Főoldal / Szalézi világ / Németország - Georg Afrikába megy

Duékoué egy 185 000 lakosú város a nyugat-afrikai ország hegyvidéki régiójában. A fiatalember körülbelül tizenkét órát repült Moosburgból, majd földet ért az ország fővárosában, melynek neve - mi is? Yamoussoukro!

Georg az interneten érdeklődött, hogy milyen lehetőségei vannak, és megtalálta a „Weltwärts” szervezetet, amely a Szövetség nevében elősegíti az önkéntes szolgáltatásokat az egész országban. A helyi bentlakásos iskolában, amelyet a szalézi rend működtet, mindig dolgozik legalább egy önkéntes Németországból. A rend célja Duékouéban az, hogy a gyermekeknek és fiataloknak lehetővé tegyék az iskolai oktatást és a szakképzést, lehetőleg a legalacsonyabb díjakon. „A diákok évente 100 eurónak megfelelő összeget fizetnek” - magyarázza Georg Hobmaier. Jelenleg mintegy nyolcvan 7-23 éves tanuló jár a bentlakásos iskolába.

A 18 éves fiú egy tervet kovácsolt: külföldre akart menni, hogy egy kicsit jobban megismerje a világot és önmagát is. Önálló akar lenni. Bár már most is nyitott, de ha az embernek állandóan magának kell gondoskodnia önmagáról, az valami más. Münchenben szeretne továbbtanulni, matematikusnak, de hogy önkéntes lehessen, egy évre elhalasztotta a felvételi vizsgát.

Duékouéban Georg egy évig a bentlakásos iskolában fog lakni, tanítani fogja a diákokat és elkíséri őket a szabadidejükben. „A munka akkor kezdődik, amikor elhagyom a szobámat” - mondja Hobmaier. A napi rutin még nem teljesen tisztázott, valószínűleg heti néhány órában matematikát, angol és német nyelvet fog tanítani a diákoknak. Szabadidejében gitár órákat fog adni, segít a drámai szakkörben és ügyel arra, hogy a fiatalok ne csináljanak „semmi butaságot”. Aztán „vasárnap egy kicsit rendet kell rakni” és talán az egyik vagy a másik gyereket motiválni, hogy iskolába menjen.

„Már kivívtam egy kis tiszteletet - mondja Georg – mert nincs más német a bentlakásos iskolában.” Ehhez még hozzájön a nyelv: bár a középiskolában tanult franciául, a helyiek nagyon erős akcentussal beszélnek, amit nehéz megérteni. „Remélem, hogy néhány hét után már feltalálom magam.” Hogy csak hideg víz lesz a mosakodáshoz, az nem rettenti vissza: „Az ország az egyenlítő közelében van, az idő többnyire trópusi, párás.”

Még néhány évvel ezelőtt nem mehetett volna ebbe a szalézi iskolába önkénteskedni. 2011-ben egy mészárlás során 800 ember halt meg a városban, amiről számos videó tanúskodik a Youtube-on. Mintegy 30 000 menekült talált akkor menedéket a szalézi misszióban.

Ma a helyzet az országban nagyrészt békés, és Georg Hobmaier nem aggódik a személyes biztonságáért. „Máskülönben a Weltwärts nem küldene oda önkénteseket” - mondja.

A fiatalember fontosnak találja, hogy a diákok lehetőséget kapnak, hogy szakmát tanuljanak. A bentlakásos iskola ötféle tanfolyamot kínál, többek között elektrotechnikusi képzést és szabás-varrást. Vasárnaponként szentmise van, amely nyitott minden diák előtt, még a muszlimok előtt is. És ez itt nem szokatlan. Hobmaier aktív a moosburgi templomban, többek között, mint kántor. Nem tartozik azok közé, akik a templomot belülről csak karácsonykor látják.

Alig várja, hogy Afrikában egy új kultúrát ismerjen meg, és egy kicsit eltávolodjon az „európai szigortól”. Ezzel mindenekelőtt a pontosságra gondol és a távolságtartásra. „Az elődömtől azt hallottam, hogy itt az emberek lazábbak. Olykor egy vásárlás akár két órát is eltarthat, mert az ember állandóan összetalálkozik valakivel, akivel csak úgy elbeszélget egy kicsit.”

Az önkéntes szociális év finanszírozására a szalézi rend azt kéri, hogy gyűjtsenek adományokat a misszió számára. Ez nem kötelező, de Hobmaier már összegyűjtötte a kívánt összeg felét.

www.sueddeutsche.de/Szaléziak.HU