Főoldal / Szalézi világ / Szaléziak a gyerekkatonákért
Szaléziak a gyerekkatonákért
2015-02-13 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A gyerekkatonák bevetése elleni világnap, február 12. kapcsán a szaléziak egy rövid elemzést nyújtanak és megosztanak néhány pozitív tapasztalatot a volt gyerekkatonák visszahelyezéséről a társadalomba.
Különösen Afrikára jellemző az a tény, hogy több ezer fiú és lány vesz részt a harcokban. A szegénység, a szétesett családok, a kimaradás az iskolából, bántalmazás, elhanyagolás és emberrablás a fő okai annak, hogy a gyerekek olyan körülmények közé kerülnek, amelyek megfosztják őket a gyermekkoruktól és elpusztítják a személyiségüket.
Sok terrorista csoport élő pajzsként és öngyilkos merényletek végrehajtására használja a gyerekeket, vagy gyilkosságra kényszeríti őket. A gyerekek olcsó haderőt képviselnek és könnyű őket manipulálni. Gyakran elkábítják és propaganda filmekkel traktálják, mielőtt harcba küldenék őket.
Az ENSZ a fegyveres konfliktusok növekedéséről számol be az elmúlt években. A civil szervezetek és a kiskorúak védelmében érintett intézmények jelenleg úgy becsülik, hogy ötven fegyveres csoport tizenkilenc országban és nyolc kormány továbbra is toboroz vagy felhasznál gyermekeket az ott dúló fegyveres konfliktusokhoz.
A szaléziak széles körű tapasztalatokkal rendelkeznek a foglalkozásban a volt gyerekkatonákkal azokban az országokban, ahol a gyermekek és fiatalok, akik átestek ezen a traumatikus élményen, a szaléziak által nyújtott lehetőségekkel kapnak egy második esélyt a tanulásra és a képzésre.
Kolumbia – Szalézi Szakképző Ifjúsági Központ, Cali
A szaléziak által működtetett szakképzési és ifjúsági központ gyermek gerillák rehabilitációjára szakosodott. Ez csak egy a sok ilyen központ közül Kolumbiában, amelyben azt kínálják, amiről a szaléziak világszerte ismertek: lehetőséget a fiataloknak a tanulásra és a szakképzésre, és a róluk gondoskodó felnőtteket. Azoknak a gyermekeknek, akikkel soha senki nem törődött, mielőtt ide kerültek volna, a központ sorsfordító és életmentő.
Ez egy nagy komplexum, tantermekkel, kosárlabda pályával, kollégiummal és műhelyekkel. Fiúknak, lányoknak és nagyon fiatal felnőtteknek nyújt lehetőséget, akik megszöktek a lázadóktól, vagy elfogta őket a kolumbiai hadsereg. Egy tipikus hétköznapon a volt gyerekkatonák boldogan futkároznak a tágas udvaron, mások pingpongoznak vagy zenét hallgatnak. A legtöbben részt vesznek valamilyen szakmai képzésben. A gyermekeket, akik között vannak lányok is, a gerilla csoportok toborozták, sőt, elrabolták és arra kényszerítették, hogy a gyakran legveszélyesebb „piszkos munkát” elvégezzék a harcok során.
A kolumbiai háború több mint 40 éve tart, számos fegyveres csoport vesz részt ebben a brutális harcban a hatalom birtoklásáért. Sok az olyan gyermek, akik nem ismertek mást életükben, csak a háborút, annyira fiatalon sorozták be őket. Tizenéveseket és még fiatalabb gyermekeket arra készítettek fel, hogy katonák legyenek, elrabolva tőlük a gyermekkorukat. Azok számára, akik túlélik és megszabadulnak a rémálomtól, van néhány hely, ahová fordulhatnak segítségért. Jelenleg körülbelül 500 gyermek vesz részt programokban, de ha elérik a békét, nagyobb szükség lesz az ilyen központokra. - Imádkozunk a békéért - mondja Mark Hyde atya, a Szalézi Missziós Iroda igazgatója. - És amikor eljön a béke, és szükség lesz további programokra, mint ez, a szaléziak ott lesznek, hogy segítsenek megfelelni az igényeknek.
Kongó – Don Bosco Goma
Mintegy 36.000 gyerekkatonáról szólnak a jelentések a Kongói Demokratikus Köztársaságban az elmúlt 10 évben, de az UNICEF jelentései szerint legalább 6000 még mindig aktív, különösen a falvakban az északi Kivu tartományban.
