Légitámadásban életét vesztette Anasz el-Basa, a Space for Hope (Teret a reménynek) segélyszervezet vezetője, aki bohócként vidította fel az észak-szíriai nagyváros keleti negyedeinek háborús traumát átélt gyermekeit.
A 24 éves szír férfi kedden halt meg az orosz erőknek, illetve a szír kormányhadseregnek tulajdonított légitámadásban a kelet-aleppói Mashad negyedben.
A heves légitámadásoknak és tüzérségnek kitett, ellenzéki erők kezén lévő beékelődésben a Teret a Reménynek (Space for Hope) szervezet 12 iskolát és négy lelkisegélyközpontot támogatott, 365, egyik, vagy mindkét szülőjét elveszítő gyermeknek adva tanácsokat és pénzügyi segítséget. A személyzet többsége képzett szociális munkás volt az öt éve kezdődött polgárháború kitörésekor.
Szamar Hidzsazi, Anasz felettese elmondta, hogy olyan barátként emlékszik rá, aki szeretett a gyerekekkel dolgozni.
Anasz szülei és testvére elhagyták a várost, mielőtt a kormány tavaly nyáron ostromgyűrűbe fogta a lázadók kezén lévő keleti városrészeket. Ő úgy döntött, ott marad, és felvidítja az ostromlott városban rekedt gyermekeket.
Az ostrom alaposan megnehezítette a traumát átélt aleppói gyermekekkel foglalkozók dolgát. "A gyermekvédők közül mindnyájan kimerültünk, és erőt kell találnunk, hogy folytassuk a munkánkat, a lelki támasz nyújtását" - mondta Szamar Hidzsazi.
A Teret a Reménynek pillanatnyilag felfüggesztette aleppói munkáját. A kormányerőknek a város elleni megújult ostroma során minden korábbinál hevesebben támadják a keleti negyedeket, polgári lakosok tízezrei menekültek el, és négy nap óta tucatnyi civil hal meg naponta.
Anaszt felesége gyászolja, aki Aleppóban rekedt. Két hónappal ezelőtt kötöttek házasságot.
Testvére, Mahmúd így írt halála utána a Facebookon: „Anasz nem akarta elhagyni Aleppót, úgy döntött, ott marad, és tovább folytatja önkéntes munkáját, segíti a civil lakosságot, ajándékokat visz a gyerekeknek, hogy reményt adjon nekik. Anasz nem akart mást, mint boldogságot vinni az aleppói gyermekek életébe. Anasz nem terrorista! Aktív tagja volt a civil társadalomnak, éjjel-nappal dolgozott, hogy mosolyt varázsoljon a szíriai gyermekek arcára. Azért élt, hogy megnevettesse a gyermekeket, boldoggá tegye őket a világ legsötétebb és legveszélyesebb helyén. Nem tudtam elbúcsúzni tőle, a családom sem, mert Aleppó 112 napja megszállás alatt van. Büszke vagyok rád, fivérem! Viszlát, kedves. Nyugodj békében, szeretetet vitték ebbe a kegyetlen világba.”
Avvenire.it; MTI/ Magyr Kurír
