Főoldal / Szalézi világ / Sierra Leone – Egy kis mennyország a „földi pokolban”
Sierra Leone – Egy kis mennyország a „földi pokolban”
2017-06-15 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Afrika •
Alberto Lόpez újságíró Spanyolországból, a madridi szalézi missziós irodából azért utazott Freetownba, hogy dokumentumfilmet készítsen a szaléziak munkájáról a Pademba börtönben.
A Sierra Leone fővárosában, Freetownban levő Pademba úton található hírhedt börtönben több mint 1800 fiatal férfi van összezsúfolva egy sötét, koszos helyen, amelyet csak 300 bebörtönzött számára terveztek. Ha éhesek, ki kell várniuk a napi egyszeri étkezést, ami maniókából és rizsből áll. Ha szomjasak, akkor lehet, hogy nem találnak enyhülést. Nagyon gyakran előfordul, hogy olyan kevés a víz, hogy nem kapják meg a szerény napi adagjukat, ami körülbelül egy csésze. Csatornázás gyakorlatilag nem létezik, és az egészségügyi ellátás csak egy álom. Ezért nem csoda, hogy ezt a helyet a „földi pokol”-nak nevezik.
Ki gondolta volna, hogy a Sierra Leone-i börtönnek nincsenek biztonsági kamerái, hogy az ellenőrzött területen az udvaron belül, a barakkok és a fogvatartottak között az őrök ebéd után nyitott egyenruhában alszanak, hogy a fogvatartottak tizesével mennek ki meztelenül az udvarra, hogy egy vödör vízben megmosakodjanak és a halálraítéltek fekete ruhájára egy nagy „C” betű van felvarrva... Ez nem álom: több mint két órán keresztül voltam a börtönben, amelyet úgy neveznek: a „földi pokol”.
Az első látogatásomat az tette lehetővé, hogy a szalézi atya, aki bevezetett, úgy mutatott be, mint egy nagy jótevőt Európából, aki egy csomó pénzt adott a börtönnek. Az ürügy hiteles volt, mert a Don Bosco Fambul az egyetlen olyan szervezet, amely szabadon belép a börtönbe. Van egy kis épületük, ahol egy csoport fogvatartottal foglalkoznak, akik közül sokan fiatalok és betegek, de mind gyengék és alultápláltak.
Ez a látogatás lehetővé tette számomra, hogy lássam, hogyan tudják az egyszerű falak és a kerítés a város központjában évtizedekkel visszafordítani a fogvatartottak helyzetét és jogait. Láttam ijesztő helyzeteket, amelyek nem változnak.
Az egyetlen fotós, aki beléphetett ide évekkel ezelőtt, Fernando Moleres volt. Ő fájdalmat és kétségbeesést okozó képekkel dokumentálta a helyzetet. Azóta tilos kamerával vagy telefonnal belépni ide.
A második látogatásom alkalmával az volt a feladatom, hogy asszisztáljak az orvosnak, egy szalézi misszionáriusnak, aki megpróbál egy kis mennyországot becsempészni ennek a börtönnek a poklába. Ő Jorge Crisafulli atya. Egy hatalmas zsákkal, ami tele volt mindenféle gyógyszerekkel, tesztekkel és orvosi műszerekkel, bementünk a börtönbe, hogy mindent meglássunk és egy másik kimondhatatlan élményben legyen részünk, amely során a szenvedés keveredik a lemondással és az apátiával a fogvatartottak részéről, valamint a hálával minden figyelmes gesztusért.
Úgy jöttem el onnan, hogy meg vagyok győződve arról, hogy sokan vannak tudatában annak, hogy fiatal koruk ellenére meg fognak halni a legembertelenebb börtönben a világon.
Jorge Crisafulli atya, a szalézi misszionárius a Don Bosco Fambulban 250 fogvatartottal foglalkozik. Lόpez kénytelen volt külföldi jótevőként bemutatkozni, hogy elkerülje az ellenőrzést, amely megakadályozná, hogy a fogvatartottak elmondják történeteiket. És a történeteik szívszorítóak. Sokat közülük a rendőrség a bűnözésnek csak a gyanúja miatt tartóztatott le - amikor az egyetlen „bűnük” az volt, hogy jobb lehetőségeket reméltek a városban a polgárháború után, amely elpusztította az életüket és a megélhetésüket. Az utcán próbáltak túlélni, miközben munkát kerestek, ami büntetendő „bűncselekmény”.
