Főoldal / Szalézi világ / A szalézi püspökök mintaképei

Francesco atya, tudna mondani néhány szalézi püspököt, akik a püspöki szolgálat és a szalézi hűség modelljeként szolgálhatnak?

Nyilvánvaló, hogy többeket említhetnénk azok közül, akik már nem élnek, és azok közül is, akik még ma is végzik püspöki szolgálatukat. Csak hármat fogok megnevezni, mindhárman a múlt különböző történelmi pillanataiban éltek: Cagliero János bíboros (1884), Versiglia Alajos püspök (1921) és Raul Silva Enríiquez bíboros (1959).

Mit tanulhatunk ma Cagliero bíborostól?

Azt mondanám, hogy amellett, hogy vallási struktúrákat hozott létre megfelelő területeken (ahogy tette Patagóniában, amely aztán hamarosan gyarmati sorba kerül), hajlandó volt szolgálni az Egyházat bármely helyen és módon, ahol szükség volt rá, mint ahogy Don Bosco tette. Közvetítőként lépett fel, hogy helyreállítsák a diplomáciai kapcsolatok a Szentszék és az argentin kormány között, miután ezeket felfüggesztették. Rendkívüli apostoli vizitátor volt több olasz egyházmegyében, apostoli küldött és rendkívüli követ Costa Ricában, valamint apostoli küldött Hondurasban és Nicaraguában. Ezeken a helyeken is mindig próbálta előmozdítani a jó kapcsolatokat a Szentszék és a kormányok között. És ugyanezt tette, mint Frascati egyházmegye bíboros-püspöke.

És Versiglia püspök?

Ami kiemeli ki őt több száz szalézi püspök közül, nyilvánvalóan az a tény, hogy ő egy elismert vértanú (1976), akit boldoggá avattak (1983) és a kanonizáltak (2000). Mindentől eltekintve, az ő szentségének útja nagyon fontos ma, amikor azt várjuk, hogy egy másik vértanú püspököt, Msgr. Romerót boldoggá avassanak. Versiglia püspök lelkipásztori megközelítése mindenekelőtt abban különbözik, hogy képes volt létrehozni egy valóban missziós püspökséget, nagy jelentőséget tulajdonítva a hitoktatók képzésének, valamint saját személyes evangelizációs munkájának. Végül, mint püspök, ő egységben Istennel továbbra is megélte a szalézi értékeket, a munkát és a mértékletességet.

És Raul Silva Henriquez bíboros?

Részt vett a zsinaton, és azt mondanám, hogy a Gaudium et Spes embere volt. Képes volt szóval, példával és konkrét kezdeményezésekkel rávenni az Egyházat, hogy a nép szolgálatában működjön, ami előmozdítja a közjót a társadalom minden részén,  a szegények tudatos emberi és szociális támogatását, és segítette a szegényeket, hogy saját fejlődésük előremozdítói legyenek. Később, a nehéz helyzetekben, amelyekben találta magát, az emberi jogok bajnokának szerepét vállalta magára, referenciaponttá vált és bizonyos értelemben szóvivő lett a Pinochet rezsim sok ellenfele számára. Igazi szalézi módján közelítette meg a dolgokat, mindig nyitott volt a párbeszédre a hatóságokkal, de a lényeges, vagy „nem megkérdőjelezhető értékekből” soha nem engedett, amint Benedek pápa szokta mondani.

ANS – Róma/Szaléziak.HU