Mi pedig Don Bosco Családja vagyunk, a Szalézi Család, oldalunkon számos világi és egyházi személlyel, Don Bosco barátaival és a fiatalokkal. Azokon a lankákon, amelyek egyszer látták őt megszületni, együtt nyitjuk meg születése bicentenáriumának ünnepét. Ennek végső napja – három év előkészület és egy év ünnep után – 2015. augusztus 16-án lesz, amikor megemlékezünk arról, hogy 200 éve jött el az Egyházba és az egész világba a fiatalok javára.

Don Bosco születésének bicentenáriuma egy jubileumi év, a „Kegyelem éve”, amit Szalézi Családként akarunk megélni, miközben hálásak vagyunk az Úrnak, s eltölt bennünket az alázat és egy hatalmas öröm, mert az Úr áldott meg bennünket azzal a csodálatos apostoli lelki mozgalommal, amelyet Don Bosco alapított Mária, a keresztények segítsége vezetésével. 

Ez egy jubileumi év a Szalézi Családhoz tartozó több mint harminc csoportnak, és mások számára is, akiket megérintett Don Bosco, az ő karizmája, a küldetése és a lelkisége, s remélik, hogy hamarosan ők is ehhez a Családhoz fognak tartozni.

Ez egy jubileumi év az egész Szalézi Mozgalom számára, amely így vagy úgy Don Boscóhoz kapcsolódik minden kezdeményezésével, tevékenységével, javaslatával, útja során megosztja lelkiségét és erejét a fiatalok, különösen a leginkább rászorulók javára.

Ez a bicentenárium mindannyiunknak, különösképpen a szalézi világnak nem csak egy transzcendens vonatkozások nélküli ünnep, hanem sokkal inkább egy értékes pillanat, amelyet azért kaptunk, hogy hálával tekintsünk a múltra, reménnyel a jelenre, és hogy Szalézi Családunk evangelizáló és nevelő küldetésének jövőjét evangéliumi erővel és megújulással, prófétai szemlélettel és bátorsággal álmodjuk meg, s hagyjuk, hogy a Szentlélek kísérjen bennünket, aki mindig mellettünk lesz Isten keresésében.

Hisszük, hogy ez a bicentenárium egy valódi lelkipásztori és lelki megújulás pillanata is lesz Családunk számára; egy lehetőség, hogy karizmánk megerősödjön és Don Bosco még jelenvalóbbá váljon, amilyen mindig is volt a fiatalok számára. Hisszük, hogy ez egy lehetőség, hogy megújult meggyőződéssel és erővel éljük meg a küldetésünket, amelyet ránk bíztak a világon minden kisgyermek és fiatal, legfőképpen a leginkább rászorulók, a legszegényebbek és a legtörékenyebbek javára.

A bicentenárium annak is az ideje, hogy Don Bosco példáját követve, Szalézi Családként folytassuk utunkat a társadalom és a fiatalok fizikai és emberi perifériái felé.

Ahogy korábban Don Boscóval, a bicentenárium éve és az ez után következő utunk mindannyiunknak a Szalézi Családban annak az ideje, amikor nagy alázattal ki kell emelnünk azt, amely karizmatikus lényegünk része. Ilyen a buzgóságunk, hogy megértsük a társadalmi valóságokat, legfőképpen a fiatalokét, akiknek szükségük van ránk; a beléjük és a képességeikbe vetett feltétel nélküli bizalmunk; az elszántságunk a kirekesztett fiatalokért, vagy azokért, akiket ez a veszély fenyeget; szívük jóságáról való meggyőződésünk, bármilyen is a múltjuk és a lehetőségeik, hogy álmaikat valóra váltsák. Ha megengedik, legyünk mellettük, hogy segíthessünk nekik a lehető legjobban kamatoztatni a talentumaikat, s a teljes mértékben emberi és keresztény hivatásuk is kifejlődhessen.

Végül pedig, a bicentenárium legyen egy megemlékezés mindazokról a nőkről és férfiakról, akik hősiesen, nagy szenvedéllyel vettek részt ennek a tervnek a megvalósításában. Ők életet adtak ennek az ideálnak, néhány országban nehéz és olykor szélsőséges körülmények között is. Éppen ezért ők nagy dicsőség, egy felbecsülhetetlen kincs számunkra, amelynek valódi értékét csak Isten ismeri igazán.

(Részlet Ángel Fernández Artime szalézi rendfőnöknek a bicentenáriumi évet megnyitó beszédéből)