Főoldal / Szalézi világ / Negyed évszázada avatták boldoggá Filippo Rinaldit

Ebből az alkalomból a pápa azt mondta az újonnan avatott boldogról:

„Az ő hivatása egy találkozás során született a fiatalok apostolával, Don Boscóval, amelynek eredményeként elindult a szerzetesi és papi formáció útján. Olyan szinten utánozta Don Bosco erényeit és spirituális jellemzőit, hogy az emberek Don Bosco 'élő képmásának' nevezték. Égett benne a szeretet az Egyház iránt, és egy valódi misszionáriusi mozgalommal támogatta annak megújult jelenlétét a népek között, még a nagyon fiatalok között is.

Jól felismerve a laikusok fontosságát, gondot viselt a lelki képzésükről, eleget téve a modern kritériumoknak. Amikor a Segítő Szűz Mária Leányai női oratóriumának az igazgatója volt Torinóban, ez egy intenzív egyházi vitalitással rendelkező központtá vált, vallási, kulturális, szociális és rekreációs egyesületekkel. A hitnek az a lelkes hangulata, amely ott uralkodott, a megszentelt élet egy új csoportjának felvirágzásához vezetett, amely ma már elismert ága a Szalézi Családnak: ők „Don Bosco Önkéntesei”, vagyis a voluntáriák (VDB).  

Rinaldi atya különösen fáradhatatlan támogatója volt a nagy Szalézi Családnak annak különböző csoportjain keresztül, és sokat dolgozott annak érdekében, hogy egy erős, jól szervezett és rugalmas tényező legyen a fiatalok és a munkás réteg keresztény nevelésére.”

Rinaldi 1856-ben született Lu Monferratóban,  Alessandria tartományban, és már kisfiúként  a mirabellói kollégium lakója volt, ahol megismerkedett Don Boscóval. 1882-ben pappá szentelték és kinevezték novíciusmesternek, majd Spanyolországba küldték, ahol ő lett a tartományfőnök és hozzájárult a szalézi jelenlét felvirágoztatásához Spanyolországban és Portugáliában. Mint a rend egyetemes vikáriusa, nagy lökést adott a szalézi munkatársak és hivatások szolgálatának. Ő helyezte intézményi szintre a volt növendékek világszövetségét és nagy figyelmet fordított a munka világára. Támogatta a Segítő Szűz Mária Leányait és jól megértette a Zelatrici nővérek szerepét, akikből később a Don Bosco Voluntáriák lettek.

1922-ben megválasztották Don Bosco harmadik utódának. 1931. december 5-én halt meg Torinóban, abban az örömben, hogy 1929. június 2-án megélhette Don Bosco boldoggá avatását.

ANS – Róma/Szaléziak.HU