Főoldal / Egyház / A boldog élet tíz titka Ferenc pápa szerint

Sokan büszkélkednek azzal, hogy kikutatták a boldogság titkát, amely konkrétan gyakran az egészség, a szeretet, a pénz vagy a hatalom mértékével egyenesen arányos. Ferenc pápa, mint mindig ebben a kérdésben is lefegyverzően egyszerű álláspontot képvisel. Egy római mondást idéz: „Campa e lascia campà”, ami annyit tesz: „Élni és élni hagyni.” Ez az első lépés a békéhez és a boldogsághoz – mondja a pápa.

A pápa szerint mindenkit ez az alapelv kellene, hogy vezessen. Menjünk előre, és közben engedjük, hogy a többiek is ezt tegyék.

Az interjúban elénk tárul az immár jól ismert személyiség néhány új vonása, akinek szíve mindig tárva nyitva áll az emberek reményei és fájdalmai előtt.

Add át magad másoknak.

Az embereknek szükségük van arra, hogy nyitottak és nagylelkűek legyenek mások felé, mert ha magukba zárkóznak, azt kockáztatják, hogy egocentrikussá válnak. És az álló víz megposhad.

 Higgadtan, békésen vezessük életünket.

A pápa korábban középiskolában volt irodalomtanár, ide is egy irodalmi példát emelt át. Sokkal közelebb áll hozzá a pampák népének ősi kultúrája, amelyet Ricardo Güiraldes író-költő beszél el mesterien a „Don Segundo Sombra” című művében. Őt idézi Ferenc pápa, amikor azt mondja: a főszereplő a történetben visszatekint saját életére. Fiatalként olyan volt, mint egy rettenthetetlen folyam, amely tele volt kövekkel, amelyeket magával sodort. Felnőttként olyan lett, mint egy siető folyó. Öregségére pedig még mindig mozgásban van, de most már olyan, mint egy medence vize. „Én ezt a jelzőt venném át az írótól: nyugodt. Annak a képessége, hogy jóakaratúan és alázattal, az élet nyugalmával mozogjunk”.

 Egészséges érzék a szabadidőhöz, pihenéshez.

A művészetek és az irodalom élvezete mellett az egymással és a gyermekekkel folytatott játékot említette a pápa. Szerinte ezekből mára már kevesebb jut, ugyanis a fogyasztói társadalom szorongást és stresszt hozott az életünkben, az emberek pedig elveszítették ezt az egészséges érzéküket. Idejük felszívódik, és többet nem tudják megosztani egymással.

Még akkor is, ha sok szülő rengeteget dolgozik, muszáj időt teremteniük arra, hogy gyermekeikkel játsszanak. Sokszor nehéz ezt a munkaidő miatt megtenni, de muszáj, mondta erről. Hétköznapibb tanácsokat is adott az argentinoknak meg persze mindenki másnak is, például hogy vacsora közben kapcsolják ki a tévét, és beszélgessenek egymással.

A vasárnapoknak ünnepeknek kell lenniük.  A vasárnap a dolgozóknak a szabadnapjuk kellene hogy legyen, mert a vasárnap a családokért van.

Keressünk új utakat arra, hogy a fiataloknak méltóságot adó munkákat teremtsünk.

A pápa szerint kreatívaknak kell lennünk a fiatalokkal. Ha nincs semmi lehetőségük, a drogok felé sodródhatnak, és még sérülékenyebbé válhatnak, akár öngyilkosságot is elkövethetnek.

„Nem elég, hogy ételt adunk nekik” - mondta. „Akkor van méltóságod, ha a saját munkád gyümölcseként te magad tudsz ételt hazavinni.”

Tiszteljük és vigyázzunk a természetre.

A környezeti állapotok romlása az emberiség egyik legnagyobb kihívása. A Szentatya nem feledkezik meg arról a közönyös, vagy érdek vezérelte rombolásról sem, amellyel a világ számos részén elpazarolják az Istentől kapott javakat: amikor például ásványi anyagokat akarnak kitermelni és olyan bányászati megoldást választanak, amelyik többet termel, de közben nem törődnek azzal, hogy beszennyezik a vizet, rombolják a természetet. „Azt gondolom, hogy ezt a kérdést nem teszik föl maguknak: az emberiség nem rohan öngyilkosságba, amikor korlátok nélkül és zsarnoki módon használja a természetet?” Ez a kérdés a kollektív lelkiismerethez szól.

Ne legyünk negatívak.

Ferenc pápa szerint, ha másokról csak rosszat tudunk mondani, az alacsony önbecsülésünket jelzi. Ez azt jelenti, hogy annyira padlón érzem magam, hogy ahelyett, hogy fölfelé törekednék, másokat húzok lefelé. A negatív gondolatok gyors elengedése pedig kifejezetten egészséges.

Ne térítgessünk másokat, tiszteljük a másik hitét.

Másokat inspirálhatunk, azáltal, amit látnak tőlünk. De az nagyon ártalmas, ha valaki vallási kérdésben téríteni akar, ez ugyanis megbéníthatja a kommunikációt. A pápa szerint minden párbeszéd két fél saját identitásából indul ki, és nem abból, hogy az egyik legyűrje a másikat. „Az Egyház nem a térítés által növekszik, hanem azáltal, hogy vonzó ” – mondta a pápa.

Dolgozzunk a békéért

A sok háború korában élünk, ezért kiáltva kell kimondani a békére szóló felhívást. A béke néha úgy tűnhet, mintha csenddel járna, de ez sosincs így, a béke sosem néma, mindig cselekvő, dinamikus - mondta még erről a pápa.

A pápa még arról is szólt, mennyire fontos, hogy segítsük a bevándorlókat. Gyermekkori emlékeiből válogatva Bergoglio pápa felidézi, mennyire szerette azt a mosónőt, aki édesanyjának segített a házi munkánkban, és akinek halálos ágyánál felnőtt papként ott állhatott. Ekkor kapta tőle azt a medált, amit ma is minden este lefekvéskor és a reggeli ébredéskor megcsókol. Boldogan, mosolyogva halt meg, a munka méltóságával – emlékszik vissza Ferenc pápa, aki mindig őszintén csodálja az egyszerű embereket.

A Bergoglio-ház kapuján kilépve aztán a nemzetközi világ színterére lépünk, amely gyakran fukarkodik a nagylelkűséggel a rászorulók irányában, akik a nehézségek elől menekülve kérnek befogadást. Európa fél – jegyzi meg a pápa – a bevándorlástól, ugyanakkor dicséretes a svéd példa: a nem egészen 10 millió lakosú Svédország ugyanis 800 ezer bevándorlónak biztosított helyet.

Az argentin újságíró ezután arról faggatta a pápát, hogyan látja magát, mint lehetséges béke Nobel-díjast. Erre is lefegyverző őszinteséggel válaszol: sosem gondolt erre, mivel távol áll tőle minden díj és doktorátus utáni vágy.

Vatikáni Rádió/Catholic News/Szaléziak.HU