Főoldal / Magyar Tartomány / Péliföldszentkereszt – Apostoli életút –a szalézi munkatársak lelkigyakorlata

A lelkigyakorlat résztvevői a Szalézi Családnak a szalézi szerzetesek és nővérek után harmadiknak, 1876-ban megalapított ága. Don Bosco a világban élőket hívta meg, hogy vele együtt, szervezett, egyesületi formában munkálkodjanak a fiatalokért, az ő „kinyújtott keze” legyenek a világban. Az Apostoli Életút a Szalézi Munkatársak Egyesületének alapszabálya, legújabb változatának friss fordítása képezte a lelkigyakorlat témáját.

Miközben a szalézi munkatársi közösség alapdokumentumát taglalták, a szalézi munkatársak hálát adtak, hogy meghívottak az Egyházba és Don Bosco nagy családjába. Erre tettek ígéretet, ebben született meg az elhatározásuk, az elköteleződésük.

A lelkigyakorlat tartalmi részét az alapoknál kezdték: a szalézi munkatársak identitásának meghatározásával, de nem a sablonokkal, hanem a közös úton belül a saját helyes útirányuk meghatározásával, amelyet a „Don Boscóval maradni” alapgondolat jellemez.

A szalézi munkatársaknak csakúgy, mint a női és férfi szalézi szerzeteseknek elsődleges feladatuk a rend alapítója, Don Bosco életének megismerése, és első „közös alapszabályuk” Don Bosco élete. Mindezek mellett szükség van a megtérésre, az elhivatottságra, a hétköznapokban megélt, apostoli, tevékeny, mások üdvösségéért munkálkodó tettrekészségre.

A szalézi munkatársak küldetésébe sok minden belefér, de nem minden és nem akármi. Don Boscóval a fiatalokért és az egyszerű népért munkálkodni a hétköznapi élethelyzetekben nagy kihívás, egy olyan lehetőség, amire jól fel kell készülni. Fontos Don Bosco szellemében helytállni a kultúrában, társadalomban, vagy akár a politikában is. Don Bosco ehhez szervezett formát akart biztosítani, ami folyamatosságot ad, ezért választotta az egyesületi formát, hogy eszköze legyen az életszentség e hiteles megélésnek a megvalósulásához, egységben a Szalézi Család többi ágával, a közös karizma jegyében.

Szent József ünnepén tovább beszélgettek a munkatársi életútról a nyolc boldogság fényében, a megszólításról és a keresztény nevelés, a jóság pedagógiája feladatáról. Elemezték a szalézi lelkiség szépségeit, a szalézi imastílust, az élő tapasztalat és példa, valamint a folyamatos formálódás jelentőségét. Az előadásokon és beszélgetéseken kívül keresztutat is jártak, délután pedig ünnepi szentmisén vettek részt, amelyen Havasi József atya, korábbi tartományfőnök megáldotta a baloldali mellékoltár fölött álló, helyreállított Szent József szobrot.

A szentmise végén Ábrahám Béla tartományfőnök atya sokévi értékes munkájának elismeréseképpen átadta a Boldog Sándor István pedagógiai díjat Rózsáné Czigány Enikő szalézi munkatársnak.

A szalézi munkatársak számára nagy jelentősége volt ennek a lelkigyakorlatnak, hiszen célzottan hivatásukra és küldetésükre összpontosítottak, lelki megújulásuk egyben a szalézi karizma felfrissítését is szolgálta.

 A lelkigyakorlat záró eseménye a virágvasárnapi ünnepi szentmise volt. Legközelebbi találkozásuk a péliföldszentkereszti búcsún lesz május 7-8-án, amikor ismét felállítják a templom és a rendház körül a „Szalézi utca” pavilonjait, amelyekben a Szalézi Munkatársak Egyesülete mellett a Szalézi Ifjúsági Mozgalom fiataljai fognak bemutatkozni a búcsúra érkezőknek.

Szaléziak.HU