Főoldal / Szalézi világ / 27. Egyetemes Káptalan – Beszámoló a hatodik hétről

„A legszebb élmények a múlt héten érték a káptalan résztvevőit, amikor Szent Péter utódjával, Ferenc pápával találkoztunk a gyönyörű Szent Kelemen teremben. Sok hír kerengett, hogy mi megyünk, vagy Ő jön ide, de végül mi mentünk a Vatikánba.

Az egész nap valahogyan különleges volt, hiszen máshogy kezdődött, reggel korán a Szent Péter Bazilikában, imádsággal. Először elimádkoztuk a hitvallásunkat jelezve hűségünket az Egyházhoz és a Szentatyához. Don Bosco is megetette, ahányszor ide jött Rómába. Valóban, Don Bosco több mint két teljes évet töltött Rómában, nem folyamatosan, és több mint 12 különböző helyen aludt. Majdnem egy zarándokút alakult ki itt, Rómába, azokon a helyeken, ahol Don Bosco járt. Nagyon érdekes volt ezeket megnézni.

Visszatérve a Pápával való találkozáshoz, svájci pontossággal 11.15-kor átmentünk a Damazus téren, aztán a nagykapun be, és felmentünk a második emeltre, ahol a Kelemen-teremben vártuk a Szentatyát.

Volt több találkozásom II. János Pál pápával és XVI. Benedek pápával, de egy pápával való találkozás mindig nagy kegyelem az ember számára. Szerencsénk volt, Vitális Gábor atyával bekerültünk a harmadik sorba, így jobban láthattuk és halhattuk szavait. Aztán, az elején még azt mondták, hogy csak az első két sor tud vele találkozni, de maga a pápa akart mindenkivel kezet fogni. Így mi is tudtunk vele beszélni néhány percet. Igazi élmény, talán a káptalanon ez lesz a legnagyobb élménye minden káptalani tagnak, de gondolom, így a végén, hogy az egész káptalan a szeretetközösséget akarta igazából kimutatni. A testvériességet, amiről oly sokszor olvasunk az Alapszabályokban, itt valóban meg tudtuk nem csak tartani, hanem megélni is.

Egy hét múlva már mindenki haza megy innen Rómából, már csak azok maradnak, akik meg lettek szavazva és mások! Ma kiderül, ki lesz az új egyetemes titkár, valamint a többi hivatalt kifogja vezetni. A múlt héten és ezen a héten kidomborodik és teljessé válik az a káptalani szöveg, amelyet véglegesen is megszavazunk, és ami a következő hat éven keresztül élő szabály kell, hogy legyen a szerzetesi életünkben. Ugyanakkor a jogi bizottság is, amely ezen a káptalanon a valaha volt legtöbb döntést és végrehajtási irányelveket hozta.

Nagy volt a káptalani munka, de még nagyobb lesz kidolgozni azokat az iránymutatásokat, amit a következő a 28. Egyetemes Káptalannak hagyunk, vagyis a testvérek kérdését, és ami talán igen nagyon fontos, a Társaságunk szervezetét, vagyis, amint az Alapszabályok 4. cikkelye mond: »Társaságunk klerikusokból és laikusokból áll, akik ugyanazt a hivatást egymást kiegészítő testvéri közösségben élik meg. Minket az egyházban olyan pápai jogú, papi szerzetes intézménynek ismernek el, amely az apostolkodásnak szenteli életét.«  Talán pont ezt a második mondatot kell megváltoztatni, vagy nem. Ez egy nagy kérdés, amit megérintett minket. Ezekkel a sorokkal befejezem a beszámolóimat.”

Szertetettel:

P. Depaula Flavio SDB

tartományi küldött

Szaléziak.HU