Főoldal / Magyar Tartomány / Péliföldszentkereszt – Nyílt káptalani órák
Péliföldszentkereszt – Nyílt káptalani órák
2024-02-28 Szerda | #Magyar Tartomány
A 13. Tartományi Káptalanon a "Nyílt káptalani órák" keretében február 26-án délután a Szalézi Család Magyarországon jelen levő ágainak, valamint egyes bizottságoknak a képviselői számoltak be az utóbbi két évben végbement változásokról, feladatokról és a tervekről a következő évekre.
Costabile Carolina nővér a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményének hazánkban működő tagjai előtt álló kihívásokról beszélt. A nővérek korban és nemzetiségben is igencsak változatos képet mutatnak. Az első kihívás, ami előttük áll, a megszentelt életük minősége, amelyet nagyban veszélyeztet a laicizálódás, valamint a problémák terén jelentkező rugalmatlanság. Kihívást jelentenek a generációs problémák, a hiteles, nevelői jelenlét a fiatalok között, maguk és a velük kapcsolatban levő világiak formálása. Igyekeznek meglátni a „láthatatlan” fiatalokat is, velük is kiemelten törődni. Kiemelte, hogy szeretnének többet foglalkozni a fiatal családokkal, hiszen csökken a gyerekek száma, de ha meghívják a családokat, velük a gyermekek is ott lesznek, így az újabb generációkat is meg tudják hívni. Végül hírül adta, hogy befejezték a tordasi házat és hamarosan két nővér oda fog kötözni, és remélik, hogy a jelenlétet nemsokára kánoni rangra emelik.
Csány Márton beszámolt a Don Bosco Voltnövendékeihez kötődő projektekről („Angyalka-projekt”, húsvéti ajándékozás, Útitárs-projekt, máltai projekt, stb.). Fontos volt számukra, hogy meghatározzák a voltnövendékek identitását, hiszen mindazok, akik részesültek Don Bosco megelőző pedagógiájában, hosszabb-rövidebb ideig jártak vagy járnak szalézi oratóriumba, intézménybe, csoportba, vagy bármilyen módon kapcsolódtak vagy kapcsolódnak a szalézi lelkiséghez, voltnövendéknek számítanak. Elmondta, hogy Pascual Chávez előző rendfőnök meghatározása szerint négy körre osztották fel a voltnövendékeket: akik tényszeren szalézi intézményhez kötődtek, de ez nem jelentett számukra maradandót; akik szalézi intézményhez kötődtek, hálával emlékeznek és alkalmanként szívesen vissza is térnek; akik szalézi intézményhez kötődtek, hálával emlékeznek és vállalják, hogy aktívan tenni is szeretnének Don Bosco ügyéért a világban.
Jani Áron, a tartomány ifjúságpasztorációs megbízottja a szalézi ifjúságpasztorációról, a Szalézi Ifjúsági Mozgalomról és a tervekről, kihívásokról beszélt. Kiemelte, hogy fő feladatuk nem a programok szervezése, hanem a közösségek kísérése. Fontos feladat az animátorképzés egységesítése, a kapcsolattartás és az animátor csoportok látogatása. A tervek között szerepel, hogy kilépjenek a perifériákra, a peremre szorultak, rászorulók felé, hogy felelősséget adva bevonják a világiakat a szalézi küldetésbe, a velük dolgozókat a szalézi lelkiségbe. Szeretnék összehangolni egyes ifjúsággal foglalkozó tevékenységi területeket (oratórium, iskola, plébánia) és kialakítani közös nevelési irányokat helyi és tartományi szinteken. Áron testvér szólt a SZALIM Egyesület és az iroda működéséről, valamint az együttműködésről a Szalézi Családdal, majd kitért a legjelentősebb programokra (oratóriumvezetők találkozói, közgyűlés, fórum, animátorok képzése, Szalim Roadshow) és a SZALIM egyéb tevékenységeire is (Polaris podcast, Szalim shop, pályázatok, nyári táborok látogatása, vándoranimátorság, Valdocco könyv újranyomása). A tervek és kihívások között, amelyek előttük állnak, kiemelte a rendi szalézi ifjúságpasztorációs modell kialakítását és a laikusok bevonását helyi és tartományi szinten, valamint az együttműködést az intézményekkel és a kapcsolatok további fejlesztését (hivatáspasztoráció, tömegtájékoztatás, formáció), a közösségek látogatását és a közös gondolkodást.
