Főoldal / Szalézi világ / Segítségnyújtás több ezer probléma ellenére

"A nepáli földrengés után Ipa községben állítottuk fel egy segélynyújtó bázist,  Makawanpur körzetben, 70 km-re Thechotól. Az út első 50 km-es szakasza aszfaltozott, ezen el tudunk érni Sisneri-ig. A többit már szűk, sáros úton kell megtenni.

Június 4-én két megrakott teherautót indítottunk útnak. A rakománya 930 zsák rizs, valamennyi dal (lencse), olaj, só és szappanból állt. Minden teherautó mintegy 5,5 tonna anyagot szállított. A rakodás reggel kezdődött és csak délben fejeződött be, mert az összes munkát kézzel végezték, nem targoncával. A teherautók déltájban elindultak Ipa felé Purna Kumar Dangol úrnak, a Don Bosco tanárának irányításával, aki rátermett, tapasztalt és megbízható önkéntesként vesz részt a helyreállítási feladatokban.

Az eredeti szándék az volt, hogy a teherautók Sisneri-ig (50 km) mennek. Délutánra elérték Pharpinget, 15 km-re a céltól (közel 4 óra kellett, hogy megtegyenek 35 kilométert!). A két tehergépkocsi-vezető megtagadta, hogy tovább menjen, mert bár az út aszfaltozott, nagyon meredek, szűk és nagyon éles kanyarok vannak, körbevéve hegyekkel és szakadékokkal. Nem tudták biztonságosan bevenni a kanyarokat.

A helyi partner Pharpingban azt javasolta, hogy rakják ki a teherautók és forduljanak vissza, ő pedig a segélyszállítmányt egy rokona házában fogja tárolni és felügyel annak szétosztására. Purnának már volt tapasztalata az ilyen típusú „partnerekkel”, így jobbnak látta, ha nem  követi ezt a tanácsot, hanem elment a helyi rendőrőrsre, ahol megkapott minden segítséget.

Ezek után kibéreltek egy helyi buszt és négy mini-teherautót. Átrakodták a nagyobb teherautókról az összes árut a buszra és a kamionokra. A busz elvitt 120 zsák rizst, a négy teherautó pedig 100-100 zsákkal. Purna két kísérőjét Pharpingban hagyta, hogy a helyi rendőrség segítségével vigyázzanak az6 ottmaradó készletekre.

A négyből három teherautó elég erős volt ahhoz, hogy közvetlenül Ipába menjen. A busz és egy teherautó nem tudott Sisnerinél tovább menni. Purna ismét elfelezte csapatát, egyiküket elküldte kísérőnek a három kamionnal Ipába, ő maga pedig az éjszakát Sisneriben töltötte a buszban és egy teherautóban felhalmozott rakománnyal.

Másnap reggel a három mini-teherautó visszatért Ipából, ezekre felrakodták a Sisneriben maradt segély, és így végül mindent el tudtak juttatni a célállomásra. Szétosztották a segélyszállítmányt Ipában, és végül haza tudtak térni.

A kétnapos munka eredménye: 70 kilométer, 11 tonna segély, 7 jármű, ezekből három kétszer fordult. És ezek a falvak olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy el lehet érni őket közúton. Képzeljék el a falvakat a hegyekben, ahol egyáltalán nincsenek utak!"

Ez csak egy kis betekintés abba, milyen viszontagságos úton jut el egy segélyszállítmány a rászorulókhoz. Ilyen és hasonló kihívásokkal szembesül a Don Bosco csapat Nepálban nap mint nap, miközben segítséget nyújtanak a földrengés károsultjainak.

ANS – Kathmandu/Szaléziak.HU