Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco, az irgalmasság szentje

A szentek emlékeztetnek bennünket Isten irgalmára, hiszen egész életükben azért küzdenek, hogy megismerjék Isten irgalmának mélységeit. Olyan emberek ők, akik felismerték bűnösségüket, megértették Isten irgalmát és arra törekednek, hogy imával, bűnbánattal és igaz élettel felszámolják bűnös hajlamaikat. Egységben élnek az Egyházzal, amely Isten kegyelmének eszköze, és magukhoz veszik a szentségeket, amelyek szintén Isten kegyelmének eszközei, például hatékonyan használják a kiengesztelődés szentségét (gyónás) a keresztény életükben történő napi haladás érdekében. Amellett, hogy maguk is szentté válnak, jelentős erőfeszítéseket tesznek, hogy segítsenek másoknak, hogy higgyenek Isten irgalmában és elvezessék az embereket a szentségekhez. Életük és szolgálatuk példa értékű, és sok évszázadon át továbbra is inspirál bennünket.

Az egyik ilyen példa Bosco Szent János (Don Bosco), az ifjúság atyja és mestere. Napi szinten lelkipásztori tevékenységének jó részét annak szentelte, hogy a fiatalok gyónását meghallgassa. Megtapasztalta mindazokat a testet és a lelket érintő veszélyeket, amelyek korának fiataljaira leselkedtek. Ma azt mondanánk róla, hogy ő maga is halmozottan hátrányos helyzetű gyermek, a mélyszegénység áldozata volt, mivel sokszor nem álltak rendelkezésére az alapvető életszükségletek, mint az élelmiszer, szállás és oktatás. De ahelyett, hogy csalódottá vált volna a zord életkörülmények miatt, elhatározta, hogy pap lesz, és megmenti az olyan szegény gyermekeket és fiatalokat, amilyen ő maga is volt.

Fiatal papként Don Bosco nem használta ki a felkínált lehetőségeket a kényelmes életre, de elfogadta a sok nehézséget, hogy az elhagyott fiatalokkal dolgozhasson. Mottója: „Lelkeket adj, a többit vedd el” mindent megmagyaráz. Csak azzal törődött, hogy a lelkeket elvezesse Krisztushoz, és kész volt lemondani mindenről, hogy lelkeket mentsen Istennek. Az irgalom és könyörület erényei vezették, hogy elérje a fiatalokat, akik hasonló problémákkal küzdöttek, mint ő a saját gyerekkorában. Az első számú kedvezményezettjei a fiatal foglyok voltak a börtönökben, az inasok az építkezéseken és az üzemekben, elhagyott utcagyerekek és hasonlók.

Dolgozva a fiatalokkal, különösen azokkal, akik veszélyeztetettek voltak és nehézségekkel küzdöttek, folyamatosan az irgalom és könyörület tetteit gyakorolta. A szegény és elhagyott fiúk látványa megindította a szívét. Azzal, hogy szeretetet adott nekik, ő maga is nagy szeretetet és ragaszkodást kapott tőlük, ami arra késztette, hogy azt mondja: „Értetek élek, értetek dolgozom, értetek kész vagyok az életemet is odaadni.” Az önátadásnak ilyen hangsúlyos formája csak akkor lehetséges, ha az ember a Jó Pásztor szíve szerinti életet él, aki feltétel nélkül az életét adta a juhaiért, különösen az elveszettekért.

Az irgalmasság erénye, amely arra ihlette Don Boscót, hogy elkezdje szolgálatát a szegény fiúk között, arra is inspirálta, hogy megfogalmazza nevelési elveit, amelyek középpontjában a az irgalom és keresztény együttérzés állt. Megelőző nevelési módszerének középpontjába az egyént helyezte. Három alappillére: az értelem, a vallás és a szeretetreméltóság, amelyek segítségével felismeri annak a személynek – a fiatalnak – az értékét és méltóságát, akit szolgál. A fiatalok szolgálata a vallásból indul ki, és ebben is végződik, ez motiválja, hogy teljesen a rászorulóknak adja magát és a kedvezményezettet is meghívja Isten szeretetének és irgalmának megtapasztalására. A szeretetreméltóság az, amely felhív az irgalmasság gyakorlására a fiatalok felé. „Nem elég, hogy szeressük a fiatalokat, tudniuk is kell, hogy szeretik őket” – szokta mondani Don Bosco.

A gyakorlatban ez az istentől való, szerető nevelési módszer a szentségeket használja fel a jobb eredmény elérése érdekében. A fiatal kész arra, hogy higgyen Isten irgalmasságában, és abban, hogy ha a szentségeket naponta használja, az a saját szellemi és emberi növekedése, érettsége javára válik. A kiengesztelődés szentségének sűrű gyakorlásával a fiatal személy arra van meghívva, hogy vizsgálja felül az életét és tegye meg a szükséges változásokat, hogy jobb ember legyen Isten és az emberek előtt. Don Bosco nevelési célja az, hogy a fiatal „jó állampolgár legyen az égben és a földön”. Egy tisztességes állampolgár a földön minden bizonnyal biztosítja magának a helyet a mennyben. Ennek az összetett erőfeszítésnek a mozgatója a vallás és a keresztény szeretet.

www.arasulazar.org/Szaléziak.HU