Főoldal / Szalézi világ / Engedelmesség és hűség - Mazzarello Mária emlékezete

Mária Mornesében született, népes parasztcsaládban. Szíve olthatatlan szeretettel égett mások javára, és miután nagy nehezen kigyógyult a tífuszból, barátnőjével, Petronillával kislányokat kezdenek varrásra oktatni.

Egy őszi kirándulás alkalmával 1864-ben Don Bosco ellátogatott növendékeivel Mornesébe. Este érkeztek, a nép mégis lelkesedéssel várta a plébánossal, Don Vallével és a káplánnal, Don Pestarinóval. A szokatlan idő ellenére is a rezesbanda kíséretében vonultak a templom felé. Az első sorban ott állt egy 27 éves lány, Mazzarello Mária.

Don Bosco 1869-ben úgy érezte, elérkezett az idő, hogy megalapítsa szerzeteseinek „második családját”, és kiszemelt erre négy egyszerű mornései lányt, közöttük elsőnek Mazzarello Máriát. Felicina Mazzarello, Mária nővére így emlékezett vissza a kezdeti nehéz időre: „A kis közösségnek sokszor hiányzott a legszükségesebb élelmiszer, mint például a kukoricaliszt; amikor ebből volt, nem volt tüzelőjük, hogy megfőzzék. Ilyenkor Maria valamelyik lánnyal kiment az erdőbe, és szedtek egy köteg rőzsét. Vállukra vették, és nem szégyelltek végigmenni vele a falun. Szegénységük a nyomorúság határát súrolta. Ünnepi eledelük a puliszka és a főtt gesztenye volt. A pár darab gesztenye illata egy nővér visszaemlékezése szerint már órákkal előre érezhető volt, amibe szinte beleszédültek. Elkészítették az ételt, a gőzölgő puliszkát tálba helyezve kivitték az udvarra, és a földön ülve jó étvággyal elfogyasztották. Hiányzott a tányér és az evőeszköz, de az étvágyukkal és a kedvükkel nem volt semmi baj.”

Don Bosco 1871 májusában ismét összehívta a Káptalant és ismét megkérdezte mindenki véleményét. Az volt az egységes álláspont, hogy a lányok részére is kell kezdeményezni valamit. Don Bosco megállapította: „Most már mindannyian biztosak lehetünk, az Isten akarata, hogy a lányokkal is törődjünk.”

A Segítő Szűz első tizenöt leánya 1872. augusztus 5-én öltötte magára a szerzetesi ruhát. Tizenegy közülük fogadalmat is tett három évre. Közöttük volt Mazzarello Mária is. Don Bosco részt vett a beöltöztetési szertartáson és a fogadalomtételen is. Egyszerű szavakkal fejezte ki érzését:

– Kellemetlenül érzitek magatokat, nem is tudjátok letagadni, mindenki kinevet és megaláz benneteket, még rokonaitok is hátat fordítanak. A Szűzanya zsolozsmájában olvastátok: „A nárdus olaj kellemes illatot áraszt”. Tudjátok, hogy a citromfű illata mikor kellemes? Amikor jól kipréselik. Ezért kedves leányaim ne zavarjon, ha a világ így bánik veletek. Legyetek bátrak, és vigasztaljon benneteket az a tudat, hogy csak ilyen módon készülhettek fel, hogy a rátok bízott feladatot teljesíteni tudjátok. A hivatás hűséges követése alkalmassá tesz benneteket, hogy mások hasznára legyetek és biztosítsátok lelketek üdvösségét.”

A kezdetek sok nehézsége és a nagy szegénység a csoport fiatal megszentelt életű leány áldozata meghozta gyümölcsét: az új művek elterjedtek Olaszország-szerte, és hamarosan a missziókban is.

1877 szeptemberében indult a nővérek első missziós csoportja, hogy az évek során, párhuzamosan a szalézi szerzetesekkel, egyre szélesebb területet hódítsanak meg minden kontinensen.

Szaléziak.HU