A hivatáspasztorációs bizottság munkájáról és az előttük álló kihívásokról, tervekről Kovács Sándor atya számolt be. A programok közül főleg a Dobomát és a ministránstalálkozót, valamint az Úton a Szalézi Családdal programot emelte ki. Rámutatott, hogy a hivatásgondozói kultúra építéséhez szemléletváltásra van szükség. Elemezte a jelenlegi helyzetet és értékelte az elmúlt két évet. Kiemelte, hogy a bizottság segítséget nyújt a hivatáskeresésben, de nem pótolja a helyi szintű megszólítást és elkísérést, hiszen minden rendtárs felelős a hivatáspasztorációért. Sándor atya kifejtette, hogy szerinte a szemléletváltás elindult, mert egyre többször kerül elő a hivatáspasztoráció ügyének fontossága. A tervek között szerepel a szalézi hivatáspasztoráció mélyebb tanulmányozása és a hivatásbarát kultúra megerősítése a szalézi házakban, a honlap frissítése, a szalézi hivatást népszerűsítő kiadvány elkészítése, valamint a külföldi szalézi tapasztalatok tanulmányozása és beépítése a hazai gyakorlatba. Tevékeny hozzájárulásra biztatta rendtársait, javasolta, hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt a ministránsokra és részesítsék előnyben a fiúkat a ministrálásnál, erősítsék, növeljék a létszámot, hiszen ez fontos lehet a szerzetesi hivatások éledéséhez. Beszámolóját azzal zárta. „Nem szabad elfelejteni, hogy a hivatás mindig Isten ajándéka, de rajtunk is sok minden múlik!”
Tran Dinh Biet Pál atya tavaly vette át a formációfelelős tisztét, de kiemelte, hogy főleg a tartományfőnök atya ennek a kialakítója, ő csak segíti a munkáját, igyekszik elkísérni, és megvalósítani a formációs folyamatot. Hangsúlyozta, hogy a Magyar Tartományban hiányoznak a formátorok, majd kitért a szerzetesi élet különböző fázisaiban levő rendtagok képzésére. Részletesen ismertette a Torinóban a Crochettán teológiát végző fiatal szerzetesek, Sivadó Balázs és Tóth Domonkos tanulmányait. Április 6-án Domonkost lektorrá, Balázst pedig ugyanekkor akolitussá avatják. Berkeczi Szabolcs testvér a tironícium harmadik éve után külföldön fogja folytatni képzését, ezért tanul spanyolul. Van egy jelölt Mokánszki Máté személyében, aki jelenleg Kazincbarcikán ismerkedik a szerzetesi élettel, ha kitart, jövőre elkezdi képzését a novíciátusban. Beszámolt tapasztatalairól a régiós formációs felelősök találkozójáról, és hangsúlyozta, hogy mindenre oda kell figyelni, nem kell szomorkodni, hogy nincs hivatás, hanem olvasni kell a jeleket és együtt dolgozni az új hivatásokért a hivatáspasztorációért felelős bizottsággal. A hivatások hiánya az egész régióra jellemző, ezért törekednek együttműködni több tartománnyal a formáció terén. Kiemelte, hogy mindenki felelős a saját és más rendtársai hivatásáért és figyeljen arra, hogy hitelesen élje meg megszentelt életét és dolgozzon a hivatásáért.
