Főoldal / Egyház / Ferenc pápa a szentek sorába iktatta XXIII. János és II. János Pál pápákat

Ferenc pápa vasárnap Rómában nyolcszázezer hívő előtt szentté nyilvánította XXIII. János és II. János Pál pápát. Ez az első eset, hogy egyszerre két pápát kanonizáltak, s példátlan az is a történelemben, hogy a szertartáson egyszerre két élő pápa legyen jelen, a szentté avatási mise bemutatásában ugyanis Ferencen kívül a tömeg által ugyancsak nagy szeretettel üdvözölt XVI. Benedek nyugalmazott pápa is részt vett – tájékoztat az MTI.

A szentté avatási rítusra a szertartás elején került sor, 150 bíboros, 1500 püspök és a világ minden tájáról érkezett 6000 pap részvételével, két tucat államfő, illetve uralkodó, tíz kormányfő és számos miniszter, összesen 93 ország delegációjának jelenlétében. A magyar delegációt Áder János köztársasági elnök vezette, a küldöttségben Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes képviselte a kormányt. Orbán Viktor miniszterelnök magánemberként zarándokolt Rómába.

A mise előtt egy órával, vasárnap délelőtt 9 órára teljesen megtelt a római Szent Péter tér és Rómának az ezt övező része. A Szent Péter térre vezető kapukat fél hatkor nyitották meg. Hét órára megtelt a tér zarándokokkal, kilenc óra előtt már a Szent Péter tértől az Angyalvárig haladó sugárút is zsúfolásig megtelt emberekkel. A tömeg megtöltötte a Vatikánt övező utcákat és a közeli Tevere folyó partját is. A zarándokok rengetegében a világ számos nemzetének képviselőit és zászlóit lehetett látni. A fiatalabbak közül sokan az éjszakát hálózsákban a Vatikán környéki utcákban töltötték.

    Az M1 és a Duna World televízió által élőben közvetített szertartás elején Angelo Amato bíboros, a Szentté avatási kongregáció prefektusa a posztulátorok kíséretében a pápa elé járult és egymás után háromszor kérte Boldog XXIII. János (1958-1963) és II. János Pál (1978-2005) szentté avatását. Az egyházfő a harmadszori kérelem után elmondta a szentté avatás ünnepélyes formuláját, amellyel kiterjesztette az új szentek tiszteletét az egész világegyházra.

"Hosszas gondolkodás után, többször is Isten segítségét kérve és meghallgatva sok testvérünk véleményét a püspökségben, szentté nyilvánítjuk és szentként határozzuk meg Boldog XXIII. Jánost és II. János Pált, beírjuk nevüket a szentek katalógusába, és elrendeljük, hogy az egész egyházban odaadóan tiszteljék őket a szentek sorában" - mondta a hivatalban lévő katolikus egyházfő, akinek bejelentését hatalmas ovációval és dübörgő tapssal fogadta a tömeg. Ezzel egyidejűleg Róma-szerte megkondultak a templomok harangjai.

A szentté avatás után a Szent Péter-bazilika előtt felállított szabadtéri oltárhoz vitték XXIII. János és II. János Pál pápa relikviatartóit. XXIII. János testéből egy apró darab került az ereklyetartóba, II. János Pálnak pedig néhány csepp vére. II. János Pál pápa relikviatartóját Floribeth Mora Díaz, az a Costa Rica-i asszony adta át Ferenc pápának, akivel a lengyel pápa csodát tett: az asszony a pápához intézett imának köszönhetően gyógyult meg. XXIII. János ereklyetartóját rokonai vitték az oltárhoz.

 A Szentté avatási kongregáció prefektus bíborosa hálát adott Ferenc pápának a szentté avatásért, felcsendült az örömének, és innentől folytatódott az ünnepi szentmisék rendes menete.

Ferenc pápa homíliájában arról beszélt, hogy XXIII. János a Szentléleknek való szófogadás, II. János Pál pápa pedig a család pápája volt, s ekként segítettek helyreállítani és a kor valóságához igazítani az egyház eredeti küldetését. A katolikus egyházfő rámutatott: "bátor ember" volt mindkét szentté avatott két pápa, mert nem féltek szembenézni az ember szenvedésével és sebeivel, ezáltal tanúbizonyságát adva az egyháznak és a világnak Isten jóságáról és könyörületességéről. "Az új szentek XX. századi püspökök és pápák voltak. Ismerték a század tragédiáit, de nem hagyták, hogy azok maguk alá gyűrjék őket, erősebb volt bennük Isten, a hit az ember megváltójában és a történelem urában, Jézus Krisztusban" - mondta.

