Főoldal / Magyar Tartomány / Van igény a lelki életre - Serdülők nagyböjti lelki napjai 2015.
Van igény a lelki életre - Serdülők nagyböjti lelki napjai 2015.
2015-03-31 Kedd | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Péliföldszentkereszten 2015. március 20-22. között zajlottak a serdülők nagyböjti lelki napjai Salagala Rajesh atya vezetésével. A mintegy hetven résztvevő közel fele ez alkalommal Kazincbarcikáról és környékéről érkezett.
A szaléziak közül a lelkigyakorlat vezérszónokán kívül jelen voltak még Kukuczka Robert atya és Tran Dinh Biet Pál atya Óbudáról, Paduraru Ági nővér Egerből, Khangchian Margaret nővér Mogyoródról, Kirner Gábor testvér és Márkus Zoltán atya pedig a népes kazincbarcikai csoporttal érkezett. Az ő beszámolóját olvashatják:
Évente két alkalommal, nagyböjtben és adventben is rendezünk lelkigyakorlatokat a serdülő fiatalok számára. Bár a fiataloknak idővel megszokottakká válhatnak ezek az alkalmak, de mégis jó dolog az, hogy mindig újabb résztvevők jelentkeznek. Mi is így voltunk, amikor Kazincbarcikáról elindultunk. Egyáltalán nem aggódtunk amiatt, hogy nem jelentkeztek a „régiek”, mert akadtak bőven új érdeklődők. Így állt össze a mi helybeli csapatunk, és tudtuk, hogy ez a hétvége is jól fog telni. Nem csalódtunk.
Kazincbarcikáról 34 fiatal indult útnak – egyben vállalva egy belső, lelki út megtételét is. Jöttek a Don Bosco Iskolából, a Szalézi Szent Ferenc Gimnáziumból, Balajtról, Sajókazáról és Herbolyáról is. Természetesen utunk velejárója volt a vidámság. Résztvevőink közül a sajókazai lányok jutalomból voltak – bár többen is jöttek volna, de majd legközelebb, a herbolyaiakat pedig inkább a kíváncsiság hajtotta.
Egy ilyen találkozó alkalmával az a szép, hogy a közösség, és annak sokszínűsége minden igényre válaszolni tud. Ezen a hétvégén is megtalálták számításaikat fiataljaink. Rajesh atya jól felépített előadásai, a közös szentmisék és imádságok, csoportbeszélgetéseink és csendes perceink mindenki számára lehetővé tették, hogy keressen – találjon lelki útravalókat. Szabadidőnk pedig az ismerkedést, és a már meglévő barátságok elmélyülését szolgálta. Kitűnt, hogy fiataljainkban van igény a lelki életre, még akkor is, ha ezt ők nehezen tudják kimutatni. Természetesen, mindenkinél más mércével mérhetünk, de a jó út felé való elmozdulás mindenki életében megvalósítható. Lehet, hogy csak ennyin, egy szépen felépített hétvégén múlik. Köszönet ezért mindenkinek, aki csak a legkisebbet is hozzátette ehhez a lelkigyakorlathoz.
Hétfőn csak az arcokra kellett nézni. „Mikor megyünk legközelebb?”- hallottuk mindenfelől.
Márkus Zoltán SDB/Szaléziak.HU
