Főoldal / Szalézi világ / A megbékélés és a megbocsátás nehéz szavak

 Azt írja: "Nagyon nehéz érintkezésbe lépni a rendtársakkal, mert az internet kapcsolat Kamerun és a Közép-afrikai Köztársaság között nem elég jó, így nem tudunk rendszeres kapcsolatot fenntartani."

A menekültek közül sokan próbálnak visszatérni otthonaikba, de a legtöbben csak a tömeges pusztítással találkoznak, ahol lehetetlen bármit is tenni. Sabé atya hozzáteszi: "A tisztviselők öt hónapja nem kaptak fizetést a munkájukért. A kiskereskedők nem tudják refinanszírozni a vállalkozásaikat és az emberek még mindig félnek."

A biztonság továbbra is fontos szempont a menekültek számára csakúgy, mint az élelmiszer, ami a plébánián már elfogyott." Sokan jönnek ide éjjel, hogy biztonságban alhassanak. A plébánián van egy afrikai katonai helyőrség, akik felügyelik a menekülttábort. Az embereket, akik keresik a biztonságot, vonzza a katonák jelenléte és a falak által kínált biztonság, valamint a vallásos közeg. Az emberek éhesek. Már öt napja nem ettek. Azok, akik elmentek, visszatérnek, hogy élelmiszert kérjenek, de Banguiban nem volt szállítás. Az emberek dühösek és idegesek. Gyűlölet, kétségbeesés és éhség uralkodik. "

Ha a szaléziakról beszél, és arról, hogyan kezelik a helyzetet, a megbékélés és a megbocsátás folyamatát, Sabé atya azt mondja: "A rendtársak már nagyon fáradtak. Hónapok óta háborús stresszhelyzetben élnek, golyózáporban és támadásoktól fenyegetve. Alvászavarban szenvednek. Beteg vagy sérült emberek jönnek segítséget kérni... "

Mindezek ellenére arra a következtetésre jutott, hogy "az ima és az eucharisztia ünneplése továbbra is megbékélésre és megbocsátásra hív. Ezek nehéz szavak. A szalézi rendtársak megpróbálnak szemináriumokat szervezni, hogy felhívják a figyelmet a békés egymás mellett élés szükségességére. Jelen pillanatban ezek még csak szavak ... "

ANS-Galabadja/Szaléziak.HU