Amikor 2008-ban kitört a polgárháború ebben a régióban, több ezer ember menekült a Goma Don Bosco Központba és ez lett a koordináló pontja számos nemzetközi humanitárius szervezetnek is. Ma ez a szalézi központ továbbra is segít a felszabadult gyerekkatonáknak új életet kezdeni, mivel a sorozással az egész életük a feje tetejére állt. A szaléziak segítenek a gyerekeknek, hogy újra beilleszkedjenek a társadalomba.
Itt is elindították a máshol már jól bevált „Don Bosco megtanít élni” programot, amelynek keretein belül az itt menedékre találó volt gyerekkatonáknak, utcagyerekeknek és sérült gyerekeknek is lehetőséget biztosítanak a tanulásra. A program első lépcsőjében a fiatalabb gyerekeket visszavezetik az iskolarendszerbe, vagy bátorítják őket, hogy kezdjenek el tanulni. Kis csoportokban foglalkoznak velük és sokkal engedékenyebbek, mint a megszokott iskolai oktatásban, hogy végül felzárkóztassák őket és visszatérhessenek a hagyományos iskolába. A második lépcsőben olyan fiatalokkal foglalkoznak, akik már túl idősek vagy nem akarnak visszaülni az iskolapadba. Nekik különböző műhelyekben szakmákat tanítanak, és ezen belül folytatnak általános képzési programot.
A foglalkozások során a hagyományos életvitelhez szükséges tudást is megtanítják a gyerekeknek. A sporton keresztül is tanítják őket a csapatmunkára, barátságra és az önismeretre, de van zene, tánc, képzőművészet és színjátszás is.
A program harmadik lépcsőjében a fiatalokat visszavezetik a munkaerőpiacra. A szaléziak kapcsolatokat alakítanak ki különböző cégekkel, amelyek hajlandóak foglalkoztatni a náluk végzett fiatalokat.
Sri Lanka – Szalézi rehabilitációs központ, Colombo
A szaléziak harcolnak a gyerekek besorozása ellen, de Sri Lankán még a lányokat is besorozzák katonának. A gyermekkornak az ártatlanság és a tanulás korának kell lennie – mondják, de Sri Lankán nem ez a helyzet. A helyi polgárháborúban harcoló gyerekek számára a harc és a fegyver a valóság, nem a tanulás és a játék. És ez már több mint 20 éve így van. Míg egyes gyerekek harcolnak, mások felderítők és vezetők, vagy az ellenőrző pontokat felügyelik. Más megbízásokat is teljesítenek, például a lányok főznek és mosnak a fegyveres katonákra. Néhányukat öngyilkos merényletekre is felhasználják. Nem és életkor nem nyújt védelmet a sorozáskor. Vannak gyerekek, akiket már egész fiatalon besoroznak, és a lányok még keményebb bánásmódban részesülnek, mint fiú társaik.
A lány katonáknak ugyanúgy kell teljesíteni, mint a fiúknak, de nekik szembe kell nézniük a nemi erőszakkal is. Gyakoriak a szexuális kizsákmányolásról, az emberkereskedelemről és a kényszerített prostitúcióról szóló jelentések. A háború által kiváltott tipikus traumák mellett a lányok ki vannak téve a nem kívánt terhességnek, a nemi úton terjedő betegségeknek és a társadalom megbélyegzésének, ami megnehezíti, ha nem lehetetlenné teszi a visszailleszkedésüket a közösségbe.
A rehabilitációs központ Colombóban, amelyet először az utcagyerekek és a szexuális visszaélés fiatal áldozatainak rehabilitációjára nyitottak meg, az elmúlt években a gyerekkatonák kezelését és képzését is biztosítja. Ezt követően más szalézi missziók is nyitottak rehabilitációs központokat az ország egész területén, ahol azon dolgoznak, hogy egyre több gyerekkatonát vezessenek vissza a társadalomba.
Ezen kívül a Don Bosco Nővérek működtetik a Segítő Szűz Mária Házat is Negombóban (Sri Lanka), amely 173 lány katonának ad otthont, akiknek nem volt hova fordulni. Az alapvető szükségletek kielégítése mellett, mint az élelmiszer, ruha és menedék, a nővérek elsősorban a lányok fizikai és lelki egészségével törődnek. A lányoknak csaknem a fele 6. és 8. osztályos szinten van, az idősebb lányok pedig szakmai képzésben részesülnek.
A fizikai sebek idővel begyógyulnak, de lehet, hogy a gyerekkatonák érzelmi és pszichológiai sebeinek begyógyítására egy életre van szükség. Az szaléziak által biztosított érzelmi támogatás, oktatás és elhelyezés nagy szerepet játszik abban, hogy a fiatalok túl tudjanak lépni a múltjukon, és felkészüljenek a szebb jövőre.
Képek: internet
ANS/ http://www.salesianmissions.org/Szaléziak.HU
