Főoldal / Szalézi világ / A rendfőnök levele a Szalézi Családnak

A rendfőnök már tett néhány látogatást a szalézi tartományokban, ahol „a számtalan izgalmas kezdeményezésben látta a bizonyítékát annak, hogy Isten egy kevés kenyérrel és néhány hallal folyamatosan megszaporítja a mi tetteinket és a a mi szegényes műveinket felvirágoztatja.”

Ami a jelenlegi társadalmi helyzetet illeti, Fernandez Artime atya így vélekedik: „Ezekben a napokban is kapjuk a szörnyű híreket a keresztények üldözéséről számos részén a világnak, az emberi jogok megsértéséről bolygónk kritikus területein, a kiskorúak, lányok vagy más vallásúak sérelmére elkövetett rossz bánásmódról és emberrablásról. Semmi sem áll távolabb Isten tervétől! A feltámadt Úr világít a sötétben; ő a béke, amely feloldja a félelmet.”

Levelében a rendfőnök kihangsúlyozza a keresztények és mások megfelelő szerepét: „Nekünk, keresztényeknek a jó szándékú férfiakkal és nőkkel együtt, Isten és a legsebezhetőbb testvéreink nevében továbbra is arra kell törekednünk, hogy egy olyan új valóságot építsünk és erősítsünk meg, amely közelebb áll Isten tervéhez. Mindazonáltal, mi nem foglalkozhatunk csak az államokat érintő politikai kérdésekkel, illetve az Egyesült Nemzetek Szervezetének stratégiáival. A mi Szalézi Családunkban, amelyben mélyen gyökerezik a húsvéti szellemiség,  folytatnunk kell a munkát és meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt, hogy egyre több élet legyen Jézus nevében a legkisebbek számára.”

Don Fernandez Artime egy erős felhívást intéz a Szalézi Család felé, amely kimondja, hogy „Mi arra vagyunk hivatottak, hogy egy új módon legyünk lelkipásztorok: ez a szelíd gyengédség forradalma, amely lehajol azokhoz, akiket a legtöbbet bántalmaznak, amely hazavárja azokat, akik távol vannak, utat készít a legutolsók számára, személyesen elkíséri azokat, akiket a társadalom félresöpört és elhagyott.”

És végül, mivel közeledik Don Bosco születésének bicentenáriuma, azt a következtetést vonja le, hogy „a legjobb módja annak, hogy ünnepeljük Atyánkat, ha azt ünnepeljük, hogy hűséges maradt az ő nagy megérzéseihez. A legkevésbé sem kétlem, hogy egyik ezek közül, amely létfontosságú volt számára, csakúgy, mint ahogy a mi számunkra is az ma, az elköteleződés „az elhagyott és veszélyeztetett” fiatalok felé.

A feltámadott Úr üzenete, hogy térjünk vissza Galileába, azt jelenti számunkra, hogy térjünk vissza a gyökerekhez, vissza a szegény fiatalokhoz. Biztos vagyok benne, hogy „találkozni fogunk ott Vele.”

A levél teljes szövege rendelkezésre áll - olasz, angol és spanyol nyelven – az sdb.org központi szalézi honlapon.

Szaléziak.HU