Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco az 1884-es torinói kiállításon

A kiállítás célja valójában az volt, hogy megmutassák az értelem győzelmét afölött, amit úgy neveztek, hogy katolikus maradiság, de Don Bosco meg volt győződve a maga igazáról, és megnyerte a szervezőket, így átengedték neki kizárólagos használatra egy csaknem 60 méter hosszú galériát a hivatalos pavilon mellett. Nagy betűkkel azt írta fölé: „Don Bosco: papírgyártás, nyomda, betűöntő- és könyvkötő műhely és szalézi könyvesbolt.”

Azért akarta ezt a területet, hogy megmutassa a látogatóknak, hogyan készül el egy könyv. A folyamat rongyokkal kezdődött, amelyeket szét kellett válogatni, megtisztítani, és végül egységes masszává gyúrni. Miután elkészült a papír, kiszedték a szöveget, és megkezdődött a tényleges nyomtatás. Aztán jött a könyvkötés, dekorálás, illusztrációk és metszetek, míg végül a kötet készen állt arra, hogy az üzlet kirakatába, eladásra kerüljön.

A kiállításon ez az egész folyamat a látogatók szeme előtt zajlott le, egy tucat alkalmazottal, munkásokkal és valdoccói fiatalokkal. Éjjel-nappal dolgoztak, kivéve vasárnap, egyfajta békés tiltakozásként a kapitalista munkaszervezés ellen, amely nem tette lehetővé a vasárnapi pihenőnapot.

A kiállítás végén azonban csak egy egyszerű ezüst éremmel jutalmazták a szalézi pavilon új és modern létesítményeit, amelyek nagy jelentőséggel bírtak és vonzották a látogatókat. Az igazi jutalmat a nagyközönség elismerése jelentette, nem az aranyérem, amit sok más kiállító kapott. A papírmalom, amelyet „a gépek királynőjének” neveztek a kiállításon, csak egy egyszerű emléklapot kapott, amely kizárta a versenyből és a díjazásból.

Don Bosco erős tiltakozó levelet írt a zsűri végrehajtó bizottságának, felhívva a figyelmet a kiállított gépek jelentőségére, kiemelve, hogy a zsűri anélkül hozott döntést, hogy felkereste volna a galériát. A végrehajtó bizottság azonban nem érezte úgy, hogy felül kellene bírálnia a meghozott döntést. Ez nagy nyilvános rosszallást váltott ki, Don Bosco pedig tiltakozásul nem fogadta el a részvételi oklevelet. Mindemellett mégis elégedett volt,  mert támogatta „a szegény és elhagyott ifjúság erkölcsi és anyagi jólétét, valamint a tudományok és a művészetek valódi fejlődését”, és hogy bebizonyította, hogy a katolikus egyház nem ellenzi a haladást.

ANS – Torino/Szaléziak.HU