Túl gyakran megtörténik, hogy a kiskorúakat jogellenesen tartják fogva, vagy letartóztatták kisebb szabálysértések miatt és a végtelenségig bebörtönözték, hivatalos tárgyalás nélkül. Sajnos az is rossz, hogy sokuknak nincs családja, amely követelné a méltányos bánásmódot, vagy akár, hogy látogassa őket és erkölcsi támogatást nyújtson.
A szalézi misszionáriusok már 2001 óta szolgálnak Sierra Leonében, akkor a korábbi gyermekkatonák rehabilitációján kezdtek el dolgozni. Azóta a Don Bosco Fambul nevű szalézi program egyike lett az ország vezető gyermekjóléti szervezeteinek, ahol élelmiszert, ruházatot, lakást, oktatási lehetőségeket és családegyesítési tanácsadást kínálnak. 2014-ben, Sierra Leone kormánya kérésére a Don Bosco Fambul egy külön menedéket nyitott, ahol száz Ebola árvát gondoztak óriási erőfeszítéseket tettek, hogy tájékoztassák a közvéleményt és megakadályozzák a betegség terjedését. Ezt a legújabb kezdeményezést 2014-ben indították el a börtönben, együttműködve a katolikus karitatív szervezetekkel és a Sierra Leone-i börtönszolgálattal, logikus kiegészítéseként a szalézi szolgálatnak.
Mivel a fogvatartottak túlnyomó többsége nincstelen, nem tudnak hozzáférni a jogi szolgáltatásokhoz, amelyekre szükségük volna, hogy érvényt szerezhessenek a jogaiknak. Nem is beszélve arról, hogy van néhány olyan fiú és fiatal férfi, akik évekig sínylődtek a Pademba úti börtönben anélkül, hogy bármilyen hivatalos ítéletet kimondtak volna, vagy hivatalosan megvádolták volna bármilyen bűncselekménnyel őket. A jogi támogatási projekt biztosítja a leghátrányosabb helyzetű fogvatartottaknak a hivatalos kéápviseletet, és azért dolgoznak, hogy biztosítsák a kiadásukat. Miközben látogatják a bebörtönzötteket, a szalézi misszionáriusok élelmet és vizet is biztosítanak nekik minden nap, hogy segítsenek enyhíteni a fizikai szenvedést.
A Don Bosco Fambul a börtönben létrehozott egy külön tanácsadó központot, ahol a bebörtönzöttek elérhetik a mentális egészségügyi szolgáltatásokat, a stressz-kezelést, orvosi segítséget kaphatnak és reintegrációs gyakorlaton vehetnek részt, hogy felkészítsék őket arra, hogy szabadulásukkor ismét be tudjanak illeszkedni a társadalomba. A szalézi misszionáriusok remélik, hogy nyitni tudnak egy oktatási és képzési központot, ahol fogvatartottak kőműves, vízvezeték szerelő és hegesztő szakmát tanulhatnak. A fiatalabb fogvatartottak pedig befejezhetik az általános vagy a középiskolát. Ez a program felvértezi őket tudással és szükséges eszközökkel, hogy szabadulásukkor állandó munkát találjanak és segít megóvni őket attól, hogy visszatérjenek az utcára.
Van sok tennivaló, de a szaléziak elkötelezettek, hiszen ezek a fiatalok sem érdemelnek kevesebbet. A kimondhatatlan szenvedés és lemondás közepette élő fogvatartottak mélységesen hálásak a szaléziaknak. Jelenlétük „egy kis mennyország a börtönnek ebben a földi poklában” - jegyzi meg Alberto Lόpez.
Fotó: Fernando Moleres
ANS-Freetown/www.salesianmissions.org/Szaléziak.HU
