Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – „Kitárt karokkal” a kísérő nélkül érkező kiskorú menekültekért

A római Caritas katolikus szervezet jelentése szerint több mint 15.000 kísérő nélküli kiskorú menekült van Olaszországban, és közülük több mint a harmada (5588) már nyomtalanul eltűnt, és nem kapnak semmilyen védelmet sem gondoskodást. A kísérő nélküli kiskorúak közül a legtöbb nincs tisztában a jogi és bürokratikus akadályokkal, amelyek előttük tornyosulnak. Érkezésük után igyekeznek rövid időn belül munkát találni, hogy kifizethessék a nagy adósságot, amibe a családjuk verte magát, hogy ők Olaszországba jöhessenek. Nem ritka, hogy ezek a fiatalok a feketepiacon, vagy gyermekmunkásként végzik, vagy kisebb bűncselekményeket követnek el. Mivel igyekeznek bármilyen munkát találni, függetlenül attól, hogy kizsákmányolják őket, ez megnehezíti számukra, hogy iskolába járjanak. Az oktatás hiánya és az olasz nyelv nem megfelelő ismerete pedig csak fokozza az előttük álló problémákat,

„A fiatalok, akik egyedül hagyják el a hazájukat, az utazás során sok veszéllyel szembesülnek” - mondja Mark Hyde atya, a szalézi rend USA-beli Salesian Missions missziós irodájának ügyvezető igazgatója, amely segíti a programot. „De nemcsak a veszélyes utazási feltételeknek vannak kitéve, amelyek során kihasználják és bántalmazzák őket, de ha megérkeznek, kénytelenek ismét az utcán élni, és azonos feltételekkel találják magukat szemben, mint amiért távoztak hazájukból. A szaléziak olyan programokat dolgoznak ki, amelyek segítenek, hogy ezek a fiatalok is kapjanak egy esélyt, biztonságos menedéket kínálnak fel nekik, hogy megkezdhessék a tanulást és egy jobb életet biztosíthassanak maguknak.”

Arthur, egy 17 éves fiú, aki Ghánából egyedül érkezett Olaszországba. Ő a legidősebb a három gyermek közül, két húga otthon maradt, édesapjuk vak. Arthurt egy rablással vádolták meg, amit nem követett el. A helyi rendőrség kereste, és ő úgy döntött, hogy kivándorol. Útja során többször megállították a határokon és gyakran bántalmazták olyan emberek, akik pénzt kértek tőle. Sok nehézség árán sikerült elérnie Sebhába, Líbiában, ahol olyan egy égő bottal megverték, amely megsebesítette a karját. Mielőtt elhagyta volna Tripolit, bezárták egy szobába és bántalmazták, a családját pedig arra kényszerítették, hogy telefonon hallgassák kétségbeesett sikoltozását. Azt mondták nekik, hogy váltságdíjat kell fizetniük a biztonságáért. Arthur nagybátyjának sikerült elküldenie 1000 dollárt, így néhány nappal később el tudta hagyni Tripolit egy kis hajón, 120 másik menekülttel együtt.

Többnapi utazás után Arthur megérkezett az első olasz segélyállomásra Pozzallóban, és később csatlakozott a szalézi programhoz. Ő az egyike azoknak a fiataloknak, akik Szíriából, Irakból, Eritreából, Szomáliából, Dél-Szudánból, Egyiptomból és a szub-szaharai Afrika országaiból érkeztek, és menedéket találtak a szalézi misszionáriusoknál.

A programban résztvevők biztonságos menedéket, élelmet és ruhát kapnak, fel tudják hívni a családjukat és beszélhetnek egy mediátorral. Ezek a fiatalok műveltségi és olasz nyelvi kurzuson vesznek részt, valamint szakmai segítségben részesülnek, hogy stabil foglalkozást találhassanak maguknak.

missionnewswire.org/Szaléziak.HU