Főoldal / Szalézi világ / Valsalice – Ahol Don Boscót eltemették

 Azonnal Don Bosco halála után felmerült temetésének a problémája. Azt akarta, hogy temessék el a Segítő Szűz Mária-bazilikában, de az önkormányzati rendelkezések komoly nehézségeket állítottak a szándék elé. A szaléziak Francesco Crispi miniszterhez folyamodtak, aki azt javasolta, hogy a valsalicei Missziós Szemináriumban temessék el, mert Valsalice már külvárosi területnek számít, amelyre nem vonatkoztak a temetési rendszabályok.

Don Bosco 1887-ben Valsalicében töltötte a vakációt. Ekkor határozta el a főkáptalan, hogy megszünteti a nemesifjak konviktusát, ami addig a valsalicei intézetben működött, s helyükbe a szalézi papnövendékeket telepíti be, akik eddig az Oratóriumban, majd San Beningnóban tanultak. Az ülés berekesztése után Giulio Barberis igazgató bátorította a már igen rossz egészségi állapotban levő Don Boscót, hogy ha kispapjai ismét Torinóban lesznek, gyakrabban jöjjön majd őket meglátogatni.

– Majd eljövök – válaszolta Don Bosco komoly és elgondolkodó tekintettel -, majd eljövök, s magam fogok őrt állni ennek a háznak a bejáratánál – azzal odaállt az ablakhoz, s hosszasan, merően nézett a lépcsőfeljáratra, amely a felső kertet összekötötte a bejárattal, ahol leendő sírhelyét sejtette. Barberis csak öt hónap múlva értette meg, mit is jelentett Don Boscónak ez a mondata.

A temetési szertartás február 2-án volt a kegytemplomban, a koporsót néhány nap múlva, amikor a hirtelen kialakított sírhely elkészült, átszállították Valsalicébe és eltemették.  A sírhely pont azon a helyen volt, amelyet Don Bosco oly merően nézett az igazgatóval lezajlott beszélgetés alatt.

A sebtében kialakított, egyszerű sírt aztán Don Bosco csodálói és jótevői díszes sírkápolnává alakították: Carlo Maurizio Vigna építész készítette a terveket, az építőanyagot és a kézierőt a Buzzetti cég adta, a Piéta festményt Rollini készítette, az üvegablakokat a torinói Barbetta cég, a 24 márvány ablakkeretet pedig a Repetto di Lavagna cég ajánlotta fel, a mellszobor a terasz bejáratánál a Villata család adománya. A sírkápolnát 1889. június 22-én szentelték fel.

A kis mauzóleum alsó szintje tartalmazta Don Bosco földi maradványait, a felső a kis kápolnát. Itt a márvány oltár mögötti félköríves apszist Giuseppe Rollininek, az iskola egykori diákjának freskója díszíti. A széles lépcsőn az udvar oszlopcsarnokába lehet jutni.

1907 elején, amikor megkezdték Don Bosco boldoggá és szentté avatásának eljárását, tovább szépítették a sírt. Márvánnyal és stukkóval díszítették, az alsó kápolnát Francesco Chiapasco korai keresztény mozaikokat idéző, arany hátterű, virágos dekorációval látta el. Figyelemre méltó a kápolna kalászokkal és szőlőfürtökkel díszített kovácsoltvas kapuja, amelyet a szalézi iskola tanulói készítettek.

Összesen 41 évig őrizte a kis mauzóleum a fiatalok szentjének földi maradványai. A sírt először 1917-ben nyitották meg, amikor hitelesen megtörtént a holttest azonosságának megállapítása. Miután a szent földi maradványait 1929-ben, a boldoggá avatáskor a Segítő Szűz Mária-bazilikába szállították, a helyére Pietro Piai szobrász egy fekvő Don Bosco domborművet készített. Alá egy emléktábla került, amelyen a következő felirat olvasható latinul:

„Itt nyugodott Krisztus békéjében Bosco János, az árvák atyja, született Castelnuovo d’Astiban 1815. augusztus 16-án, elhunyt Torinóban 1888. január 31-én.”

Don Bosco halála után az ő közbenjárására az Úr továbbra is művelte a csodákat Valsalicében. A zarándoklatok a sírjához, a nevének segítségül hívása, képecskéi és ereklyéi által sok-sok ember gyógyult meg gyógyíthatatlan betegségből.

www.liceovalsalice.it/Szaléziak.HU