Főoldal / Szalézi világ / Kenya – Bosco Boys: történetek a reményről és a szeretetről

Leah Solomon, Jemima, Stanley, Ziporah, Paul, Damaris, Mary ... csak néhány a sok 7-13 éves gyermek közül, akiket a Karenben, Nairobi legszegényebb negyedében élő és dolgozó szaléziak felkaroltak. Ez a negyed a Kuwinda nyomornegyed közelében található, ahol nem ritka az olyan gyermek, akit a szülei teljesen elhanyagoltak. Nem csoda, hiszen a szülők elvesznek az ezernyi probléma között, amelyek körülveszik őket: a munkanélküliség, betegség, mocsok, éhezés. A gyerekek pedig egész életüket az utcán töltik, szemét és szennyvíz között, és ki vannak téve mindenféle veszélynek és visszaélésnek. Gyakran előfordul, hogy egy bizonyos ponton már nem térnek vissza este a szüleikhez: otthonukká válik az utca, társaik a család.

Joseph atya, Cornelius atya, David atya, Paul atya... igyekeznek óvatosan megközelíteni a gyerekeket, elnyerni a bizalmukat, biztonságos menedéket és oktatást felkínálni nekik. A Bosco Boys egy befogadó központ, ahol aludni, játszani, de tanulni is lehet, mert egy általános iskolát is működtetnek itt a szaléziak. Mindazonáltal, ez egy átmeneti szálláshely, mert a szalézi misszionáriusok egyik fő célkitűzése, hogy újraegyesítsék az utcagyerekeket a családjukkal.

Most már sok olyan fiú és lány van, akik innen indulva befejezték a középiskolát, néhányan továbbtanultak az egyetemeken, mások vállalkozók lettek... Sajnos, az utcagyerekek generációi könyörtelenül követik egymást, de a szaléziak továbbra is fáradhatatlanul folytatják oktatási és családegyesítési munkájukat.

Leah tíz éves. A családja a maszáj törzs tagja, ő a második a hat gyermek közül, a szüleivel él, akik munkanélküliek és egy bádog fészerben tengetik életüket. A kislány másodikos, kiváló tanulmányi eredményeket ér el és arról álmodik, hogy egyszer jó orvos lesz.

Stanley nyolcéves. Ő eredetileg vidéken született, de a szülei, keresve a szerencsét, Nairobiba költöztek. Most a Kuwinda nyomornegyedben él, amely otthont ad a különböző törzsekből érkező embereknek. Ő is második osztályba jár, és ha felnő, pilóta akar lenni. Leah és Stanley csak kettő a sok fiatal közül, akit Nairobiban a "Bosco Boys" szalézi központban támogatnak és gondoznak.

A "Bosco Boys" a növekedés, a rehabilitáció, a remény helye. Egy hely, ahol az utcagyerekek otthonra találnak, és lehetőséget a jövőre nézve.

A szaléziak már 1986 óta várják itt a gyermekeket, akiket elhagytak a szüleik, vagy fennáll a veszély, hogy elhagyják őket. Ezek a fiúk és a lányok, akik a túlzsúfolt Kuwinda és Menyatta nyomornegyedekben élnek, ahol nincs más alternatíva, csak az utca, ahol a gyermekkor nem védett, és a kapcsolat a családokkal gyakran egyre jobban elmosódik, és végül eltűnik, elnyeli a nyomor és promiszkuitás.

A Missioni Don Bosco segélyszervezet torinói irodája április 12-én, az utcagyerekek világnapján megújította felhívását a Bosco Boys központ támogatására, amely jelenleg 283 gyermeknek ad otthont: fiúknak és lányoknak, akiknek története nehézségek között kezdődik, beleértve a szociális deprivációt és a gyermekkori sérüléseket, de most elsősorban a remény és a szeretet jellemzi őket.

ANS – Nairobi/Szaléziak.HU