A szalézi munkatársakról Bángi-Magyar Attila koordinátor számolt be, összehasonlítva a két évvel ezelőtti helyzetet a maival. Elmondta, hogy két új munkatársi jelenlét alakult ki diaszpórában Bajon és Vácszentlászló/Tura/Valkón, az egri munkatársi csoport pedig a megújulás útján jár. Hangsúlyozta, hogy a munkatársak élete hasonló, mint a szerzeteseké, de nekik még a családjukban is helyt kell állni. Nagy kérdés volt, hányan vannak a munkatársak, de erre most sem tudnak pontos választ adni, mert csak 77-en jelentkeztek az erre kialakított online felületen, de sokan ezt még nem tették meg, mert a helyi koordinátorok visszajelzései szerint százon fölül van a tagság. Minden csoportban voltak választások, ez különösen fontos volt Kazincbarcikán és Szombathelyen. Állandósult a helye a munkatársi lelkigyakorlatnak nagyböjt első hétvégéjére, a közgyűlés május 8. utáni első hétvégéjén kapott helyet, újdonság a Margit-mama mise, amit mindenki helyben szervez meg november 25-re, és a Segítő Szűz Mária zarándoklat mogyoródi mintára. Fontos az imádság egymásért és a szerzetesekért. Az idei közgyűlésen választások lesznek a munkatársaknál, a vezetésnek háromévente kell megújulni. Ami biztos, hogy sokkal több személyes találkozás kell, nagyon fontos a beszélgetés egymással, tapasztalatcsere és jó lenne, ha nem csak Óbudán és Péliföldszentkereszten találkoznának, hanem például Kazincbarcikán és Szombathelyen is.
Végül a tömegtájékoztatásról Lengyel Erzsébet és Misquitta Claudius atya számoltak be. Az előbbi a Szalézi Értesítőhöz, a szaleziak.hu tartományi honlaphoz és a tartományi Facebook oldalhoz kapcsolódó részletekre világított rá, kiemelve, hogy a Szalézi Értesítő 122. évfolyama indul az idén, és bár az általános tendenciák szerint vannak a digitalizálásához fűződő tervek, de ez nem lesz sem egyszerű sem olcsó feladat, és az eddigi tapasztalatok szerint nem azt jelenti, hogy a papír alapú kiadvány megszűnik, csak kiegészül egy digitális platformmal. A honlappal kapcsolatban rámutatott, hogy a 2016-ban leprogramozott honlap hibátlanul működik, és nagy érték, hogy 2010-ig visszakereshetőek rajta a bejegyzések. Sokan követik, sokan olvassák, ez főleg annak köszönhető, hogy szinte naponta frissítve van. A régi tartományi Facebook oldal sajnos ismeretlen okokból leállt, ezért tavaly újat kellett indítani, amelynek a korábbihoz képest még kevés követője van – biztatott mindenkit, hogy kövessék az új profilt.
Claudius atya kitért arra, hogy szalézi szempontból a prioritás Don Boscót megismertetni, népszerűsíteni, aminek célja a hivatások – nem feltétlenül csak a szerzetesi, hanem a munkatársi, animátori stb. Hangsúlyozta, hogy van egy szélesebb „népi” réteg, amely jelenleg a digitális közönséget jelenti, és van egy „profi” réteg, amelybe a Szalézi Értesítőt és a honlapot követőket sorolta, ami nagyon fontos és nagy hagyományokkal rendelkezik. Igyekeznek elérni, hogy ez a kettő találkozzon, pl. a Don Bosco Kiadóval együttműködve podcastot indítottak hetente egyszer, és a SZIF-es dolgozókkal egy pedagógiai podcastot terveznek indítani. Az önkéntes csapattal próbálnak figyelni a hivatásokra, nyaranta körbejárják a nyári táborokat, programokat és népszerűsítik Don Boscót. Hangsúlyozta, hogy nagyon sok fejlődésre van szükség ezen a folyamatosan és gyorsan változó területen.
A napot közös zsolozsmával fejezték be a káptalan és a nyílt káptalani órák résztvevői a kegytemplomban.
Szaléziak.HU
