted és magadévá teheted a titkokat. Michael Ende: Végtelen történet című könyvének egy részlete mutat rá erre:
„Azt szeretném tudni – mormolta maga elé –, mi is van egy ilyen könyvben, amíg csukva van. Természetesen betűk vannak benne, melyeket papírra nyomtattak, de mégis – valaminek kell még lennie benne, mert ha kinyitom, egyszerre előttem áll egy egész történet. Személyek bukkannak fel, akiket még nem ismerek, mindenféle kalandok, tettek és harcok fordulnak elő –és néha tengeri viharok játszódnak le, vagy az ember idegen országokat és városokat lát. Ez mind benne van ugyanis valahogyan a könyvekben. El kell olvasni, hogy átélhessük, ez világos.”[1]
Az élet és az előtted álló tanév olyan, mint egy érdekes könyv, vagy történet. Amíg nem nyitod ki, amíg nem kezded el felfedezni, addig csak betűk halmaza vagy üres fecsegés. A lehetőség a kezeid között van. Rajtad múlik, hogy az egyedi, végtelen téged körülölelő világot felfedezd. Az élet, mely a kezedben van tőled is függ, s hogy életed története másokat is lenyűgözzön, használnod kell hiányosságaidat és erényeidet egyaránt. Csak így értheted meg, hogy a kezedben nyugvó életed könyve tartalmazza álmaidat, melyekért küzdened kell, képességeidet, melyeket mások szolgálatába is kell állítanod és saját identitásodat, melyet meg kell ismerned és szeretned.
Amíg zárva a könyv, nem tudod, mit mesél az író. De, ha kinyitod és olvasni kezded, „egyszerre előtted áll egy egész történet”. Tele van meglepetésekkel, vannak benne jó és rossz szereplők, szép és szörnyű napok. Vannak problémák és megoldásra váró feladatok, gondok, amiktől szenvedsz, de így tartják ébren figyelmed és kényszerítenek rá arra, hogy a legjobbat hozd ki magadból. Talán, mikor a nehézségek komolynak tűnnek, vagy a hétköznapok unalmassá válnak, szeretnénk elmenekülni, s valami érdekesebbet, feltűnőbbet tenni… De ne álmodozz arról, hogyan menekülhetnél el hétköznapi életed elől, mert az életed sosem hétköznapi.[2] Vedd észre, hogy a legszürkébb nap is lehet rendkívüli.
Természetesen nem elégedhetsz meg a középszerűvel. A tökéletesre kell törekedned! Szent Ágoston mondja: „Légy mindig elégedetlen azzal, ami vagy, ha oda akarsz jutni, ahol még nem vagy. Mert ahol magadnak tetszel, ott maradsz. Ha meg azt mondod: „ez elég!”, máris elvesztél. Mindig adj a meglévőhöz, mindig járj, mindig haladj; ne maradj az úton állva, ne térj le. Lemarad, aki nem halad; visszafelé megy, aki oda vetődik vissza, aminél már továbbjutott; letér, aki a hitet elhagyja. Jobban jár az úton a sánta, mint az úton kívül rohanó”. Ferenc pápa pedig így buzdít: „A nehézségek elbátortalaníthatnak minket, és arra indíthatnak, hogy látszólag kényelmesebb utakon magunkba zárkózzunk. A meghívottak igazi öröme azonban abban a hitben és annak megtapasztalásában áll, hogy Ő, az Úr hűséges, és Vele előre tudunk menni, tanítványaiként tudunk élni, tanúságot tenni Isten szeretetéről és ki tudjuk tárni szívünket nagy eszmék, nagy dolgok előtt. Minket, keresztényeket az Úr nem kicsiny dolgokra választott ki, menjetek mindig tovább a nagy dolgok felé. Nagy eszmékre tegyétek fel életeteket!”[3]. Ne bátortalanodjatok el a nehézségekkel szemben, melyekkel találkoztok, legyetek állhatatosak és imádkozzatok, bízva képességeitekben, kamatoztatva talentumaitokat és remélve Isten segítségét.
Ha igazán jó tanévet szeretnél, kövess öt nagyon egyszerű szabályt:
- Vedd kezedbe a könyvet és nyisd ki azt! Vedd észre a lehetőségeket és képességeidet.
- Olvasd! Kezd el megismerni és csodálni az élet történetét, a téged körülvevő világot, a személyeket, akik melletted állnak, a kalandokat, harcokat és küzdelmeket, melyek felnőttebbé és érettebbé változtatnak, az összefüggéseket, melyek mindezek mögött rejtőznek.
- Írd és gondold tovább!Ne fogadd el a rosszat és a középszerűt se magadban, se másokban. S ha lehetőséged van, változtass rajta. Történeted így szebb és emlékezetesebb lesz.
- 4. Meséld el másoknak saját történeted és ismerd meg mások történetét!Önző az, aki csak magára gondol. A Teremtő téged is fel akar használni arra, hogy megoszd másokkal az általa teremtett világ szépségét. Csodálatos dolog meghallgatni és megismerni (olvasni) az iskolában és az életben mások történetét, megérteni a különbségeket az igazság keresése és az érdeklődés légkörében. „Az élet, amennyiben elajándékozzák, megerősödik – de elgyengül az elszigeteltségben és a jólétben. Valójában azok élvezik jobban az élet lehetőségeit, akik elhagyják a biztonságos kikötőt, és belevetik magukat a küldetésbe, hogy közöljék az életet másokkal.”[4]
- 5. Adj hálát Istennek az életedért és a benne rejlő lehetőségeidért!
Isten Áldását kérem az előttünk álló tanév minden percére, hogy a tanulásban, a nevelő munkában, az emberi és kulturális növekedésben a teremtő akaratát is észrevegyük és kövessük és így ne csak saját szívünk és otthonaink, hanem a minket körülvevő világ is gyarapodjon értékekben, tudásban és lelkesedésben. A közösség építése érdekében tanuljatok meg az önzésen változtatni, tanuljatok meg szolgálni és nem elvárni, hogy kiszolgáljanak benneteket. Gyarapítsátok ismereteiteket és növekedjetek az önismeretben, soha nem megállapodva a felületessel, a mellékutat választva vagy megelégedve egy beszűkült, önző tanulással. Engedjétek, hogy magukkal ragadjanak a nagy célok, melyek a szenvedély és az álmok lendületét kérik a saját életetek szebbé tételében, az emberi méltóság növelésében és a jövőtöket érintő nagy döntésekben.
Befejezésül Don Bosco atyánk útravaló szavaival kívánok értékes, kalandokban gazdag és emlékezetes tanévet:
„Ne vesztegessétek az időt, tegyetek nagyon sok jót, ezt nem bánjátok meg sohasem”
A tanév első napján – 2014. szeptember 1.
Vitális Gábor SDB
rendházigazgató
plébános
[1] ENDE Michael (1993): A végtelen történet. Európa könyvkiadó, Budapest, 9. oldal.
[2] Cf. RAMSON Riggs (2011): Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei, Kossuth Kiadó, Budapest, 212. oldal.
[3] FERENC pápa (2014. május 11.): Üzenet a hivatások 51. világnapjára.
[4] EVANGELII GAUDIUM (2014), Szent István Társulat, Budapest, p. 10.
