Főoldal / Szalézi világ / Szaléziak az ebola árvákért Nyugat-Afrikában
Szaléziak az ebola árvákért Nyugat-Afrikában
2015-04-23 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
– A kezdetektől fogva, komolyan aggódtunk azoknak a gyerekeknek a jövője miatt, akiknek sikerül túlélni a borzalmas járványt – mondja Mark Hyde atya, a Salesian Missions (Szalézi Missziók) nevű szervezet igazgatója. – Meghívtak bennünket, hogy vállaljunk aktív szerepet a mentésben, rehabilitációban és a végső visszailleszkedésükben a társadalomba, és lassan már kezdenek látszani a pozitív eredmények.
Freetownban, Sierra Leonéban például – ahol a szalézi misszionáriusok egy különleges gondozási központot létesítettek az ebola árvák számára – 120 gyermek részesül egészségügyi ellátásban, pszichológiai terápiában, tanulási lehetőségeket és esélyt kapnak, hogy feldolgozzák az átélt traumát zenén, táncon és egyéb tevékenységeken keresztül.
Monroviában, Libéria fővárosában több mint 200 lány és fiú a 4-17 év közötti korosztályból él egy bentlakásos intézetben, amelyet a szaléziak az ebola árváknak hoztak létre. – Néhányan nagyon gyengék voltak, amikor megérkeztek, nem tudtak még beszélni vagy járni sem – mondja Jorge Crisafulli atya, tartományi elöljáró Nyugat-Afrikában. – Most, a helyes táplálkozásnak és a gondoskodásnak köszönhetően már tapasztalunk náluk némi haladást.
Hogy étkeztetést tudnak felkínálni ezeknek a gyerekeknek, az annak köszönhető, hogy a Stop Hunger Now és a Feed My Starving Children éhezők étkeztetését biztosító szervezetek 14 konténer ételt szállítottak a járvány kitörése óta ezekre a területekre. Partnerségek révén a szalézi missziók koordinálják az olyan amerikai székhelyű segélyszervezeteket, mint ezek, és biztosítják az élelmiszer elszállítását és kiosztását azoknak, akik szükséget szenvednek.
Természetesen, a megfelelő étkezés biztosítása csak egy része az árvák holisztikus alapelveken nyugvó ellátásának. – A gyerekekben mély vágy él a találkozásra és a kapcsolatokra, és ezt váratlanul megzavarta a szüleik halála és a saját megbélyegzésük – mondja Lothar Wagner testvér, a Don Bosco Fambul igazgatója Freetownban.
– Ami fontos nekik – folytatja –, az a támogatás, ami szükséges, hogy kigyógyuljanak a traumából, hogy túl tudjanak jutni a megbélyegzésen és elkezdődhessen a folyamat, amely során egyesítik őket a nagycsaládjukkal.
Sok esetben az újraegyesítésre tett erőfeszítések nagy kihívást jelentenek, hiszen a gyermekek rokonai nem hajlandók elfogadni és gondozni őket. Ez gyakran előfordul, és kevés köze van a gyermekek túlélő státuszához; azzal függ össze, hogy a gyerekeket megfosztották a földtől, amelyet jogosan örököltek a szüleiktől.
– Ez egy égbekiáltó igazságtalanság – mondja Crisafulli atya –, és ezt orvosolni kívánjuk. Már felbéreltünk ügyvédeket, hogy megvédjék a gyermekek jogait.
Miközben várják az eredményeket, sok gyermek visszatért az osztályterembe – ami a szalézi misszionáriusok elsődleges célja volt az elejétől fogva.
– Tapasztalatból tudjuk, hogy a fiatalok, akik hosszabb ideig kimaradnak az iskolából, gyakran soha nem térnek oda vissza – mondja Mark Hyde atya. – Ez a kizsákmányolás nagy kockázata elé állítja őket és – különösen most, Nyugat-Afrikában – már szörnyű következményekkel járhat, nemcsak maguk a gyermekek, hanem a gazdaság és a régió egészének stabilitása szempontjából.
Szerencsére, amikor az tavaly év vége felé az ebola lassan csendesedni kezdett, az iskolákat ismét megnyitották a régióban. Libériában, Monrovia külterületén a Matadi plébánián a szaléziaknál több mint száz olyan diák folytatja tanulmányait, akik egyébként nem tudnák megfizetni a tandíjat és az iskoláztatás költségeit.
– A Gondviselést továbbra is elér sokak szívéhez és megnyitja sokak kezét – mondja Nicola Ciarapica atya, a szalézi közösség igazgatója Matadiban. – Tanúskodhatunk arról, hogy még a legsúlyosabb helyzetben is, amit az ebola járvány okozott, megtapasztaltuk az odaadást, a szolidaritást és a szeretetet, amely életet ad.
Ez annak a sok nagylelkű barát gondoskodó kedvességének köszönhető, akik segítenek, hogy új remény napjai virradjanak föl és széles mosoly fakadjon az ebola árvák arcán.
www.salesianmissions.org/Szaléziak.HU