Főoldal / Szalézi világ / Elhunyt a Szalézi Dámák Egyesületének alapítója

Miguel González García atya 1927-ben született Spanyolországban. Egész életét Isten és a felebarátai szolgálatában töltötte Don Bosco példája nyomán. Fiatalon Amerikába küldték, hogy kiteljesítse misszionáriusi hivatását. Tanulmányait El Salvadorban, a Don Rua Nemzetközi Intézetben végezte, ahol diplomát szerzett szociológiából és a teológiából. 1954-ben szentelték pappá, papi élete jelmondatának a „Neked, Uram, a tisztelet és a dicsőség, nekem a munka” mottót választotta.

Pappá szentelése után Kubába küldték, ahol hét évig élt és dolgozott. Ez a tapasztalat meghatározó volt az egész élete és a világnézete számára. Úgy gondolta, fontos meggyőzni azokat, akiknek jobban megy az életük, hogy nem elég alamizsnálkodni, hanem ezen felül aktívan bele kell kapcsolódni a szociális igazságosságért folyó munkában. Miguel atya korát megelőző, merész látnok volt, különösen ami a világiak, főleg a nők bevonását illeti a szociális munkába.

1961-ben érkezett Venezuelába. Valerában megszervezte a közösséghez tartozó férfiakat és nőket, hogy segítsenek a társadalom leggyengébb tagjainak. Létrehozott egy szociális cselekvési bizottságot, amely a magja lett a jövőbeni nagy műnek. Amikor őt bízták meg a Bosco Szent János országos szentély megépítésével Altamirában, tárgyalt az építészekkel és elérte, hogy a templom alagsorát a szociális munka szolgálatára alakítsák ki, melyet el akart indítania. Ez volt a kezdete a Don Bosco Szociális Központnak, a  Damas Salesianas (Szalézi Dámák) anyaházának.

1968. május 13-án hivatalosan létrejött a Szalézi Dámák Egyesülete (ADS), egy laikusokból álló non-profit szervezet, a hívek privát egyházi egyesülete, amelyet laikus katolikus nők alkotnak. Munkájuk célja, hogy előmozdítsák az átfogó emberi fejlődést, különös tekintettel a nőkre és a fiatalokra, mivel ezek voltak Venezuelában a hatvanas években a társadalom leggyengébb rétegei.

A Damas Salesianas 1988. szeptember 29-én kapott egyházi elismerést José Alí Lebrun bíboros dekrétumával, a Szalézi Család egyik ágaként pedig Egidio Vigano rendfőnök ismerte el őket ugyanebben az évben.

Miguel atya életének ötven évét szentelte a szociális munkának. Ennek a munkának a gyümölcse a Damas Salesianas 127 központja, ahol a társadalom leggyengébb tagjai számára kínálnak minőségi oktatást és egészségügyi ellátást Venezuelában és Amerika más országaiban, Kaliforniától Patagóniáig, valamint Spanyolországban és a Fülöp-szigeteken, összesen 23 országban. Az egyesületnek ma közel 4000 tagja van.

Ezek azok a gyümölcsök, amelyeket Miguel González García magával visz most, hogy megjelenik Teremtője előtt, azzal a bizonyossággal, amivel hosszú élete során megtartotta szentelésekor tett ígéretét: „Neked, Uram, a tisztelet és a dicsőség, nekem a munka.”

ANS – Caracas/Szaléziak.HU