Június 12-én van a gyermekmunka elleni világnap. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kezdeményezésére meghirdetett világnap célja, hogy felhívja a figyelmet erre a kérdésre, és felvegye a harcot ellene szerte a világon, különösen a legszegényebb országokban. 2017-ben, mint egyike az ILO irányelveinek, ezt a napot „a konfliktusos országok gyermekeinek” szentelték.
A szakértők egyetértenek abban, hogy a gyermekmunka ellen hozott törvények nem működnek azokban az országokban, ahol kevés az anyagi forrás. És amikor ezek az országok konfliktusokba keverednek, a dolgozó gyermekek száma növekedik; ezért 2017-ben, az ILO felhívja a figyelmet arra, hogy védjük meg a gyermekeket a gyermekmunkától.
Az ILO célja, hogy felhívja a figyelmet arra, mennyire el van terjedve az a probléma, és hogy csatlakozzanak ennek a jelenségnek a felszámolására irányuló erőfeszítésekhez. Az UNICEF szerint „világszerte 168 millió kiskorút dolgoztatnak a gazdaság szinte valamennyi ágazatában.” A legtöbben ezek a gyerekek közül olyan feladatokat végeznek, amelyek veszélyesek az egészségre, és sokuknak, még a 21. században is, a lehető legrosszabb munkájuk van: rabszolgák, jogok nélkül; mindenek felett, anélkül, hogy a joguk legyen arra, hogy gyermekek legyenek.
A gyermekmunkáról és a gyermekmunkával való visszaélésről szóló számok halmaza mögött bújik meg számtalan történetet, amely a derékba tört gyermekkorokról szól. Több mint 9 millió gyermek próbál túlélni rabszolgaságban, és több mint 1 millió gyermek vált már az emberkereskedelem áldozatává.
Gyermekek milliói világszerte kénytelenek rabszolgaként háztartási munkát végezni: főznek, vizet vagy tűzifát hordanak, elviselik a fizikai bántalmazást egy kevés élelemért és egy kis pihenésért cserébe. Sok esetben ezek a gyermekek emberkereskedelem, sőt, szervkereskedelem áldozatai.
A szalézi felkeresik őket a helyi piacokon vagy a gyárak közelében, ahol több millió gyermek dolgozik, sőt, még az éjszakát is ott tölti; megpróbálnak szót érteni közvetlenül a munkáltatókkal, vagy a családjaikkal, megértetni velük, hogy a gyermekeknek elegendő idejük kell hogy legyen arra, hogy iskolába járjanak, játsszanak és pihenjenek.
Szerte a világon Don Bosco gyermekei megtalálják a kiskorúakat a hulladéklerakókban, ültetvényeken, bányákban, az utcán, mint utcai árusokat, a kikötőkben, a parkolókban, vagy a textilgyárakban és téglaégetőkben... És már száz és száz művükben felajánlották a segítséget, hogy „megvédjék a gyermekeket a gyermekmunkától.”
ANS – Róma/Szaléziak.HU