Főoldal / Szalézi világ / Isten szolgája Titus Zeman születési évfordulója alkalmából
Isten szolgája Titus Zeman születési évfordulója alkalmából
2015-01-05 Hétfő | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Titus Zeman szlovák szalézi volt, aki a kommunista vallásüldözés áldozataként tizenkét évig sínylődött a börtönben, embertelen kínzásokat elszenvedve. Isten szolgája száz éve, 1915. január 4-én született Vajnoryban, Pozsony mellett.
Titus volt Ján Zeman és Agnes Zeman Grebečiov tíz gyermeke közül a legidősebb. A gyerekek a buzgó szülők mellett már korán vallási nevelésben részesültek, így nem csoda, hogy a kis Titus már tízéves korában elhatározta, hogy pap lesz. A család nem is akarta őt lebeszélni elhatározásáról.
Középiskolai éveit Sasváron, Hronský Svätý Benediktben és Frištak u Holešovan töltötte a szaléziaknál, majd 1931-ben belépett a novíciátusba. Teológiai tanulmányait 1937-ben Rómában a Gergely Egyetemen folytatta. Örökfogadalmát 1938-ban tette le Rómában a Szent Szív szalézi bazilikában, majd Chieriben folytatta tanulmányait, Torino mellett, szabad idejében pedig segített az oratóriumban. 1940. június 23-án szentelte pappá Torinóban Maurilia Fossatiho bíboros. Újmiséjét 1940. augusztus 4-én mutatta be szülőfalujában, Vajnoryban.
A diploma megszerzése után visszatért Szlovákiába, és elkezdett dolgozni a szalézi oratóriumban Pozsonyban, a Miletičova utcában. 1941júliusában kinevezték a pozsonyi Tehelné terén levő plébániára. A szalézi elöljárója rábeszélte, hogy menjen tanulni az egyetem kémia és biológia karára annak érdekében, hogy később taníthassa ezeket a tárgyakat a püspök gimnáziumban Trnaván.
1950 áprilisában, amikor a kommunista államhatalom Csehszlovákiában elfoglalta a kolostorokat és megkezdte a szerzetesek deportálását, Titus Zeman Senkviceben tartózkodott, így elkerülte a rajtaütést. Azon töprengett, hogyan segítsen fiatal rendtársain, hogy befejezhessék megkezdett teológiai tanulmányaikat. Megszervezte, hogy a fiatal szerzetesnövendékek és szeminaristák illegálisan átjussanak a határon és eljuttatta őket Torinóba. Mert nem volt tapasztalata a tiltott határátlépésekben, kapcsolatot keresett a csempészekkel, hogy a lehető leghamarabb kimenekítse a rendtársait. Így lett Titus Zeman ennek a nagyon kockázatos és veszélyes tevékenységnek a szervezője.
Még a rossz tapasztalatok és a közvetlen veszély az első két illegális úton sem szegte Titus atya kedvét és készült a következő utazásra. Úgy vélte, hogy azok, akik majd kint tanulnak Torinóban, miután visszatérnek Szlovákiába, mint papok, vagy misszionáriusok, tovább építik majd Isten országát.
Titus Zeman két alkalommal több mint hatvan fiatal szalézi szerzetest segített át a határon. Nagy buzgalmában nem vette észre a veszélyt, amely leselkedett rá. A harmadik határátlépési kísérlet során a többi menekülttel együtt a megáradt Morava folyótól vissza kellett fordulniuk.
A csoport fokozatosan szétesett. Az őrök észrevették őket és a hadsereg és a rendőrség segítségével tizenhatot a csoport huszonkét tagja közül elfogtak és letartóztattak.
Titus Zemanra sorozatos kihallgatás, kínzás és bebörtönzés várt. A legnehezebb a vizsgálati fogságban volt, amely alapvetően két évig tartott. Elképzelhetetlen kínzásoknak vetették alá, verték és kínozták, ütések és rúgások érték az egész testét, egy ilyen hatalmas ütéstől meg is süketült.
1952. február 20-án kezdődött a tárgyalás Titus Zeman és társai ügyében. A vádirat fiktív eseményeken alapult, az ügyész folyamatosan támadta a Vatikánt, az Egyházat és a híveket.
Titus atyát úgy írták le a vádiratban, mint aki rendíthetetlen ellensége az államnak, kém a Vatikán szolgálatában, áruló. Az ügyész halálbüntetést kért.
Titus Zeman őszintén megvallotta, hogy nem érzi magát bűnösnek. Úgy érezte, az a küldetése, hogy segítse a szalézi teológusokat és a fiatal rendtársakat, hogy eljussanak Torinóba, befejezzék teológiai tanulmányaikat és papok lehessenek, mivel a rendházak bezárása után itthon nem tehették meg, amire buzgón vágyakoztak. Lelkiismerete tiszta volt.
1952. február 22-én a bíróság meghozta döntését: figyelembe véve az enyhítő körülményeket, eltekintettek a halálbüntetéstől és Titus Zemant 25 évig terjedő börtönbüntetésre ítélték.
Közel tizenhárom év után, 1964. március 10-én feltételesen szabadlábra helyezték. Meggyötört teste visszavonhatatlanul magán hordozta a börtönben elszenvedett embertelen kínzások nyomait.
1967-ben lassan kezdődött rendeződni a politikai helyzet Csehszlovákiában és Titus atya engedélyt kapott, hogy szülőfalujában, civilben, hívők jelenléte nélkül szentmisét mutasson be. Néhány hónap múlva gyóntatásra is engedélyt kapott, aminek mindig nagy buzgalommal tett eleget. Leírhatatlan volt az öröme, amikor 1968-ban engedélyt kapott, hogy nyilvánosan mutasson be szentmisét és papi szolgálatot végezzen. Ennek során fokozatosan megfeledkezett a rettenetes kínzásokról, amelyeknek a börtönben volt kitéve.
1969. január 7-én este Titus Zeman rosszul lett. Másnap este, január 8-án nagylelkű, áldozatos szíve felmondta a szolgálatot. A teste meghalt, de lelke telve szeretettel elindult az örökkévalóságba.
Élete egy nagy, áldozatos lélek élete volt, tele megpróbáltatásokkal: „Még ha elvesztem is az életem, nem hiszem hogy hiábavaló volt, mert tudom, hogy legalább egy azok közül, akiknek segítettem, hogy papok legyenek, a helyembe lép” - mondta.
Az egyházmegyei eljárást a boldoggá avatása ügyében 2010. február 6-án indították meg Pozsonyban és 2012. december 7-én zárták le. Ezzel a positio super martyrio közel van a befejezéshez.
Titus Zeman atya élete valóban a megtestesíti azt, amit a rendfőnök a 2015-re kiadott strennában mond: „Azt mondjuk, ’a fiatalokkal!’, mert ez az, ami kitölti a szívünket attól a pillanattól kezdve, hogy Jézus meghív bennünket, hogy elsősorban a fiúk és lányok, fiatal férfiak és nők lelkipásztorai legyünk. Ez az elsődlegesség nyilvánvaló lesz bennünk, mint volt Don Bosco számára is, és igazi szenvedéllyé válik. Keressük a javukat, odaadjuk minden energiánkat, minden lélegzetünket és erőnket az ő jólétükért.”
Titus atya nagylelkűen az életét adta oda a fiatalokért, hűen a hivatáshoz, amit kapott.
ANS – Róma/Szaléziak.HU