Az egyházfő azt kívánta, hogy a két új szent járjon közbe annak érdekében, hogy a jelenlegi két szinódusi évben az egyház engedelmesen kövesse a Szentléleket a család lelkipásztori szolgálatában. "Mindketten tanítsanak minket arra, hogy ne botránkozzunk meg Krisztus sebhelyein, behatoljunk az isteni irgalmasság misztériumába, amely mindig remél, mindig megbocsát, mert mindig szeret" - mondta Ferenc.

A szertartás végén a hívek már imáikba foglalták a két új szent nevét. "Imádkozzunk Szent XXIII. János közbenjárására Istenhez, hogy szakítsa ki a gyűlölet és az erőszak spiráljából a népek vezetőinek gondolatait és döntéseit. (...) Szent II. János Pál közbenjárására imádkozzunk, hogy az Atya élessze fel a szenvedélyt az emberi méltóság iránt a kultúra, a tudomány és a politika világában" - idézett az imából a Vatikáni Rádió magyar adása.

XXIII. János és II. János Pál "kitörölhetetlenül hozzájárult a népek fejlődéséhez és a béke ügyéhez" - mondta később a szertartást záró, a zarándokoknak a részvételt megköszönő szavaiban a katolikus egyházfő. Ferenc pápa a hatóságoknak is megköszönte, hogy segítettek biztonságosan lebonyolítani a nagyszabású szertartást.

A magyar köztársasági elnök felesége, Herczegh Anita kíséretében vett részt az eseményen. A szertartás után az elnök az államfők sorában Ferenc pápa elé járult és néhány mondatot váltott az egyházfővel.

Magyarországi és határon túli főpásztorok is koncelebráltak a pápával a szentté avatási szentmisén. Jelen volt a szertartáson Erdő Péter bíboros, Ternyák Csaba egri érsek, Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, Böcskei László nagyváradi megyéspüspök, Keresztes Szilárd nyugalmazott hajdúdorogi püspök, Palánki Ferenc egri segédpüspök és Tamás József gyulafehérvári segédpüspök. Több ezer magyar zarándok is érkezett a szentté avatásra.

MTI

"XXIII. János a Szentlélektől való tanulékonyság pápája, II. János Pál pedig a család pápája volt" - Ferenc pápa homíliája a szentté avatáson

Ennek a vasárnapnak a középpontjában, amely lezárja Húsvét nyolcadát, s amelyet II. János Pál az Isteni Irgalmasságnak kívánt szentelni, a feltámadt Jézus dicsőséges sebhelyei állnak.

Ő már megmutatta azokat az első alkalommal, amikor megjelent az Apostoloknak, annak a szombat utáni napnak az estéjén, a Feltámadás napján. De aznap este nem volt ott Tamás; és amikor a többiek mondták neki, hogy látták az Urat, ő azt válaszolta: hacsak nem látja és nem érinti azokat a sebeket, akkor nem hisz. Nyolc nappal később, Jézus ismét megjelent az utolsó vacsora termében a tanítványok között, és ott volt Tamás is; Jézus hozzá fordult és meghívta, hogy érintse meg sebeit. És akkor az az őszinte ember, az az ember, aki hozzászokott ahhoz, hogy személyesen ellenőrizze a dolgokat, letérdelt Jézus előtt és ezt mondta: „Én Uram, én Istenem!” (Jn 20,28).

Jézus sebei botrányt jelentenek a hit számára, de egyben a hit igazolásai is. Ezért a feltámadt Krisztus testéről nem tűnnek el a sebhelyek, ott maradnak, mert azok a sebhelyek Isten irántunk való szeretetének el nem múló jelei, és nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy higgyünk Istenben. Nem azért, hogy higgyük: Isten van, hanem hogy higgyük: Isten szeretet, irgalmasság, hűség. Szent Péter, Izajás szavait idézve ezt írja a keresztényeknek: „Sebei szereztek számotokra gyógyulást” (1 Pét 2,24; vö. Iz 53,5).

