Tizenkét éves óriás
2014-11-10 Hétfő | #Egyház | ARCHIVÁLT
Ferenc pápa november 7-én, pénteken fogadta Angelo Amato bíborost, a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának prefektusát. Az audiencia során a Szentatya engedélyezte Isten szolgáinak hősies erényeit elismerő dekrétumok nyilvánosságra hozatalát, többek mellett Silvio Dissegna, egy 12 éves torinói kisfiú esetében.
Silvio Dissegna, az új „tiszteletreméltó” Torino közelében, Moncalieriben született 1967. július 1-jén, hívő családban. A szülők két fiukkal, Silvióval és Carlóval Poirinóban éltek példás családi életet.
Olyan gyerek volt, mint sokan mások – vidám és élettel teli. Szeretett labdázni, biciklizni, rajzfilmeket nézni. Barátai között közkedvelt volt, felnőtt korában tanár szeretett volna lenni. 1975. szeptember 7-én lett elősáldozó, és ettől fogva intenzív kapcsolatban élt Jézussal a személyes imában és részvételben a szentmisén.
Betegsége 11 éves korában kezdődött, erős lábfájással. Az orvosok nem hagytak neki sok reményt: csontrákot diagnosztizáltak nála. Rózsafüzérrel a kezében nézett a megpróbáltatások elé. Egy ún. missziós rózsafüzér (amelynek minden tizede más színű) állandóan nála volt. Nem hagyta abba, éjjel-nappal imádkozott: „Sok dolgot kell elmondanom Jézusnak és Szűz Máriának” - mondta -, és minden szenvedését felajánlotta a papokért, misszionáriusokért, a bűnösök megváltásáért, az egész emberiségért.
Ameddig tudta, otthon folytatta tanulmányait. Társaival együtt lett bérmálkozó a helyi templomban, 1978 júniusában, bár akkor már tolószékben ült. Júliustól haláláig hét alkalommal volt kórházban. Az orvosok komolynak ítélték a helyzetét és kemoterápiával próbálkoztak. A sok szenvedés közepette a kórházban Silvio példás hitről és hihetetlen keresztény lélekjelenlétről tett tanúbizonyságot. Minden nap áldozott és hősiesen tűrte a sok fájdalmat.
A rák előrehaladt és elhatalmasodott az egész teste felett. Júniusra megvakult, szeptemberre pedig meg is süketült. Megadással fogadta állapotát. Egyszer azt mondta édesanyjának: „Nem olyan rossz, hogy nem látom a napot, a fényt, a növényeket, a virágokat, de nagyon nehéz, hogy nem látlak téged, apát és Carlót.” Amikor a fájdalomtól nem tudott aludni, folyamatosan a rózsafüzért imádkozta, arra várva, hogy reggel magához vegye az Eucharisztiát.
Életének utolsó, szenvedéssel és fájdalommal terhes napján azt mondta: „Az én hivatásom az, hogy szenvedjek. Felajánlom szenvedéseimet azokért, akik keresztre feszítették Jézust, az egész emberiségért… Jézussal kell lennem, az egyetlennel, aki a szívemben él. Úgy szenvedek, mint amikor téged keresztre feszítettek. Szenvedéseimet a te szenvedéseid mellé teszem… Minden fájdalom annak jele, mennyire szeretlek, Jézus…”
Szenvedései 1979. szeptember 24-én értek véget, miután felvette a betegek kenetét. Angyali mosollyal az arcán halt meg. 12 éves volt.
Szentségét nagyon korán felismerték, a boldoggá avatási eljárás már 1995 februárjában megkezdődött és 2001 októberében már be is fejeződött az egyházmegyei szakasz. Két életrajza is megjelent nyomtatásban, elterjesztve szentségének hírét az egész világban. Nagyon sokan imádkoznak közbenjárásáért, különösen azok, akik fiatalon szenvednek.
Amikor Palazzini, a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának akkori prefektusa elolvasta életrajzát, azt mondta: „Silvio esete azt illusztrálja, hogy a gyermekek is képesek rá, hogy hősies fokon gyakorolják az erényeket és méltóak a kanonizációra.”
www.santiebeati.it/radiovaticana.va/Szaléziak.HU
