Főoldal / Szalézi világ / Róma - Egy belga szalézi, mint az irgalmasság misszionáriusa
Róma - Egy belga szalézi, mint az irgalmasság misszionáriusa
2016-02-11 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Az egyes missziós atyákat a saját püspökeik terjesztették fel erre a küldetésre, de közülük sokan maguk ajánlkoztak fel az egyéves rendkívüli szolgálatra. Hamvazószerdán a misszionáriusok együtt mutatták be a szentmisét a pápával és megkapták tőle a megbízást. Az irgalmasság misszionáriusainak feladatai közé tartozik a gyóntatás, és olyan bűnöket is feloldozhatnak, amelyek súlyuknál fogva az apostoli Szentszéknek fenntartott bűnöknek számítanak.
Az egyik ilyen kiválasztott pap egy belga szalézi, Albert Sabbe atya, akinek ebben az évben az lesz a feladata, hogy „Isten irgalmának élő jele” legyen. Sabbe atya jelenleg Belgiumban dolgozik, miután misszionáriusként több mint 30 évig a Kongói Demokratikus Köztársaságban szolgált.
Elmesélte, hogyan választották erre a különleges feladatra: „Luc Van Looy szalézi püspök megkért, hogy négy másik egyházmegyés pappal együtt én is fogadjam el Ferenc pápa meghívását. Megindított ez a kérés. Két nappal később elmondtam a közösségemnek, hogy egy évig ezt a szolgálatot fogom ellátni.”
Sabbe atya hat éve tért vissza Belgiumba egészségügyi problémák miatt, ennek ellenére továbbra is végzi papi szolgálatát, mint kórházlelkész a Sint-Denijs-Westrem kórházban és minden évben hat hétig Lourdes-ba költözik, hogy gyóntassa a zarándokokat. Úgy hiszi, ez a lehetőség Isten ajándéka számára. „Ha valaki jön hozzám gyónni, érzem a felelősségét annak, hogy átadjam neki Isten bocsánatát. Meghallgatom sokak gyónását, amikor Lourdes-ban vagyok és látom az emberek nagy örömét, amikor érzik, hogy Isten szereti őket.”
„Sajnos - teszi hozzá - különösen Észak-Európában az emberek nem mennek gyónni, mert úgy találják, hogy nagyon nehéz megvallani a bűneiket; így megértem sok ember mély szomorúságának okát.”
Mint szalézi, Sabbe atya úgy érzi, különösen közel áll Don Boscóhoz, aki a gyónás szentségében egy biztonságos utat látott a fiatalok szentsége felé. „A gyóntatás nagyon boldoggá tesz. Meggyőződésem, hogy ha valaki elhatározza, hogy elmegy gyónni, és kéri Isten irgalmát, akkor a Szűzanya mindig elkíséri. Ezért a gyónása végén, ha feloldozást adok, először is arra kérem a személyt, hogy imádkozzon egy Üdvözlégy Máriát, hogy megköszönje Máriának az ajándékot, amit kapott azzal, hogy elvezette ehhez a szentséghez.”
ANS – Róma/Szaléziak.HU