Szent XXIII. Jánosban és Szent II. János Pálban megvolt a bátorság ahhoz, hogy Krisztus sebeire nézzenek, megérintsék átszegett kezeit és átszúrt oldalát. Nem szégyenkeztek Krisztus teste miatt, nem botránkoztak meg Őbenne, a keresztjében; nem éreztek szégyent a testvér teste miatt (vö. Iz 58,7), mivel minden szenvedő emberben Jézust látták. Két bátor ember voltak, telve a Szentlélek parrésziá-jával [nyílt, világos beszédével], s tanúságot tettek az Egyház és a világ előtt Isten jóságáról, irgalmasságáról.

XX. századi papok, püspökök és pápák voltak. Ismerték e kor tragédiáit, de ezek nem gyűrték maguk alá őket. Erősebb volt bennük Isten, erősebb volt a Jézus Krisztusba, az ember Megváltójába és a történelem Urába vetett hitük; erősebb volt bennük Isten irgalmassága, amely ebben az öt sebhelyben megmutatkozik; erősebb volt Mária anyai közelsége.

Ebben a két Krisztus sebhelyeit szemlélő emberben és az Ő irgalmasságának e két tanújában „élő remény” lakozott, együtt a „kimondhatatlan dicsőséges örömmel” (1Pt 1,3.8). Olyan remény és az öröm volt ez, amelyet a feltámadott Krisztus ad a tanítványainak, és amelytől senki sem foszthatja meg őket. A húsvéti remény és öröm keresztülhaladt a lecsupaszítás, a kiüresedés, a bűnösökhöz való, végsőkig elmenő közelség olvasztótégelyén, egészen ennek a kehelynek az csömöréig. Ez az a remény és öröm, amelyet a két szent Pápa ajándékba kapott a feltámadott Úrtól, s a maguk részéről bőséggel ajándékoztak Isten népének, örök elismerést nyerve ezáltal.

Ezt a reményt és örömet lélegezték be a hívők első közösségében, Jeruzsálemben, amelyről az Apostolok cselekedeteinek könyve szól (vö. 2,42–47). Olyan közösség volt ez, amelyben megélték az Evangélium lényegét, vagyis a szeretetet, az irgalmasságot, egyszerűségben és testvériességben.

Ez az Egyháznak az a képe, amelyet a II. Vatikáni Zsinat maga előtt tartott. XXIII. János és II. János Pál együttműködtek a Szentlélekkel, hogy helyreállítsák és napra késszé tegyék [rispristinare e aggiornare] az Egyházat eredeti alkatának megfelelően, azon alkat szerint, amelyet a szentek kölcsönöztek az Egyháznak az évszázadok során. Ne feledjük el, hogy pontosan a szentek azok, akik előre viszik és növelik az Egyházat. A Zsinat összehívásában XXIII. János egy kifinomult Szentlélektől való tanulékonyságról tanúskodott, engedte vezetni magát és pásztor volt az Egyház számára, egy vezetett vezető. Ez volt az ő nagy szolgálata az Egyház számára; ő volt a Szentlélektől való tanulékonyság Pápája.

Az Isten Népéért végzett ezen szolgálatban II. János Pál volt a család pápája. Így egy alkalommal ő maga mondta: azt szeretné, hogy a család pápájaként emlékezzenek rá. Szívesen hangsúlyozom ezt, miközben szinódusi utat járunk be a családokról és a családokkal. Ezt azt utat ő bizonnyal nyomon kíséri és támogatja a Mennyből.

Isten Népének ezt a két új szent Pásztora járjon közben az Egyházért, hogy a szinódusi úton levés e két éve alatt mutasson a Szentlélektől való tanulékonyságot a család lelkipásztori szolgálatában. Mindketten tanítsanak minket arra, hogy ne botránkozzunk meg Krisztus sebhelyein, behatoljunk az isteni irgalmasság misztériumába, amely mindig remél, mindig megbocsát, mert mindig szeret.

Imák a két új szent pápa közbenjárására

A szentté avatási szentmisén így könyörögtek a hívek:

Imádkozzunk Szent XXIII. János közbenjárására Istenhez, hogy szakítsa ki a gyűlölet és az erőszak spiráljából a népek vezetőinek gondolatait és döntéseit, és hogy az emberi kapcsolatokban győzedelmeskedjék a feltámadt és élő Jézus.

Szent II. János Pál közbenjárására imádkozzunk, hogy az Atya élessze fel a szenvedélyt az emberi méltóság iránt a kultúra, a tudomány és a politika világában, és hogy valamennyi személyben a feltámadt és élő Jézust szolgálják.

Forrás: a Vatikáni Rádió honlapja

Fotók: www.ilgiornale.it és Vatikáni Hírek