Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco, a szaléziak és a torinói lepel

A szaléziak örökölték alapítójuktól ezt a az ereklye iránt tanúsított megkülönböztető figyelmet, különösen hogy történelmi és tudományos szempontból is egyre elismertebbé vált. Sokan támadták ezért, mint az értékes ereklye egyik „történelmi ellensége” Ulysse Chevalier, aki ezt mondta: „Annak ellenére, hogy én lebeszéltem őket, a szaléziak mégis terjesztették a lepel tiszteletét.”

Az első feljegyzés Don Bosco egyik munkatársától, don Giulio Barberistől ered 1898-ból. A huszadik század első felében egy másik szalézi, don Vincenzo Cimatti Japánban is elterjesztette a lepel tiszteletét. Ez kitűnik a „felfedezésből”, amelyet don Gaetano Compri, a Cimatti Múzeum Chofu (Tokyo) igazgatója tett, amikor a torinói Valsalice szalézi ház levéltárát kutatta Torinóban, és talált száz levelet, amelyeket Cimatti atya don Antonio Tonellivel, a lepel egy tudós kutatójával váltott.

Az egyik levélben közölte vele, hogy megkapta a képeket a lepelről, és fel fogja őket használni a cikkéhez egy havilapban, amelyet ő alapított. A régi hagyomány még mindig él egy másik szalézi munkája révén, aki Valsalicében él. Giuseppe Terzuolo szalézi atyának köszönhetően egy egyedülálló kiállítás jött létre a lepelről szóló tanulmány segítségével, amelyet ő készített. Raffaele Palmával együtt egy gyönyörű e-könyvet készítettek „Sindone, le belle tracce. Affreschi sindonici in Piemonte e in Valle d’Aosta” címmel (Editris2000).

„A keresztény ember számára – mondja – a lepel azt jelenti, hogy különös odaadással fordul Jézus szenvedése felé. Én utazgattam Piemont-szerte széles körben, és találtam 150 festményt, fogadalmi tárgyakat és nyomtatványokat, amelyekkel az emberek ábrázolták, és a legtávolabbi falvakban is kifejezték odaadásukat a lepel iránt.” Don Terzuolo elmosolyodik, amikor arról hall, hogy a lepel egy mobiltelefonon is látható: „A kép századában nem lehet figyelmen kívül hagyni a képek változatos használatát. A lepel még okostelefonon is megjeleníthető; de szemügyre kell venni, el kell mélyedni a vizsgálatában, meditálni kell előtte sötétségben és csendben, egészen közelről szemlélve: mert ez nem csak egy közönséges virtuális kép.”

www.avvenire.it/Szaléziak.HU